A Budapesti Fesztiválzenekar közleménye:

"A vis maior helyzetben a következő lehetőségek közül választhatnak:

• jegyeik árát visszatérítjük


• jegyeiket a fenti előadásokra (nagyzenekari koncert + Midnight Music) egy későbbi időpontban beválthatják Müpa-beli, illetve Midnight Music koncertjeinkre


• ha úgy döntenek, nem cserélik be jegyüket másik előadásra és nem kérnek visszatérítést, azzal a Fesztiválzenekar működését támogatják

A jegybeváltás és a visszatérítés menetéről a későbbiekben küldünk részletes tájékoztatást."

Strauss: A rózsalovag – 1. keringősorozat
Sibelius: d-moll hegedűverseny, Op. 47
Mahler: Adagio a 10. (Fisz-dúr) szimfóniából
Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei

A szezon egyik legszínesebb koncertje igazi szenzációnak ígérkezik. A humor és játékosság mellett lesz mély dráma is, szólistaként pedig a hegedűs világot provokatívan felforgató Patricia Kopatchinskaja lép színpadra.

„A nyitó Rózsalovag-keringősorozat sodró derűje felvillantotta az együttes összes értékét” – írta egy kritikus a BFZ egyik korábbi előadásáról. Richard Strauss saját operájából készített válogatása, amely szünet nélkül fűzi koncertdarabbá A rózsalovag keringőzenéit, varázslatos hangszerelése révén jutalomjáték a zenekar valamennyi szólamának.

Jean Sibelius egyetlen versenyműve a dallamok terén nyújt hasonló változatosságot. „Csodálatos témáim vannak a hegedűversenyhez” – írta a szerző készülő művéhez, amelynek átdolgozott, ma ismert változatát épp Strauss vezényelte először. A hegedűsnek készülő Sibelius pontosan ismerte a hangszert, így a zeneirodalom egyik legkényelmesebb, ugyanakkor legnehezebb szólóját írta meg. Az est hegedűse, Patricia Kopatchinskaja Fischer Iván szavaival élve „vállalkozó kedvű, izgalmas nő hallatlan fantáziával”. A Bachtrack szerint képtelen unalmasan játszani, a Berner Zeitung egyszerűen csak „Madame 150 százaléknak” nevezi.

A szünet után a kilencedik szimfóniák átkától rettegő Gustav Mahler befejezetlen 10. szimfóniájának első tétele szólal meg. A végig megírt Adagio, amely A rózsalovaggal egy évben, 1911-ben született, a 9. szimfónia meditatív, tragikus hangvételét folytatja: egyfajta hattyúdal.

Végül Till Eulenspiegel, a német mesevilágból származó csínytevő sorsáról is megemlékezünk, ahogyan Strauss tette szimfonikus költeményében. A rondóformába rendezett, össze nem függő kalandokat két félreismerhetetlen Till-motívum köti össze, amelyek a főhős halála után is megszólalnak, azt sejtetve: a polgárpukkasztás örök.