Az állandó kiállítás két termében Békés megye több mint négyszáz évét tekintjük át: Gyula török megszállásától egészen a rendszerváltásig. A két időpont között íródtak -hasonlóan az egész országéhoz- Békés megye történetének talán legszomorúbb és legdicsőségesebb lapjai. A kiállítás fő rendezési elve az időrendiség, a bemutatott dokumentumokat, tárgyakat megyénk históriájának nagyobb korszakai szerint tagoltuk. E korszakok természetesen jórészt egybeesnek az országéval, de a vidék sajátos története egyes esetekben indokolttá tette az ettől való kisebb eltéréseket. Egyes, Magyarország történetében általában külön tárgyalt korszakok között nem húztunk éles határt. Így például rögtön az elején a török hódoltság mellett, vele egy helyen idézzük a Rákóczi-szabadságharc időszakát is. A török uralom eredménye végső soron a történeti folytonosság megszakadása, a vidék pusztulása volt. Az újjáéledés csak a Rákóczi-szabadságharc végeztével, a harcok elültével vett lendületet, s ezzel kezdődött megyénknek a korábbiaktól gyökeresen eltérő, új békésebb korszaka. A kiállítás a Munkácsy-terem utáni első ajtótól balra, s mint már említettük, a török kortól a kuruc kor végéig tartó időszakkal kezdődik. Az egyes időszakok fő eseményeiről, jellemzőiről vezető szövegek tájékoztatnak. Így a XVIII. század ?új honfoglalásától" a XIX. század közepéig nyúló ?hosszú béke" évtizedeiről, melynek végén a reformkorban Békés megye a nemzeti célokért, a haladásért folytatott küzdelem élvonalába került. Az első terem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az önkényuralom korszakával zárul. A második terem a még az önkényuralom idején kezdődő árvíz-mentesítési munkálatok, a vasútépítés felidézésével nyit. E munkálatok alapozták meg a dualizmus korának fejlődését, melyet az I. világháború akasztott meg. Az ezt követő események szintén a fejlődés ellen hatottak: az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság rövid időszakára a román megszállás majd egy éve jött. A Horthy Miklós nevével fémjelzett korszak végén, 1944-ben, vidékünket hamarabb elfoglalta a szovjet hadsereg, mintsem hogy érvényesülhetett volna Szálasi uralma. A terem hátra levő részében az 1944-től a rendszerváltásig terjedő több mint négy évtized dokumentumait és néhány tárgyát tekinthetjük meg: ki- és áttelepítésekről, a demokratikus újjáépítésbe vetett reményt követő kemény diktatúráról, 1956-ról, megtorlásról, puhuló diktatúráról mesélnek nekünk többek között.