Tax Ágnessel, a könyv fordítójával W. Müller Judit történész-főmuzeológus beszélget. A vendégeket Burján István, a JPM Néprajzi Osztályának vezetője köszönti.

A könyv szerzője, a sváb Luisa Lang 1945-ben kilencéves kislányként élte egy vajdasági soknemzetiségű faluban békés gyermekkorát, amikor a II. világháború végével egy csapásra minden megváltozott. Származása miatt a nagypolitika ellenséget csinált minden Bánátban élő német emberből, megindult ellenük a „hadjárat”: előbb a teljes jogfosztottság, majd kinek-kinek a menekülés, a „málenkij robot” vagy a megsemmisítő táborokba hurcolás jutott.

Luisa családjával és sok ezer sorstársával, akik elsősorban gyerekek, nők és idős emberek voltak, több mint három évet töltött koncentrációs táborban állandó félelemben, megaláztatásban és éhezésben, sosem tudva, hogy mit hoz a holnap, lesz-e holnap.

Luisa Lang memoárja örök emléket állít annak a több tízezer bánáti dunai svábnak, akiknek az volt a legnagyobb bűnük, hogy németek voltak. A könyvből a 20. század egy máig kevéssé ismert közép-kelet-európai története tárul fel, a több generáción át ható sebek ellenére az élet szeretetét hirdetve.