Orosz István grafikusművész ikonikus plakátjai összetéveszthetetlenek: gyakran archaizáló formai elemeket idéző, régi fametszetekre jellemző vonalas stílus… Minden plakátja más és más, azonban mégis összetartoznak: feltárják a kettős látványban rejlő lehetőségeket.

Az idén kerek születésnapját ünneplő Kossuth-, Munkácsy-, Balázs Béla díjas Érdemes Művész kiállítása október 11-én délután 5 órakor nyílt meg a Selyemgombolyítóban található Országút Galériában. A Tovariscsi, konyec című rendszerváltó plakátjával világhírűvé vált grafikus tárlatára válogatott művek mind plakátok, az 1970-es években nagy reményekkel kecsegtető műfajnak, a „huszadik század művészetének” termékei, amelyek még most, a XXI. század derekán is tudnak hatni, és olyan üzenetet közvetítenek, ami messze túlmutat a reklámozandó, „itt és most” aktualitás műfaján.

Orosz István grafikai stílusára jellemző képi paradoxonokkal nemcsak művészek, hanem matematikusok sora is foglalkozott, és kölcsönösen termékenyítették meg tudós- és művésztársaik képzeletét, mintegy hidat képezve művészet és tudomány között. Az efféle képi paradoxonoknak nem csupán öncélú játékok: kiagyalt képek, pontosan célzó telitalálatok. Ahogy azt Orosz István vallja: „a jól kieszelt és megrajzolt kép egy pillanat alatt képes megvilágítani olyan tartalmat is, amit leírni, elolvasni csak hosszú idő alatt lehetne.”

Ha valamit biztosan látni kell, az ez! Felébreszt, leleplez és megmutatja az igazságot! De vigyázat: mindez csak illúzió!