Lackfi János Príma Primissima-díjas, József Attila-díjas, ahogy önmagát jellemzi: magyar, író, költő, műfordító, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Számokban: 30 könyv, 17 év tanítás, 6 gyerek, 100 fellépés évente, 1000 aprócikk.

A vers pikantériája a benne rejlő jelenidejűség. Lackfi János ereje és hatása talán ebben is gyökerezik: együtt lüktet a jelennel, megelevenedik Tőle az irodalom.

Arról kérdezzük, hogyan ragadja meg és fordítja ki a mindennapi valóságot, miként reagál az élet mindennapos eseményeire. Beszélgetünk még gyerekkorról, hitről, apaságról, családalapításról és sok minden másról. Gondolkodjunk újra együtt!

„Író ember szerelmes az életbe, az emberekbe, ahogy járnak az utcán, teregetnek a fregolira, nyitják a sört radiátor bordázatán, bántják és dédelgetik egymást, önzőznek és önzetlenkednek, bratyiznak vagy barátságtalanul pöfögnek rád a foguk közt. Szerethetetlenül és szeretni valóan emberszabásúak. Aztán író ember meg is írja, életbefőtteket, sűrített földi paradicsomot (és poklot) hoz létre, ott állnak a kamrapolcon szép sorban, ha jön a tél, ha jön az egyedüllét, sorra fel lehet bontogatni, “túlságosan zajos” társas magánnyá oldani azt, amiben mind szenvedünk, amiben mind lubickolunk.”

Gondolatébresztő beszélgetések a mindennapokban-nem mindennapi emberekkel.

A Bencs esték keretében egy kávéházi-beszélgetős hangulatot kívánunk megteremteni. Egyfajta társalgási fórumot, ahol a közérdekűségnek, a jó hangulatnak és a közös gondolkodásnak szenteljük az időnket.

Köz- és magánéleti kérdéseket feszegetünk, olyan hazai véleményformálókkal, akik saját területükön társadalmi bázist építettek, tudásuk, humoruk vagy éppen lehengerlő egyéniségük és tehetségük erejével.