Fado a 21. századra hangolva

Aki a portugál lélek megismerésére vágyik, annak az ország nemzeti zenéje, a fado szolgálhat a legpontosabb bédekkerül. „Mindaz, ami szomorú, / Az mind a fado” - énekelte egykor a műfaj megkerülhetetlen nagyasszonya, az 1999-ben elhunyt Amália Rodrigues. Az ő keserédes dalain nőtt fel az 1984-ben született Carolina Cardoso Rodrigues is, oly mélyen azonosulva velük, hogy őt kérték fel egy színpadi műben Amália alakítására. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy lemezre véve teljesen új köntösbe kell bújtatnia Amália dalait.

Egy kiemelkedő példa is lebegett a szeme előtt: ahogy a spanyol Rosalía újra értelmezte a flamencót, a producer Raül Refree segítségével. Így aztán Lina is Raült kérte fel… Refree nem volt különösebben jártas a fado hagyományában, és nem is akart hátratekinteni: a stúdióban egyedül arra a ragyogásra hagyatkozott, amely Lina énekéből áradt. Kezdetben gitárral kísérte, de hamarosan rádöbbent, hogy sokkal hitelesebben hangzana, ha zongorán és analóg szintetizátorokon játszana. A dalok szövegét és melódiáját érintetlenül hagyták, ám azok mégis abszolút frissességgel szólaltak meg. Ha úgy tetszik, a XXI. század fadója jött létre, ugyan a lelke „a régi”, vagyis benne van „mindaz, ami szomorú”. Sok éve nem jegyeztek hasonló szenzációt a fado birodalmában. Nem véletlen, hogy mihelyt napvilágot látott a Lina_Raül Refree című album, rögtön a világzenei rádiósok európai sikerlistájának élén landolt. Nézhetjük bárhonnan, csúcsprodukció előtt állunk.