Km.: Langer Ágnes (hegedű), Bánkövi Bence (gordonka), Szabó Marcell (zongora)

Debussy: g-moll hegedűszonáta L.140
Ravel: a-moll hegedű szonáta op.posth.
Sztravinszkij: Olasz szvit

Igor Sztravinszkij, Claude Debussy és Maurice Ravel nevei a 20. századi zene történetében elválaszthatatlanul összefonódnak. Bár mindhárman különböző zenei utakat jártak be, barátságuk és művészi kapcsolataik mély nyomot hagytak egymás munkásságában.

Sztravinszkij és Debussy kapcsolata a kölcsönös tiszteleten alapult. Sztravinszkij a Tavaszi áldozat bemutatója előtt Debussyvel játszotta át a mű négykezes változatát, amire Debussy csak azt mondta “gyönyörű rémálom”. Debussy halála után Sztravinszkij egy szimfóniát komponált az emlékére, ezzel tisztelegve előtte.
Ravel és Sztravinszkij barátsága az 1910-es években alakult ki, különösen azután, hogy mindketten részt vettek A tavaszi áldozat 1913-as próbáin. Ravel az elsők között ismerte fel “A tavaszi áldozat” jelentőségét, és megjósolta, hogy a darab történelmi mérföldkő lesz.

E három zeneszerző találkozása és együttműködése nemcsak személyes szinten volt jelentős, hanem mély hatást gyakorolt a 20. századi zene fejlődésére is. Inspirálták egymást új zenei nyelvek felfedezésében, miközben megőrizték saját egyéni hangjukat.