Az izlandi ADHD együttes tagjai eredetileg egy bluesfesztiválra verődtek össze 2007-ben, de miután felfedezték egymásban a hasonló ízlésű és gondolkodású alkotókat, a folytatás mellett döntöttek. Melankolikus, finom, a jazzből kiinduló, rockot, posztrockot is érintő, de valójában besorolhatatlan hangzásukkal, eredeti stílusukkal, valamint legújabb, ADHD 7 című albumukkal érkeznek a Magyar Zene Házába.
Az ADHD rövidítés eredetileg a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) rövidítése, de ezt a nevet választotta magának a négytagú izlandi együttes is, akik eredetileg csupán egyetlen fesztiválfellépés miatt verődtek össze, ám végül a folytatás mellett döntöttek. Már első albumuk rendkívüli siker lett (hazájukban az év jazzlemezének választották), népszerűségük pedig azóta is töretlen, nemcsak Izlandon, hanem egyre inkább szerte a világban is.
Koncertjeik mellett folyamatosan dolgoznak új albumaikon, és eddig minden új lemezük egyszerre volt a korábbi folytatása és egyben bővítése is, ráadásul mindnek a zenekar neve és az adott sorszám a címe. És a 2019-es legutóbbi LP előtt mind élőben rögzített koncertlemez volt, mindig új műsorral, ám a legfrissebb lemez, az ADHD 7 annyiban is más, hogy ezúttal már stúdióban állt össze, és a jazz, a rock, a folk és az elektronikus zene közötti határvonalak itt még kevésbé érzékelhetők, mint korábban. Ezzel együtt még inkább felerősödhet a hallgatókban az, hogy az ADHD zenéjében nincsenek műfaji korlátok, az együttesnek pedig nincs szüksége osztályozásra, besorolásra, skatulyázásra.
Játékukon érződik, hogy a négy zenész rokon lélek, akiket az alkotás vágya és a közös zenélés energiája tart össze, hajt előre. Zenéjükben egyszerre vannak jelen a hagyományos és a kortárs jegyek, és egyidejűleg érzékelhetők metafizikai és fizikai dimenziók. Az ADHD tagjai a saját meghatározásuk szerint „a pszichoakusztikus mélymisztika” vitathatatlan mesterei – ezoterikus felhangok nélkül.