Km.: Luís Guerreiro (portugál gitár), Carlos (Phelipe) Ferreira (akusztikus gitár), Adriano Alves (Dinga) (basszusgitár), João Freitas (ütőhangszerek), João Frade (harmonika)

A portugál fado - az örök elvágyódás melankolikus zenéje - a lélekhez szól, és ezt sokak szerint a műfaj királynőjének tartott Amália Rodrigues művelte a legmélyebben. Az ő 1999-es halála után azonban felemelkedett egy másik énekes is, aki szintén világhírig vitte a műfajt, és mára már egyértelműen ő a legnagyobb, WOMEX életműdíjjal kitüntetett sztárja. Mariza egy Rodrigues előtt tisztelgő tévéműsorban tűnt fel, húsz évvel később egy egész lemezt szentelt a legendás énekesnek, most pedig a szóban forgó albumot bemutató turné keretében érkezik a Müpába.

Mariza hatalmas elánnal robbant be a portugál zenei életbe, nemcsak egy volt az Amália Rodrigues megüresedett trónjára esélyes énekesek között, hanem hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nemzetközi ismertségben is ő lehet a fado új nagy dívája. Hogy így is lett, ahhoz kellett Mariza azon képessége, hogy a tradicionális fadót is lenyűgözően adja elő, de az is, hogy a műfajt képes volt megújítani, felfrissíteni, kortárs zenei környezetben is hatásosan, hitelesen előadni. 2001-es debütlemeze óta mindig repertoárján tartott a Rodrigues által híressé tett fadók közül néhányat, énekelt egészen régi, 19. századi dalokat, de mindig hozott új, saját magára szabott szerzeményeket, és ízlésesen emelt be brazil, afrikai, vagy akár jazz hatásokat is zenéjébe. Egy teljes lemezt azonban csak 2020-ban, pályafutása huszadik évfordulóján szentelt Rodriguesnek, és most ezzel a Canta Amália című albummal láthatjuk-hallhatjuk őt ismét a Müpa színpadán. Nagyszerű párosítás, hiszen mindketten a portugál zene ünnepelt nagyköveteinek számítanak, és Mariza ahhoz hasonlóan újította meg, tágította a fado műfaját és lehetőségeit, ahogyan Rodrigues tette azt az 1960-as, '70-es években.