Vendégek: Agócs Gergely (népzenész), Berecz András (ének), PÁL Eszter (ének), a Magyar Állami Népi Együttes táncosai
Van valami látszólagos ellentmondás a koncertterem és a népi kultúra között. De csak látszólagos. A magyar vidékek autentikus zenéje egy eleganciájáról híres helyszínen; az alkalmi ruhák találkozása a népi banda táncra hívó hangjaival és a falu képzeletbeli illatával – mindez valójában a legkevésbé ellentmondásos művészi élmény. Fülünknek édes és tökéletes, zsigereinkig hatoló, minden ízében magyar zene. A nemzeti összetartozás napján Pál István Szalonna és Bandája lép közönség elé, és foglalja zenébe az összetartozás üzenetét – Nagy-Magyarország kifogyhatatlan népdal- és hangszeres repertoárjának segítségével.
Az ünnepi hangverseny főszereplője a népi hegedű Paganinije, a Liszt Ferenc-díjas, Magyar Érdemkereszttel kitüntetett Pál István Szalonna és Bandája. „Zenéjük olyan, mint az igazi falusi konyha. Családias és ízes, szerény és virtuóz, benne van az élet minden zamata” – írták a Magyar Állami Népi Együttes zenészeiből álló csapatról. A banda tagjai közt több Magyar Érdemkereszttel kitüntetett muzsikust is találunk (Doór Róbert – bőgő, Gombai Tamás – hegedű, Gera Attila – fúvós hangszerek, Karacs Gyula – brácsa), de nem maradhat ki Ürmös Sándor Ferenc cimbalomjátéka, ahogy a zenekar énekese, a népművészet ifjú mestere, Pál Eszter csillogó hangja sem. A közreműködők sora azonban még így sem teljes, hiszen Agócs Gergely népzenész, népzenekutató és a Kossuth-díjas mesemondó és énekes, Berecz András is színpadra lép majd, és általuk a magyar folklór újabb színeit ismerheti meg a közönség. Nem kell a képzeletünkre bízni a gyakran talpalávalónak szánt zenei betétek táncos részét sem: a Magyar Állami Népi Együttes táncosainak figurái adnak arcot a megszólaló népzenének.
Pál István Szalonna és művésztársai tevékenysége és mindennapjai is azt a filozófiát szolgálják, mely nem drótkerítések elválasztó erejével mutatja be nemzetünk és a velünk élő nemzetiségeink kultúráját, hanem gyönyörű Kárpát-medencénk egészének egységes értékeit állítja a hallgatóság elé. A koncert is ezt az értékrendet szimbolizálja, hiszen a moldvai csángók szívszorító muzsikáján keresztül jutunk el Kalotaszegre, a máramarosi Kárpátok védte Kárpátaljára, Felvidékre, az anyaországba, Vajdaságba. Olyan utazás ez, mely több ezer kilométernyi távolság megtétele után is az eggyé tartozás érzését tárja elénk, nyelvünkben, hitünkben, kultúránkban. Így lesz tehát történetté a népdal, így szerveződnek dramaturgiai rendbe a népzenei dallamok, hogy saját kulturális gyökereinken, a folklórból sugárzó magyar őserőn keresztül beléphessünk az időtlenségbe, és részesei lehessünk múltunk sebeinek és történelmünk örök értékeinek.
