Balogh Máté: Alabama March
Beethoven: 3. (c-moll) zongoraverseny, op. 37
Bartók: A fából faragott királyfi – szvit, BB 74
A Balogh Máté fiatal zeneszerzőnk Alabama March című művével kezdődik. Balogh Máté a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett, majd itt szerezte doktori fokozatát, és 2018 óta tanársegédként dolgozik. Ebben az évben kapta meg a Junior Prima-díjat is. A ma este elhangzó művet Alabama állam fennállásának 200. évfordulója alkalmából, Vajda Gergely, a Huntsville-i Szimfonikus Zenekar vezető karmesterének felkérésére írta, saját bevallása szerint két nap alatt. A szerző így vall darabjáról: „Az induló egy létező zenei mozgásforma, és ez sokat segített. Az indulónak van egy hagyományos hangszerelési szerkezete, ami biztonságot adott. Alkalmaztam a műfajban megszokott szólisztikus dallam-fajtákat, részben a szokásos kísérő-figurákat. Egy korábbi darabomban, a Pseudomarschban, hasonló motívumokat használtam. Az a mű ugyan csak fúvószenekarra készült, mégsem kamarazenei jellegű, sokkal inkább tömbszerű hangzásokban gondolkodtam. A Pseudomarsch-sal 2017-ben első díjat nyertem egy zeneszerzőversenyen, azóta a Magyar Rádió is felvette, többször le is adták, és időközben több fúvószenekar is rendelt tőlem indulót, így az indulóírás, mondhatni viccesen, szinte már védjegyemmé vált.”
Beethoven 1796-97-ben komponált, hivatalosan ugyan első, valójában azonban – a kiadatlan Esz-dúr versenyművet és a korábban komponált B-dúrt is számolva – harmadik, C-dúr zongoraversenye a műfajban hivatalosan először próbálkozó, alapvetően még a kortársak – tulajdonképp Mozart – hatása alatt álló fiatal szerző zsenijét példázza.
Ugyan valamennyi későbbi, jellegzetes beethoveni jegy, fordulat már kihallható e mű első két tételéből, ugyanakkor a záró, virtuóz, felettébb technikás rondo még alaposan merít a Viotti-hegedűversenyek, s ezen keresztül a Mozart-zongoraversenyek szerkezeti megoldásaiból, valamint a Haydn és Mozart által is gazdagon alkalmazott népzenei hagyományokból.
Belső rövid kadenciák, izgalmas részletek, könnyű kézzel jó helyre beillesztett tréfák: a fiatal Beethoven kezdeti, de már itt teljes értékű játéka ez.
Bartók életműve önmagában is világító mérföldkő a XX. század kétségbeejtő útkeresésében. Zenei nyelvében képes volt megőrizni az európai zene fejlődésének alapvető mechanizmusait, nevezetesen a zenei hang objektív törvényeiből következő felhang-alaphang viszonyt. Emellett zenei gondolkodásának tágításhoz nem logikai utat választott, hanem egy addig ismeretlen népzenei nyelvet integrált művészetébe. Életművén belül a Fából faragott királyfi is sajátos mérföldkő: ez a mű elsőként talál utat a szélesebb közönséghez, és egyúttal a romantika színpadi alkotásainak egy lényeges záró pillanata, mert talán az utolsó olyan színpadi mű a megelőző és az utána következő színpadi alkotások sorában, amelyben a szerző egy organikus, pozitív élményt ébresztő befejezést tudott megfogalmazni. Ahogy Bartók Kékszakállújában a férfi és a nő feloldhatatlan különbözőségét, kapcsolatuk általános érvényű, örök sötétségét fogalmazza meg, addig a Fából faragott királyfiban az egymásért vállalt lemondás és áldozat egy boldog szerelem reményében cseng ki.
Dohnányi bérlet/2
