Haydn: D-dúr „Béka” vonósnégyes, op. 50, No. 6
Beethoven: C-dúr „Vihar” vonósnégyes, op. 29
Haydn op. 50 sorozata, amely nevét a finálé „brekegő” témájáról kapta, még súlyosabb és kísérletezőbb, mint a korábbiak. 1787-ben írta a londoni Forster kiadó számára, és eredetiségét a helyi közönség feltételezett zenei ízléséhez igazodva kívánta bemutatni. A dedikáció mégis II. Frigyes Vilmos porosz királynak szól, akitől a darabok megírásának idején egy aranygyűrűt kapott. Beethoven 1801–1802-ben szembesült hallásának vészes romlásával.
Ekkor írta a C-dúr kvintettet, amely az egyetlen ilyen műfajú eredeti, Janus-arcú remekműve: egyrészt összefoglalja a korábbi triók és kvartettek tapasztalatait, mozartian telt, nyugodt hangnemben, másrészt előrevetíti a későbbi mester művek viharos, drámai és híresen férfias hangvételét is. Zenei vicceit és humorát viszont inkább Haydntól tanulta. A Wespa vonósnégyeshez ötödikként Fejérvári János csatlakozik, aki majd 40 éve vezető magyar zenekarok szólamvezetője.