Km.: Herczku Ágnes (nek), Kodoba Florin (hegedű), Németh Ferenc (ének), Koncz Gergő (hegedű), Fekete Márton (kontra), Fekete Antal 'Puma' (kontra), Molnár Péter (bőgőÖ, Szappanos Tamás, Deffend Irén, Szél Gábor, vatai Barbara, Végső Miklós (tánc)
Herczku Ágnes Emlékül című műsorát a Hozomány – Erdélyi népzene régen és most / Visa című értékmentő és előremutató lemeze alapján rendezte. Az előadásban nemcsak a visai zenét és táncot esszenciálisan ismerő és előadó zenészek és táncosok szerepelnek, de egyúttal színházi előadás is két szereplővel, akik a sajátos dialógusban a hagyományőrzés kérdéseit is feszegetik.
A 2018-ban megjelent dupla népzenei albumnak, majd az erre a zenei anyagra épülő Emlékül című színházi folklórműsornak az elkészítésében Herczku Ágnest alapvetően két dolog inspirálta: a falusi emberek által megőrzött népzenének és táncnak a lenyűgöző szépsége, valamint az a felelősség, amire Kallós Zoltán így hívta fel az összmagyarság figyelmét: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ez a kultúra őrzött meg minket ezer éven át Európában, ezeket a hagyományokat kötelességünk éltetni és továbbadni a következő nemzedékeknek.”
Az egyik erdélyi falu, ahová az énekesnő (2005-ben) kifejezetten Kallós Zoltán útmutatásai alapján ment, a mezőségi Visa volt. Az itt rögzített dalok alapján készült el aztán a Hozomány című népzenei album, majd az Emlékül című előadás, a visai zenét és táncot esszenciálisan ismerő és előadó zenészekkel és táncosokkal, valamint azokkal a visai asszonyokkal, akik a lemezen is hallhatók. Ez azonban nem „szimpla” folklórműsor. Színházi előadás is, ahol a zene és a tánc szépségének bemutatása mellett két szereplő – sajátos dialógusban – olyan kérdéseket feszeget, amik a hagyományőrzéssel, mint olyannal onnantól kezdve felmerültek, amióta a néptánc és népzene a városi színpadra került. Emellett egy rögtönzött „gyűjtést” is láthat a néző, amiből kiderül, milyen élő szokások vannak még a faluban, mi történik a juhmérésen, hogyan kántáltak, hogyan tanultak meg táncolni, és táncolnak-e még, vagy már náluk is csak „ápolják a hagyományt”, mint egy beteget?
