„Ha jó operát akarok hallani, Eszterházára megyek.” A hagyomány szerint e szavakat Mária Terézia mondta elismerőn 1773 szeptemberében, amikor Eszterházára látogatott. Egy uralkodói vizit feltehetőleg bőségesen adott feladatokat az Esterházy hercegi család szolgálatában álló személyzet tagjai számára. A palotának ragyognia kellett, a szakácsok is bizonyára sürgölődtek, és bármilyen nehezünkre esik kimondani: a „személyzethez” tartozott a bécsi klasszika egyik legnagyobb zeneszerzője, Joseph Haydn is, akinek a megszólaló kompozíciókról kellett gondoskodnia. Az Orfeo Zenekar a kiváló szoprán, Ella Smith közreműködésével, Vashegyi György vezényletével ezen az estén olyan műveket ad elő, amelyek Mária Terézia Eszterházán tett látogatásához kapcsolódnak – ezzel emlékezve meg az esemény 250. évfordulójáról.
Az első mű egy Haydn-alkotás, amely Mária Terézia tiszteletére szólalt meg ez alkalommal (szeptember 1-jén): a Coltellini szövegkönyvét megzenésítő, kétfelvonásos L’infedeltà delusa (magyar címe: Aki hűtlen, pórul jár). Ez a fordulatos, szellemes vígopera mindent felvonultat, ami egy igazi 18. századi vígjáték alkotóeleme: van itt furfang, cselszövés, vannak álöltözetben megjelenő szereplők – és persze szerelmesek, akik, ha viszontagságok árán is, végül egymásra találnak. A hangversenyen a mű három emlékezetes részlete hangzik fel: a lírai, ám technikailag igényesebb részleteket is tartalmazó Come piglia si bene, a parádés komédiázásra alkalmat adó Ho un tumore in un ginocchio, és végül a hatásos koloratúrákkal ékes, dinamikus È la pompa un grand’imbroglio. A műsor befejező száma, a négytételes, 48-as számú C-dúr szimfónia 1768-ból vagy -69-től származik. Sokáig úgy hitték, Haydn a császárné látogatása alkalmából komponálta, ezért kapta a Mária Terézia melléknevet. Utóbb tisztázódott, hogy a látogatásnál jóval korábban keletkezett, ám a ragadványnév addigra már végérvényesen hozzátapadt a műhöz. Az Orfeo Zenekar, amelyet a rendkívül sokoldalú, a régizenétől a kortárs repertoárig a legkülönbözőbb stíluskorszakokban otthonos Vashegyi György – mára a magyar karmestertársadalom középponti művészegyénisége – 1991-ben alapított és azóta is vezet, több mint három évtizede a hazai historikus előadópraxis egyik legfontosabb műhelye, amelynek működését számtalan sikeres hangverseny és hanglemez fémjelzi. Az új-zélandi szoprán, Ella Smith az Aucklandi Egyetemen folytatott tanulmányok után Németországban telepedett le. Széles repertoárral rendelkezik Bachtól Wagneren át Arvo Pärtig, és eddigi pályafutása során olyan karmesterekkel lépett fel, mint Robin Ticciati, Fischer Iván vagy Simon Rattle.
