km.: Farkas Alexandra (szoprán),  Hotzi Mátyás (gordonka), Sándor Balázs (klarinét), Szőcs Henrik és Bucz Magor (zongora)

Bach, Schubert, Mendelssohn, Gounod és Bucz Magor művei a Térszínházban.

„Minden zene célja [...], hogy Isten dicsőségét zengje, és kikapcsolódást nyújtson a lélek számára; ahol ezt nem tartják szem előtt, ott nem zene szól, csak pokoli lárma.” A barokk nagymester, Johann Sebastian Bach szavait idézve hangolódunk egy ifjú kortárs zeneszerző estjére, aki hasonlóképp fontosnak tartja, hogy hallgatóságának figyelmét az anyagi tapasztaláson túlra irányítsa. Bach gondolata három évszázad távlatából is iránytűként szolgálhat egy mai alkotónak, hiszen a művészet lényegét, legmélyebb forrását fogalmazza meg.
Bucz Magor, a Zeneakadémia doktorandusza, színházunk zenei vezetője fiatal művésztársakkal együtt készül szerzői hangversenyére. „Az est különlegessége, hogy a kompozícióim mellett a zenetörténet géniuszainak olyan művei is felcsendülnek, amelyek tematikusan vagy stilárisan kapcsolódnak az ott elhangzó darabjaimhoz” – írja a szerző, akinek igazi kihívást jelent, hogy dallameszmény, tematika, hangszer- és harmóniakezelés, valamint formai struktúrák tekintetében ringbe szálljon a legnagyobb alkotókkal, hiszen alapvetés számára a zenei tradíciók tisztelete. Sokat merít a hangszeres és énekes előadókkal folytatott szakmai diakurzusokból, inspirálja, ha a kollégák beavatják a számukra legfontosabb interpretációs szempontokba.
Az est a Térszínház Hang(s)zó sorozatának második állomásaként valósul meg, célja, hogy megtalálja a hangzó szó és hangzó zene szakrális egységét. Az ifjú komponista szépirodalomhoz és színházhoz fűződő szoros kapcsolatát jelzi, hogy a műsorban kiemelt szerepet kapnak a vokális művek: liturgikus szövegekre és versekre komponált alkotások egyaránt hallhatók lesznek. Az est interaktív módon, a közönség bevonásával, egy ihletett beszélgetésnek teret adva valósul meg, ahol a szerző maga árulja el, hogy milyen inspirációk hívták életre az új kompozíciókat.