Egyetértek. Hagyjuk is. De azért az félelmetes, hogy milyen sok tehetséges alkotó korrumpálódott abban a rendszerben. Fábri esetében csak a Körhinta remekmû - számomra.

Megsúgjam, hogy mi a te bajod?

Hogy minden irtózatosan komolyan veszel!
Humor, tréfa, csipkelõdés, irónia, pamflet nélkül nehéz élni...

A "megfellebezhetetlen szaktekintély" a te egyik korábbi hozzászólásodra adott reakcióm volt - olvass vissza.
És képzeld, igen nincs ilyen - azért is használtam pont itt ezt a kifejezést...

És jaja, csak, hogy tudd: az idézetet sem kellene vészesen komolyan venni. Akit érdekel, az visszaolvashatja a hozzászólásaimat, egyik-másikból úgy is kiderül, amúgy meg nem akarom túlságosan propagálni.
Tavaly szeptemberben, amikor ezt írtam, még akartam, de most már nem akarom.
És kifejezetten visszataszítónak tartom, amikor valamit a politikára hegyeznek ki, az szánalmas, undorító és gyomorforgató.

Magad soft jobbosként definiáltad, úgyhogy kár hivatkozni a mestered állításaira. Megfellebezhetetlen szaktekintély - már ez az szókapcsolat is olyan gyerekes a heroizáló attitûd miatt. Megsúgom neked: nincs ilyen.

Bizony, õ ilyen kis frappáns...

Köszönöm a megtisztelõ válaszodat és hogy végre napok óta elõször egy ember, sõt egy inteligens ember válaszát
olvashatom ezen a fórumon.

"Az emberek változnak és velük együtt a világról vallott felfogásuk is. Ezt csak azok nem veszik tudomásul, akik még nem jöttek rá arra, hogy az emberek tudatának káros befolyásolása mindig visszafordítható!:)))"

Így igaz: minden ember idõnként meg-megújul, és ezzel együtt minden szempontból kicserélõdik. Ugyanez a helyzet, a társadalmakkal, sõt ezen belül ezzel a nagyon specifikus területtel, lett légyen bármily tárgyilagos, a történeti felfogásokéval is. És itt megint elsõsorban inkább a történész beszél belõlem - hiszen amíg nem születnek meg az új kutatások nyomán az új színtézisek, addig nehéz lesz igazán tárgyilagosan hozzányúlni ehhez a témához.

Hallatlanul nagy elképzeléseim vannak egyébként ezen a téren: például Tamási Áronnak, a népi írónak, egy kifejezetten URBÁNUS regényébõl, az 1931-ben megjelent Czímeresekbõl (mely elsõsorban Kolozsváron játszódik), lehetne forgatni egy nagyszerû filmet

A könyv cselekménye egyébként 1918-1919 õszén-telén bonyolódik, s elsõsorban a polgárság, az úri középosztály és az erdélyi fõnemesség felelõsségét és felelõsségvállalását, vagy annak hiányát boncolgatja, de emellett lírai szépségû, elégikus igen elgondolkoztatható és a végén bekövetkezõ katartikus fordulat nyomán méltán megkönnyezhetõ írásról van szó, mely nem nélkülözi a maró iróniát és az ironikus, néhol méltán cinikus szerzõi attitûdöt sem, alakjait pedig nagyon szépen, mondhatni Krúdy-i alapossággal (persze saját utánozhatatlan stílusában) rajzolja meg a szerzõ, s legnagyobb erénye pontosan az a tárgyilagosság, amelyre fentebb már utaltam.

De ez - szerencsére - csak egy példa volt a sok közül...

Bizony. Én ilyen kis frappáns vagyok.

Olvasni tudsz-e? :) Mi a 28-as hsz-om elsõ félmondata? Leírtam, hogy alapjában véve igazad van, pontosabban egyetértek veled ebben a kérdésben. De egy dörzsölt balos meg fog enni reggelire, ha ilyen rosszul érvelsz. Én csak jót akarok: figyelj oda, miket írsz le.

Eddig három hszóló volt ebben a topikban. Most már van egy 4. is, akitõl alapos fejmosást kapott az egyikük. Személy szerint élveztem, sõt követni is tudtam Vinogradov hszólásait. Az õ kommentjei nagyobb részt az adott filmrõl szóltak, ezzel is segíthette a film iránt netán érdeklõdõk kiváncsiságát.
Na de mi a helyzet, a többivel, a patetikus, szentimentalista Humpy-val, vagy a kiborulós, krumplistésztás efes-sel? És nyilván jönnek majd többiek is, õket sem kell majd kímélni, mondjanak akármilyen keveset a Fábri filmrõl.
Személy szerint maradtam volna a filmnél, de 'láthatalan' erõk ügyes fogással aktualizálták a témát, s lassan odajutunk, ahová sok más topikban. Hivatásos kiborulók és rettegõk v. tisztes távolságot tartó, naiv de keményen visszaköpködõk. Lehet szorítani, vajon kire számolnak elõször?

"Na ez az, a vörös csillag nem feltétlenül az elnyomó és hazug szocialista államrendet, államszervezetet jelképezi, ezt ha valakinek, akkor egy történészhallgatónak tudnia kellene. A vörös csillag sok embernek az élõ Gonosz (a kizsákmányoló kapitalisták, feudális nagyurak, nácik, fasiszták, vannak sokan...) elleni egyetlen és kizárólagos erõt jelentette, ezt nem vitathatod el. Ebben a tekintetben abszolút pozitív."

Ez így azért nem igaz. Citálnám itt Esterházy Pétert, aki úgy fogalmazott, hogy bizonyos szavakat már nem lehet ugyanúgy használni, mint "megfertõzõdésük" elõtt. Õ itt az élettér (Lebensraum) kifejezésre utalt, amely a háború elõtt kedvelt történeti szakfogalom volt, de elsõsorban a Geistesgeschichte (ún. Szellemtörténeti irányzat) használta (mely aztán a barna diktatúrák mértékadó historiográfiai kutatásának sarkpontjait is kijelölte.)
A vörös csillag sokaknak jelentett sok mindent, nem keveseknek mindent, ezt nem lehet és nem is kell elvitatni. De: a vörös csillag lényegében annak a jelképe lett, amit már lentebb felvázoltam.

"A szvasztika sem csak a német nácik jelképe (a hinduizmusban és a buddhizmusban az örök élet, az állandóan megújuló természet jelképe, bár a nácikétõl éppen ellentétes irányba "forgatva")."

Nem mondod...
Egyébként a szvasztika kultúrtörténetével könyveket töltöttek meg és fognak is még megtölteni.
De attól még, hogy a szvasztika szvasztika volt, ma már sajnos - a Német Antiszemita, Radikális ill. Fasiszta Pártnak, valamint a Ahnenerbének köszönhetõen -horogkereszt...
Akármekkora baj is ez, bizony így van...

"Továbbá lehet vérek komcsizni, de sorolj már fel egyetlen politikai rendszert, amelynek nem voltak mûködése során tömeges áldozatai! Ugye, ugye. Nemcsak a kommunista, hanem minden (legyen kapitalista, feudális, vallási, diktatórikus vagy éppen anarchikus) politikai rendszer számláján vannak tömeges emberirtások, a kiemelés mindig egyoldalúságot tükröz. Egy történész pedig nem lehet egyoldalú, mert akkor pártpropagandistának hívják. Vagy dilettánsnak, nem tudom, ez jobb-e?"

Te, már megbocsáss, de úgy látszik ezúttal valamit nagyon benéztél...
Én ugyanis sehol sem véreskomcsiztam, csupán te képzelted azt, mivel rokonszenvezel a kommunizmus eszméjével és rosszul esett, amit írtam, ami nem baj, az viszont igen, hogy olyan dolgokat adsz a szájamba, amiket ki sem mondtam.
Pl. nem emeltem ki a kommunizmust - ami egyébként bulgármarxizmus (az eszmerendszert marxizmusnak hívják), a kummunista államszervezet pedig valójában államszocialista - ezt minden valamirevaló történész tudja.
Persze mindnyájan, kivéve a keveseket, áldozatai vagyunk egy tizenkilencedik századi, humánus, és a negatívumokat ápoló és eltakaró történeti elképzelésnek, mely minden eszközzel mind a mai napig tartó intenzív mûködése során idealizálni akarja a megelõzõ korokat, megtisztítandó õket a rájuk rakódott vértõl.
De ebbe most ne mendjünk bele, mert itt most nem is errõl volt szó, csak te szedted elõ.
Egyébként meg, ne sértõdj meg, de ne te légy már az, aki megtanítasz a történész alapvetõ feladatára, és hogy milyen felelõsséggel jár e pálya választása - meg hogy feladatunk a tárgyilagosság, attól függetlenül, hogy egyébként objektivitás nem létezik és a történész igenis, mindig kénytelen, még ha a legeslegminimálisabb mértékben is, állást foglalni.
És, kérlek (ezen se sértõdj meg), ezen a területen relatíve laikusként ne te akarj nekem a dilettantizmusról (deletto, -are - gyönyörködtet, saját gyönyörûségére cselekszik valamit) felvilágosítani.
Az meg, hogy mindenütt párpropagandistákat és sötétben bújkáló ellenforradalmárokat látsz, megint nem az én bajom...

Téves, nem feltétlenül kell más irányba forognia a hinduknál.

Köszönöm az ûjabb alapos válaszodat. Így lehet tanulni egymástól. ('Taníts, hogy minél többet tanulj'. Ez gyakran eszembe jut.)

Most már nem kételkedem abban sem, hogy a film íve, lendülete több helyütt valóban megtörik, sõt ezt talán maga Fábri is belátta. Továbbra sem érzem elfecsérelt munkának a filmbe fektetett rengeteg energiát, azért most már eltûnõdtem azon, mi lett volna, ha a nagy rendezõ valami másról készített volna egy monumentális filmet, pl. a Trianon okozta trauma a magyar családok életében.

"S mivel a rendszerváltás óta méltatlanul elfeledett, és a 45 elõtti idõkben és az államszocializmus regnálása idején, persze más-más szempontból, eléggé egyoldalú módon kezelt idõszak fontos fejezete a huszadik századi történelmünknek, megértése rengeteg tanulsághoz hozzásegíthet, úgy vélem, filmeket gyártani róla sürgetõ kötelességünk."
Ezt azért másoltam ide, mert teljesen egyetértek vele, és mert remélem több hszóló ill. minél több olvasó magába fogadja ezt az elvet. Az emberek változnak és velük együtt a világról vallott felfogásuk is. Ezt csak azok nem veszik tudomásul, akik még nem jöttek rá arra, hogy az emberek tudatának káros befolyásolása mindig visszafordítható!:)))

Ilyen jókat azért én is tudok, mit nekem Kornis:
'Itt a vége, fuss el véle!' (vö: Népi bölcsességek nagykönyvével)

Mi meg úgy jártunk itt egymással, mint a róka fogta csuka. Most már elengedheted, minthogy szted jól lehet lakni a krumplistésztával is.:))

És akkoriban csak krumplistészta volt..., amelynek olyannak is kellett lennie, mint a krumplistésztának. (vö. Kornis Mihály "Kádáriájával")

Ha nem szereted a krumplistésztát, ne egyél krumplistésztát! De ha tudod, hogy nem szereted a krumplistésztát, de ennek ellenére eszel a krumplistésztából, ne finnyáskodj. Éhes voltál és bekajáltál, így jártál.