Szakcsi Lakatos Béla - zongora
Grencsó István - fúvós hangszerek
Orbán György - nagybőgő
Éles Máté - dob

Szakcsi Lakatos Béla jóval a hetvenen túl is azt vallja, a zenészek legnagyobb ellensége a kényelem, ezért ismét kimozdul a komfortzónájából: ezúttal a magyar szabadzenei szcéna „nehézsúlyú” improvizatőrét, Grencsó Istvánt kérte fel ehhez társul, aki számára a biztonságos zenei környezet ott kezdődik, ahol a legtöbb zenésznek véget ér. A kezdeti félelmeit, hogy Szakcsi majd standardeket szeretne vele játszani, a zongoramatuzsálem hamar eloszlatta azzal, hogy éppen Ligeti Etűdöket tanulmányoz, és többek között az azokban tanult harmonizációs megoldásokat szeretné kipróbálni egy minden kötöttségtől mentes zenében. Szakcsi Lakatos Béla ráadásul régóta figyelemmel kíséri Grencsó István munkásságát, egészen azokig az időkig visszamenőleg, amikor még Szabados György tanítványa volt, akinek zongorázását szintén nagyra tartotta. A koncert izgalmát fokozza, hogy kettejükhöz olyan ritmusszekció csatlakozik Orbán György bőgős és Éles Máté dobos személyében, akik még egymással sem játszottak. A Szakcsi-Grencsó „improvizációs műhely” cégére szerint tehát egy olyan zenei manufaktúra, ahol vadonatúj dolgok születnek – nemcsak a közönség, de a zenészek számára is. A két óriás találkozása minden bizonnyal olyan zenei csúcspontokat fog eredményezni, mint a tektonikus lemezek ütközésekor keletkező hegységek.