Bartók: Rapszódia zongorára és zenekarra, BB 36b [op. 1]
Bartók: Scherzo zongorára és zenekarra, BB 35 [op. 2]
J. S. Bach: 3. (G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048
Beethoven: 7. (A-dúr) szimfónia, op. 92

Keller András és a Concerto Budapest koncertjén Várjon Dénes szólójával hallhatjuk majd Bartók két fiatalkori, elsősorban Liszt és Richard Strauss hatásáról árulkodó darabját. A Rapszódia viszonylag sokáig szerepelt a zongorista Bartók előadóművészi repertoárján, még olyankor is, amikor zeneszerzői stílusa már messze járt a századforduló hangvételétől. Részben ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy 1925 végén elhatározta, olyan zongoraversenyt fog komponálni, amely híven tükrözi zeneszerzői gondolkodásmódját. A Scherzo sokáig ismeretlen volt a Bartók-kutatók számára, kottája csak megszületése után több mint fél évszázaddal került elő. Ekkor vált világossá, hogy az érett Bartók-stílus milyen sok elemét tartalmazta már. Szerzője maga is tisztában lehetett a darab előremutató jellegével, ezért nem járult hozzá ahhoz, hogy középszerű színvonalon szólaljon meg.