„Nem leljük helyünket ezen a világon, ahol minden megfordította képét” – írja Elek Artúr a Nyugat egyik első háborús számában, 1914 augusztusában az írók tanácstalanságáról arra vonatkozóan, milyen legyen szerepük az éppen kirobbant európai fegyveres összecsapásban. Hallgatni vagy írni, nem nyilatkozni vagy támogatni a háborút: ezek voltak a magyar írók belső dilemmái az első hónapokban. Hosszabb távon a többség azonban – így vagy úgy – hozzájárult a nagy háború széles körű elfogadtatásához, ami elengedhetetlennek bizonyult az egyre hosszabbra nyúló konfliktus totalizálásában. Balázs Eszter Mars és Apolló közt címmel megjelent könyvéről, amely tehát írók és más értelmiségiek reprezentációit, diskurzusait, illetve magatartásait vizsgálja 1914–1918 között a Monarchia Magyarországán, a szerzővel, valamint Bihari Péter történésszel, a Lövészárkok a hátországban és az 1914 – A nagy háború száz éve című népszerű könyvek szerzőjével és Veres Miklóssal, a Petőfi Irodalmi Múzeum első világháborús kiállításának kurátorával, írók háborús naplóinak közreadójával, az 1914 előtti háborús víziók kutatójával Varga Katalin beszélget.
