Ismerjük a szót, még az eredetét is ismerjük, héberből van, valamikor a hangszeres zenészt jelentette. „Akkor most mit is keresek én itt, aki nem hangszeres?” – kérdezhetné Falusi Mariann, de ne aggódjunk, természetesen ki fog derülni ezen az estén, hogy nagyon is ott van a helye a klezmer világában. Hiszen a klezmer lehet táncos, lehet szomorkás, lehet hejehuja és lehet sírás-rívás. Lehet, hogy a klezmer maga az élet? Vagy az érvényes a klezmerre is, mint minden fontos dologra az életben, kezdve magával az élettel, szerelemmel, halállal? Azaz: ha kérdezik, nem tudom, hogy mi az; de ha nem kérdezik, akkor tudom…