„Óh, nagyon csúnyán éltem” – olvassuk Az utolsó mosoly c. versben. Síró és nyugtalan halott ma is Ady Endre, akinek végtelenített szalagon pereg élete filmje és életműve. A Petőfi Irodalmi Múzeummal közös zenei-irodalmi sorozatunk ezúttal a tavaly 100 éve elhunyt költő emléke előtt adózik.
Ady Endre a halál démonával viaskodik szanatóriumi ágyán. A nagybeteg költő lázálmában sorra megjelennek élete meghatározó női szereplői: édesanyja, dajkája, a kis és nagy szerelmek. Felsejlenek a rokonok és pályatársak, s a kihunyó mélységből felszikráznak a legégetőbb szavak: „véres fejemet és szívemet senki se látja, most se látja”. A felrémlő alakok rávilágítanak az Ady-életművet alapvetően alakító motívumokra, a szerelem mellett a félelem, a bor, az írás és a politika vonatkozásaira.
Közreműködnek Zsigmond Emőke és Novkov Máté színművészek, előadásukban csendülnek fel az örök kedvencek: Elbocsátó, szép üzenet, Őrizem a szemed, Vér és arany, valamint kevésbé ismert költemények. A látványelemekről Bogdándy Gábor, a zenei fel- és levezetésekről az ATMO zenekar gondoskodik.
Az ATMO tagjai: Usztics Péter (gitár), Antal Gábor (billentyű), Gyarmati Gábor (basszusgitár), Fekecs Ákos (dobok)