Martin György Kalotaszegen
Martin György 1950-ben került az egyetemre, és 1983-ban meghalt. Ez alatt a 33 év alatt megszületett a magyar tánctudomány és Martin Györgynek 192 írása látott napvilágot, köztük 7 könyv. Számszerűleg is elképesztő teljesítmény, még elképesztőbb, ha a mögötte rejlő munka és az elért eredmények tükrében nézzük. Mert mögötte van a magyar nyelvterületnek, majd szinte az egész Kárpát-medencének a bejárása táncgyűjtő utakon, több tízezer méter film fölvétele, lejegyzése, rendszerezése és katalogizálása. És mindezek előtt több év szólótánc Molnár István táncegyüttesében, s mindezek mellett egész élete folyamán segítség, támogatás a néptáncmozgalomnak anyaggal, tanáccsal, kritikával. Sőt még halála után is folytatódik az életmű, hiszen kiadatlan vagy majdnem kész kéziratai remélhetőleg még növelik a számot és segítik elmélyíteni a magyar néptánc ismeretét. (Vargyas, Lajos: „Martin György, a tudós.” In: Tánctudományi Tanulmányok 1984–1985. Budapest, Magyar Táncművészek Szövetsége Tudományos Tagozata, 1985. 9–19.)

Az Erdőfű Magyarországon tevékenykedő táncházzenészek összefogásából jött létre. A zenei műhelynek is tekinthető kezdeményes célja, hogy átfogó képet adjon a magyarlakta területek és a velünk együtt élő etnikumok vonós népzenéjének sokszínűségéről, az adott vidék vagy falu sajátosságait tartva szem előtt. A zenei társulás ars poetica-ja elmélyült szakmai tudást és specifikus hangszerismeretet igényel egy-egy tájegység zenei hagyományaira nézve, ezért fontos szempont, hogy az Erdőfű tagjai külön-külön is kellő tapasztalattal és tudással rendelkeznek a hangszeres népzene megszólaltatásában. Előadásuk lehetőséget teremt arra, hogy a közönség megtapasztalhassa a Kárpát-medencei népzene egyedülálló hangzását a különféle hangszeres felállások és a sajátos játékmódok tekintetében. A műsoraik során előkerülő hangszerek – hegedű, kontra/brácsa, nagybőgő, furulyafélék, harmonika – változatos megszólalást eredményeznek, amely énekkel és tánccal egészül ki.