A világ legrangosabb színpadain „Buenos Aires új tangójaként” ünnepelt és aposztrofált Astillero egy lerombolt város szenvedélyét, lázadását és dühét tükrözi. A 2001-es argentin válságból bontakozott ki ez a kivételesen szép, érzéki, mégis dühöngő zene, amelyet a BBC "Piazzolla folytatásaként, abszolút virtuóz, őrült és fantasztikus zeneként" jellemzett.

Az Astillero hangzása erőteljes, szédítő, lélegzetelállító, nyers, de mégis kifinomult: a földrengésszerű hangsúlyok és a pianissimók rodeója. Ugyanakkor ez a vad hangzás teljesen kézzel készült, trükköktől mentes, 100%-ban akusztikus: pusztán fa hangszerek és vonósok hangja, amely Buenos Aires tangójának szilárd, tradicionális alapjaira épül, de amelyet a 21. századi, városi élet tapasztalatai formáltak modernné.

A zenekarnak, bár a klasszikus tangóegyüttes jellegzetes hangszereit (két bandoneon, hegedű, zongora, cselló, nagybőgő) vonultatja fel, semmi köze nincs a közismert tangóhoz. Az Astillero a műfaj egy teljesen új vízióját mutatja be, amely intenzitásával jelenkorunk indulatait tükrözi.