A Veszprémi Művész Céh 1989-ben Raffay Béla szobrászművész salföldi házában alakult meg: az országban az első, a rendszerváltás idején önerőből létrejött, független szerveződés, művészeti társaság. A megye első és legnagyobb civil szervezete volt és az még ma is, 2019-ben. Az alapítók – Bokros Júlia, Bokros László, Csüllög Júlia, Felhősi István, Hegyeshalmi László, Horváth Lajos, Tisza Kalmár György, Korényi Dalma, Král Éva, Olasz Miklós, Raffay Béla, Somogyi Győző, Vásárhelyi János – célja és eltökélt szándéka volt, hogy a Veszprém megyei művészeket egy egyesület keretében összefogja, és a művészeti köteléken túl baráti társaságként is működtesse. Somogyi Győző festőművész által megfogalmazott alapelvek a következők voltak: „Mi abból indultunk ki, hogy aki a megyében él és bármely műfajban hivatásszerűen alkot, azt meghívjuk a Céhbe. Nem számít, hogy milyen iskolája, tagsága vagy díjai vannak. Csak az számít, hogy dolgozik és az alkotást hivatásának tekinti, függetlenül attól, hogy mivel keresi a kenyerét. Az egyes életművek megítélését a jövőre és Istenre bíztuk. … Nem elitalakulatot alakítottunk tehát, hanem területi elvű szakmai és baráti társaságot.”

Az egymást váltó céhmesterek (Raffay Béla, Somogyi Győző, Horváth László, Lugossy László, Bokros László, Kádár Tibor, Veszeli Lajos, Kapros Kósa Edit, Kovács Endre) vezetésével az egyesület számtalan közös kiállítással, rendezvénnyel, kiadvánnyal gazdagította Veszprém és környéke művészeti életét. Kovács Endre fotóművész hét évig irányította a társaságot, új, fiatal tagokkal és olyan újszerű programokkal színesítette a Céh munkáját, mint a Vitrin Galéria minitárlatai és a Miniatúra-kiállítások. Veszeli Lajos két ciklusban is vállalta a sok feladattal járó céhmesterséget. Nagyszabású, szinte lehetetlennek tűnő rendezvények szervezésében jeleskedett. (Kiállítás a Földalatti Erőműben Balatonfűzfőn, művészpiknikek Paloznakon).

Az alapítás óta eltelt 30 év, többen a tagok közül már nincsenek közöttünk. Ami változatlan: a magas szakmai tudás; a mesterségek és az anyag szeretete; a vidéki életforma rangjának fontossága; a műfaji, tematikai és stílusbeli sokszínűség; művész-barátság; egymás tisztelete. Ezek az értékek ma is jellemzik a csoport életét. A jubileumi kiállítás jó alkalom arra, hogy választ kapjunk azokra a kérdésekre, melyeket Kulcsár Ágnes festőművész, jelenlegi céhmester fogalmazott meg: a hagyományok mellett meg tud-e időről időre újulni, korszerű bemutatkozási formákkal, új tehetségekkel, friss szemléletű alkotásokkal gazdagodni a Veszprémi Művész Céh.
Három kiállítóhelyen: a Csikász Galériában, a Várgalériában és a Magtárban több mint száz alkotás segít ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában.

Kiállító művészek:
Céhtagok: Baky Péter, Beretvás Csanád, Bokros Júlia, Boda Balázs, B. Hegedűs Piros, Csontos Katalin, Fábián László, Farkas István, Fekti Vera, Fenyvesi Ottó, Fülöp Lajos, Gaál Ágnes, Horváth Balázs, Jáger István, Kallai Sándor, Katona György, Kelemen Marcel, Kiss Miklós, Kisnémeth Ferenc, Korényi Dalma, Kovács Endre, Kulcsár Ágnes, Marosi Diana, Meixner Etelka, Milasovszky László, Oláh Katalin, Péterfy Gizella, Raffay Dávid, Somogyi Győző, Szabó László Zoltán, Tánczos György, Tomay Katalin, Tóth György László, T. Szabó László, Tungli Zsuzsanna, Ughy Miklós, Veszeli Lajos, Zongor Gábor

Egykori tagok:  Csabai Tibor, Dienes Attila, Felhősi István, Gáll Gregor István, Géczi János, Halmos Ferenc, Hegyeshalmi László, Horváth László, Jokesz Antal, Kádár Tibor, Komáromi Erzsébet Katalin, Lugossy Edit, Lugossy László, Mészáros Imre, Mihály Gábor, Mozsgay Anikó, Raffay Béla, Révész Gabriella, Szarvas Ildikó, Szelényi Károly, Szotyory László, Jan Ten Hove, Ughy István

Elhunytak: Bokros László, Csüllög Júlia, Györgydeák György, Heitler László, Horváth Lajos, Král Éva, Szekeres Károly, Tirnovan Ari Vid, Udvardi Erzsébet, Vágfalvi Ottó, Topy Ten Hove,