Andriessen: Workers Union
Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára és zenekarra, K. 365
Beethoven: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55

Egy nemrég elhunyt holland szerző darabja a programban, egy huszonéves holland testvérpár Mozart-zongoraversenyt játszik, a nyugat-európai klasszikus zene egyik vitathatatlan zsenije pedig Napóleon, majd inkább egy meg nem nevezett hős előtt tiszteleg. Ez a koncentrált, mégis szerteágazó műsor nem máshol, mint a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös sorozata, az Európai Hidak BFZ-koncertjén hangzik el.

A 2021 júliusában elhunyt Louis Andriessen darabja nyitja a hangversenyt, amelyben a szerző sem apparátust, sem konkrét hangmagasságot nem ad meg, kizárólag a ritmust írja elő. „Csak abban az esetben sikerülhet a mű, ha minden játékos olyan szándékkal játszik, hogy a szerepe lényeges. Épp mint a politikában” - írja Louis Andriessen a Workers Union kottájában. A „Dolgozók szakszervezete” 1975-ben született a Stravinsky, a jazz (elsősorban a boogie-woogie) és az amerikai minimalizmus hatása alatt álló 36 éves szerző tollából. Ezután a Lucas & Arthur Jussen zongoraduó azt a versenyművet játssza, amelyet Mozart eredetileg magának és testvérének komponált. A kétzongorás koncertet frappáns cadenzák, vad disszonanciák és briliáns finálé jellemzik. A háromtételes darabban a két szólista szigorúan mellérendelt viszonyban áll, kísérő szerepbe kényszeríti viszont a zenekart. Az egymástól füllel alig szétválasztható zongoraszólamokat a Jussen testvérek szólaltatják meg, akik tíz és tizenhárom évesen játszották először a művet az amszterdami Concertgebouw színpadán, majd rögzítették is a Deutsche Grammophon lemezkiadónál. Az est végére Beethoven korszakhatárokat átlépő grandiózus „Eroicája” tesz ünnepélyes felkiáltójelet. Napóleonnak való ajánlás ide, fantáziadús zenetudósok által kitalált rejtett programok oda - ami biztos, hogy Beethoven végül egyik legnagyobb pártfogójának, Lobkowitz hercegnek dedikálta III. szimfóniáját, amely „egy nagy ember emlékének megünneplésére” készült.