A modern sebészet megjelenése előtt a műtéti eljárások elsősorban
testfelszíniek voltak, hiszen így tudták leghatékonyabban elkerülni a fertőzést, a vérzést és a fájdalmat. Olyan testüregi beavatkozásokat tudtak csak végezni, amelyekhez nem kellett megnyitni a mellkasi és a hasi részeket, sőt, a súlyosabb végtagsérülések gyakori kezelési módja a 19. század végéig az amputáció volt, hiszen nem állt rendelkezésre hatékony megtartó kezelés. Kiállításunk a sebészeti eszközök fejlődésének változatosságát érzékelteti, azt a gazdagságot, amely
nemcsak a közelmúlt, hanem az elmúlt évszázadok gyakorlatára is jellemző
volt, és amelyben nyomon követhető az egyes műtétekhez szükséges eszközök formájának, alakjának kialakulása és fejlődése. Változatokat mutatunk be az eszközök és műszerek fejlődésére – ez ihlette a tárlat nevét is.

Ha érdeklődik a szülés segítés, a felszíni sebek ellátása, a törött és
elmozdult végtagok összeillesztése, a betört koponyák csont törmelékének
eltávolítása és a koponyatető befedésének több ezer éves gyógyítói
gyakorlata iránt, semmiképpen ne hagyja ki ezt a tárlatot!