Km.: Kádár István, Gál-Tamási Mária (hegedű), Liptai Gabriella (cselló)

Mozart: D-dúr divertimento, K. 205
Wieniawski: 2. (d-moll) hegedűverseny, op. 22

Spohr: C-dúr concertante hegedűre, csellóra és zenekarra, WoO 11
Haydn: 75. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:75

Ritkán játszott zeneszerzők műveivel bővül Takács-Nagy Gábor évek óta nagy sikerrel futó Haydn–Mozart-sorozata. Önmagában a darabok mindegyike kakukktojás, a koncerten azonban számos szállal köthetők egymáshoz: ilyen mindenekelőtt a programban domináló D-tonalitás és a szólisták kiemelt szerepe. A zeneszerzők közti legerősebb kapcsolat, hogy mind a négyen kiváló hangszeres művészek voltak. Több darabjukat saját maguknak írták, tökéletesen ismerték és a végletekig kihasználták hangszerük adottságait, sőt nekik köszönhetünk több technikai újítást is. A könnyed Mozart-divertimento után a lengyel hegedűvirtuóz, Wieniawski legjobban sikerült szerzeménye szólal meg; a szünet után Spohr kettősversenyszerű egytételes darabját Haydn sziporkázó szimfóniája követi. Mindezt egy Haydn–Mozart-specialista karmester irányításával és ajánlásával hallhatjuk.