Mahler: VII. (e-moll) szimfónia
Sokan vélik úgy, hogy a Bécsi Filharmonikusok bármilyen zenét játszhatnak, arra mindig érdemes odafigyelni, hiszen a világ egyik legjobb zenekarát halljuk. De ismerjük el, tolmácsolásukban azok a szerzők a legizgalmasabbak, akik maguk is bécsiek, akik tehát formálták a város zenei hagyományát. Közülük való Gustav Mahler is, akinek a zenekar koncertjén különlegesség számba menő, ritkán hallható VII. szimfóniája szólal meg. A karmester a világnak az utóbbi évtizedekben egyre több nagyszerű muzsikust adó Lettország büszkesége: a mindig szuggesztív és igényes Andris Nelsons.
A Bécsi Filharmonikusok a világ egyik legpatinásabb szimfonikus zenekara. 1842-ben alapították, otthona a Musikverein, amelyből minden január elsején százmilliók számára közvetítik a világ tévétársaságai a legendás újévi koncertet. Az együttesnek nincs főzeneigazgatója, választott testület irányítja, koncertjeit meghívott karmesterek vezénylik. Ezért is nagy megtiszteltetés, ha egy dirigens meghívást kap, hogy együtt dolgozzon a muzsikusokkal, akiknek elődjeit olyanok vezényelték, mint Furtwängler, Walter, Giulini, Maazel, Karajan, Bernstein, Abbado. Az est karmestere, Andris Nelsons nemzetközi hírű lett muzsikus, a Lipcsei Gewandhaus Zenekarának vezetője, korábban olyan együttesek élén dolgozott, mint a Lett Nemzeti Opera, a Birminghami Szimfonikusok vagy a Bostoni Szimfonikusok. A világ nagy operaházai is szívesen látják Bayreuthtól a Metropolitanig. A koncert műsorán szereplő Mahler-mű, a VII. szimfónia 1904/05-ben keletkezett, különleges öttételes formája lassú tétellel kezdődik, rondóval zárul, és a középponti scherzo előtt és után egy-egy izgalmas hangulatú éji zenét, „Nachtmusik”-ot foglal magába.
