Szöveg: Kali Ágnes
Zene: Szőcs Márton, Márkos Albert
Sorról sorra „igaznak” tűnnek, vagyis hogy nem nagyon találok bennük töltelék részeket. Ezért az „igazságért” javarészt a szövegek önéletrajzi ihletettsége szavatol.
A te verseid számomra megnyugtató következetességgel keverik a személyes élettapszatalatok vallomásosságát a látomásos, mitologikus versbeszéddel, a kicsit mindig okkult, babonás, boszorkányos képi világgal. És ez az eleve elrendeltnek és végtelennek tűnő évődés-civakodás a soha el nem hagyható-gyászolható másikkal, ez is olyan megejtő és tragikus ezekben a szövegekben. Závada Péter