Britten: Simple Symphony, op. 4
Poulenc: g-moll concerto orgonára, timpanira és vonószenekarra, FP 93
Bach: d-moll orgonaverseny, BWV 1052
Bartók: Divertimento, Sz. 113, BB 118
Az orgonaverseny Francis Poulenc pályájának fordulópontján keletkezett. „Nem a kétzongorás koncert tréfás zeneszerzője írta, hanem a kolostorba induló Poulenc” – írta egy zeneszerző kollégájának címzett levelében. Érdekes, hogy e kompozíciója előtt soha nem írt orgonára, így a munkára Buxtehude és Bach műveinek tanulmányozásával készítette fel magát, illetve konzultált korának egyik legjelesebb orgonista-zeneszerzőjével, Maurice Duruflével, aki aztán a darab bemutatást is elvállalta. Maga a műfaj a barokk korszakban élte fénykorát, a későbbi korokban kissé háttérbe szorult. De azért az elmúlt évszázadban is több tucat olyan kompozíció született, mely a repertoár részévé vált, Francis Poulenc kompozíciója pedig az orgonaversenyek 20. századi történetének legsikeresebb, legnépszerűbb darabja lett. A mű szólistája Fassang László lesz, aki a Budapesti Vonósok társaságában Bach közkedvelt csembalóversenyét is megszólaltatja – természetesen orgonán.
Akadémiai bérlet I. koncert