A Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán 2014-ben végzett Tayler Patrick (1989, Pforzheim) hazánk fiatal tehetségeinek kiemelkedő,
sajátos formanyelvet és stílust felmutató alkotója, kitűnő kolorista festője.
Számos művészeti elismerésben részesült, így hazánk egyik legjelentősebb, országos hatókörű képzőművészeti seregszemléjén,
a Vásárhelyi Őszi Tárlaton háromszor kapott díjat, művészeti írói tevékenysége elismeréseként pedig elsőként nyerte el a P. Szabó Ernő-emlékdíjat.
A Pécsett doktoráló festőművész 2017 óta az Új Művészet munkatársa és szerkesztője, óraadó a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen,
valamint a Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének egyetemi tanársegédje.

A kiállítás – meglehetősen harsány tematikája ellenére – a hagyományos festészeti eszköztár lehetőségeit vizsgálja, azt helyezi kortárs kontextusba. A Dolce-sorozat művei reflektálnak a történeti festészet egyes toposzaira,
miközben a kortárs fogyasztói lét játékos kritikáját is nyújtják a látogatóknak.

A kiállításon szereplő csendéletek akkurátusan kivitelezett olaj-vászon képek, melyek inspirációs bázisát a szemlélődés, a figyelem változatos minőségeinek megragadása jelenti, így összeköthetőek azzal a festészeti hagyománnyal is,
mely jeles szolnoki festők életművében is központi szálként emelkedik ki (például Perlmutter Izsák, Jávor Pál és Fényes Adolf csendéletfestményeiben).

A képek fontos vetülete, hogy látvány alapján készülnek, így azt a kérdést is feszegetik, hogy milyen szerepet tölthet be az emberi tekintet „puhasága” és „humánuma” a technikai képalkotás legújabb paradigmaváltásait követően.
Az egyre gyorsuló képprodukciós mechanizmusok tükrében, valamint a kidolgozottság fokozásának belső vágya miatt, Tayler képei meglehetősen lassan keletkeznek, és így egy alternatív időérzékelés lehetőségét is megteremtik.
Kiterjedt időbeliségüket áthatja a nosztalgia érzete is, mely a gyermekkor irányába fordítja figyelmünket és azt az értelmes létezés alternatív birodalmaként vetíti elénk.

A művek nem rendelkeznek közvetlenül leolvasható narratívával, játékosságok abban is áll, hogy számos interpretációt lehetővé tesznek. E jelentésrétegek minden esetben a személy belső tapasztalataira támaszkodnak, így a kiállítás által a művész részvételre szólítja fel a nézőt, aki a leghitelesebben saját élményeivel és emlékeivel közelítheti meg a kiállításon felvonultatott műveket.
A kiállítás kurátora: Képíró Ágnes művészettörténész