A Tűzzománc művészek Magyar Társasága országos kiállítása

A TMT Kaposváron kiállító tagjai: Bábás Erika, Balanyi Károly, Báron László,  Bessenyei Valéria, Czóbel Marianna, Egri András (Románia),  Elekes Gyula (Románia),  Goór Imre, H. Barakonyi Klára, Hernádi Paula, Hévizi Éva,  Hollósy Katalin, Járási Ildikó, Kónya Gyula, Koszta Zsófia, Kőrös Sára, Makrai Zsuzsa, Morelli Edit, Morvay László, Németh Endre (Csehország), Oskóné Bódi Klára, Rudó Anna, Simon, Blaise (Franciaország), Sisa József, Sor Júlia, Strohner József, Szűcs József, Tóth Szvetlána, Turi Endre, Vdovkina, Anastasija (Románia).

A kecskeméti székhelyű országos egyesület 1997-es alapításának fő motivációja az volt, hogy a műfaj végre valóban szinkronba kerülhessen a kortárs művészeti törekvésekkel, s a professzionális alkotók képviselte minőség jegyében háttérbe szoríthassa azt a nagyszámú dilettánst, akik tevékenységükkel megcsúfolják ezt az ősi anyagot, technikát. A TMT évente legalább egy kiállítást szervez, hogy ezeken bemutathassa a műfaji önállóságra törekvő kortárs magyar zománcművészet legújabb eredményeit. Ezúttal a zománcművészet hazai fővárosában, Kecskeméten folytatjuk a 23 éve elkezdett „országjárásunkat” (pl. Budapest, Győr, Kaposváron, Mezőtúr, Nagybánya, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Nyírbátor, Szeged, Szolnok), ahol 30 alkotó mintegy 100 művével, sorozatával szerepel.

A Tűzzománcművészek Magyar Társasága tagjainak többsége a legprogresszívabb elképzelést – a kortárs iparművészet más műfajaihoz hasonlóan – az iparművészet és a képzőművészet közötti határokat eltörlőket képviseli. (Ennek ellenére nem tagadjuk meg a műfaj eredendően iparművészeti oldalát, s az azzal kiemelten foglalkozókat sem.) Kortárs zománcművészetünkre a mai napig jellemző az a fajta sokszínűség, amely már a hatvanas években megjelent. Alkotóink ugyanis számos művészeti ág felől érkeztek, azaz közel egyforma eséllyel, de éppen ezért sokféle megközelítésben képesek alkotni ezzel a számukra többnyire új technikával. Természetesen mindehhez hozzátartozik az is, hogy a történeti korok zománcaihoz képest egyrészt kezelhetőbbek, másrészt jóval szélesebb választékot kínálnak a ma használatos alapanyagok. Emellett egyszerűbbé, pontosabban irányíthatóvá vált az égetési technológia is. A művészek számára a lehetőségek e téren tehát hatványozottan megnőttek, s még mindig bőven vannak tartalékok. Ez a rendkívül gazdag, többezer éves történeti múlttal rendelkező műfaj tehát gyökeresen átalakulva, reflektálva a 20–21. század bizonyos törvényeket felrúgó törekvéseire (lásd elsősorban: „határterületek”) elkezdte keresni és újonnan kialakítani önmagát. Reményeink szerint az egyesületünk – a nemzetközi és a hazai művészeti mezőnyben egyaránt – ennek az új típusú zománcművészetnek az egyik zászlóvivője marad a későbbiekben is.