„Írtam egy új regényt. 2021. októberében kezdtem el és tegnap [március 4.] fejeztem be. Ha valaki szereti az adatokat: 848 ezer leütés a terjedelme, a leghosszabb egybefüggő szöveg, amit életemben írtam, és egyúttal az a történet, ami leginkább összeköt a természettudományos és agrármérnöki múltammal. A címe Alvilági szövedék, és a fantasy nyelvén mond el egy történetet fenntarthatóságról, együttélésről és szembenállásról, hitről és választásokról, gombákról, növényekről és emberekről.

Így kezdődik:
Mindenki Tisztának születik, és mindenki esélyt érdemel, hogy az is maradhasson. Ezért volt a falunkat körülölelő kettős deszkafal külső körébe vágva egy ablak, és abba illesztve egy donott kosár, épp csecsemőnyi széles és hosszú. Azon keresztül érkeztem Cseregőbe húsz évvel ezelőtt. Egy kísértói betett a kosárba, betakart, még utoljára megcsókolt – ebben nem lehettem biztos, de amikor egyáltalán gondoltam a valódi szüleimre, akkor így képzeltem –, és megszólaltatta a kolompokat. Talán megvárta, míg valaki a túloldalról eljön értem, talán még váltottak is néhány szót, de épp ilyen könnyen lehet, hogy éjjel hozott, és úgy surrant el, szégyenkezve a kényszerű bűntől, mint egy raktárakat dézsmáló remete. Annyit tudok, hogy nem jöttek vissza értem. Nem gondolták meg magukat és nem adtak át mégis Mikosznak.” (Kleinheincz Csilla)