Csodagyerekként kezdte karrierjét, ötévesen adta első koncertjét, mára legtöbben egy tibeti szerzeteshez hasonlítják Grigorij Szokolovot. Nem hiába ragadt rá az évek során ez a jelző, hiszen játék közben misztikus hangulat lengi körül. Ő maga háttérbe húzódik, fizikai jelenléte szinte feloldódik a zenében, a tökéletességig megformált hangok veszik át az uralmat a koncertteremben, szólóestjei zenei ünneppé válnak. Vitathatatlanul a ma élő zongoristák egyik legnagyobbja.
Az 1950-ben, Leningrádban született Szokolov speciális zeneiskolába járt, majd 1960-ban a Leningrádi Konzervatórium hallgatója lett. Tizenhat évesen az Emil Gilelsz vezette zsűri egyhangú döntésével megnyerte a 3. Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyt, s ez a siker előadóművészi karrierjét is elindította. Rendszeresen koncertezik a világ legjelentősebb koncerttermeiben, többek közt a bécsi Musikvereinban, a berlini Filharmóniában, az amszterdami Concertgebouwban vagy a New York-i Carnegie Hallban. Széles repertoárja Bachtól Schönbergig terjed, a zene értelmezésének komolysága és eredetisége, előadásmódjának pontossága mind a közönséget, mind a kritikát megragadja, bárhol is játszik. Interpretációjának sajátossága, hogy kevés pedált használ, billentéstechnikája elsőrendű, a zongorából a hangok mérhetetlenül sok variációját csalogatja elő. Játéka bővelkedik a költői és különlegesen egyéni megoldásokban, előadásában a legismertebb darabok is meghökkentően újnak hatnak.
