Km.: Baráth Emőke, Szutrély Katalin (szoprán), Megyesi Zoltán (tenor), Najbauer Lóránt (basszus), Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, vezényel: Vashegyi György, koncertmester: Simon Standage
Mozart: C-dúr („Jupiter”) szimfónia, K. 551, c-moll mise, K. 427
Fragmentum és egész: egy kétszázharmincöt éves, grandiózus misetorzó és egy kétszázharminc éves, teljességet megtestesítő szimfónia. Ezúttal egy koncerten hangzik el Mozart két nagyszabású műve, mely önmagában, saját műfajában is jelentősnek számít az életművön belül.
A C-dúr „Jupiter” szimfónia, melyet a feljegyzések szerint Mozart Bécsben fejezett be 1788. augusztus 10-én, a szerző utolsó szimfóniája. Az elnevezés nem tőle származik, ám rendkívül találó, a darab fenségessége, hangnemválasztása, felépítése és hossza királyi méltóságú, egyfajta megkoronázása addigi szimfóniáinak. A c-moll mise nem megrendelésre készült, hanem Mozart saját elhatározásából született, hálából 1782-ben Constanzéval kötött házasságáért. A szerző korábbi miséitől eltérően nagyszabású „kantáta-misét” tervezett, melyet felesége szólójával Salzburgban kívánt bemutatni. Apja látogatásának apropóján, a pár salzburgi tartózkodása alatt 1783. október 26-án azonban csak az addigra elkészült Kyrie és Gloria tételek bemutatására kerülhetett sor.
A c-moll mise Mozart első nagyobb kompozíciója, amelyen Bach és Händel műveinek hatása éppúgy nyomot hagyott, mint a szimfónia „zárófúgáján”. A mű befejezetlen maradt, a Credóból csak két tétel készült el, az Agnus Deiből pedig semmi. A misetorzó ezúttal Richard Maunder rekonstrukciója szerint szólal meg, mellyel az előadók a hangszerelést illetően is a leghívebben kívánják képviselni a mozarti elképzeléseket. (Megyery Noémi)
A koncert 2018. november 15-én hangzott el a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.
