Terebessy L. Föld Táj legyen táj, tengertől tengerig c. kiállítása az eredeti tervek szerint áprilisban, a Föld Napja előestéjén nyílt volna meg, de ezt közismert okok miatt el kellett halasztanunk. Időközben, a világszerte kialakult helyzetben különös aktualitást kapott ez az anyag: az alkotónak – aki negyedszázada vette föl a Föld nevet – a Műcsarnok#Box-ban bemutatott műveit most azzal a megerősödött gondolattal nézhetjük végig, hogy a tengerek által körbeölelt Föld sokszínű életének megőrzésével még jócskán van dolgunk.
Terebessy 1970 óta állítja ki műveit, kiállítóterekben és köztereken, vagy éppen a békeidőket idéző műhelymunka folyamatába enged betekintést. Közönségének választotta a szakmabelieket és a szakmán kívülieket egyaránt, utóbbiakat szintén hozzáértőnek tekintve, és ezzel némileg ellentmondva a piaci viszonyok által diktált megfeleléskényszernek. Ennek talán az is az oka, hogy az anyagot és a szellemet, a megfoghatót és a megfoghatatlant konzekvensen együtt létezőként kezeli.
Pályája kezdete óta a természetben található anyagokkal veszi körül magát. Fával, később kővel, bronzzal, kerámiával dolgozik, de a madáritató medence, vagy égetett agyag révén a vizet és a tüzet is alkotásainak részévé teszi. Archaikus karakterrel bíró figuratív, vagy a tapasztalati valóságot elvont formákban megjelenítő szobrai – ahogy ő mondja: tárgyiasításai – minden esetben élő lényeket ábrázolnak, vagy azok gondolatait, érzéseit teszik láthatóvá, érzékelhetővé az anyag révén.
Hozzászólások