Aki olvasta a könyvet az tudja, hogy milyen szintû ez a mû. Szerintem nagyon jó.

Nekem nem tûnt gagyinak, viszont volt egy másik Dûne film is,illetve minisorozat, azt hittem, azzal kevered, a második rész emlegetése miatt.

mit mivel?

Nem kevered valamivel?

Emlékszem,valamikor 85-86-ban láttam videokazettán,hangalámondással. /ha valaki emlékszik még arra a narrációs technikára:szörnyû/. akkor még elment a film,bár már abban az idõben is kissé gagyi volt. nemrég láttam a filmet,nem bírtam végig nézni,annyira idejét múlt. /a SW most is megnézhetõ azért./ de az igazi tragédia a második része a filmnek. Hát az az alkonyat színvonalat sem éri el,pedig azt hittem annál lejjebb nem vezet út. tévedtem...

hát én is úgy hallottam, hogy a maga korában az egyik legjobb film volt. De elnézve a filmet megkérdõjelezem ezt a véleményt. A Star Wars filmeket 5 évvel korábban kezdték el, de ma is izgalmas nézhetõ filmek. Ez a dûne meg nevetséges

A könyv emészthetetlen, de ez a film korszakalkotó (volt mikor csinálták)!

Jaj... ez a nagy kuki Film... :)
Egyszer láttam, de hogy lehet ez 8.-os
Ez nagyon gagyi Film :)))
Jézusom... :D)))

Milyen ez a Film ?
8. -ra van értékelve... :(
?

Lynch leggyengébb filmje, a könyv csodajó, csak ajánlani tudom, de a film egy borzalom, pedig szeretem Lynch-et de ez nagyon mínusz

Egyszer így lesz, sajnos az ilyeneknél ez garantált

1, Nálad sosem lesz jobb senki, csak végre elkezdenéd osztogatni azt az aranyat amit szarsz és akkor ismét eljöhetne az aranykor. Hétvégenként szoktál vízen járni?
2, Hamvas valóban magyar volt, a szó tágabb értelmében. Talán Wass Albert mondhatta, a magyar nem származási, hanem viselkedési kérdés. Ma már tényleg így van. És igen, eszerint van ilyen és olyan magyar is.
3, Igazából nem akarom elvenni az utolsó szó lehetõségét de nem akarom válasz nélkül hagyni, ha már hosszú válasszal reagáltál, de az igazat megvallva nem szívesen veszek részt ilyen egoista vitában, ha akarod gondold azt, hogy pl magasabb üzeneteket hordoznak a beszélõ hódok, vagy a túlzó szimbolikával Krisztusként feláldoztott Aslan, annál, mint amikor Luke a gép kezére néz és rájön, hogy lassan õ is elkezdett elveszni, mert engedett a félelembõl született dühnek. Egyébként a gagyi dedó véleményt nem a könyvrõl mondtam, hanem a filmrõl, az tényleg béna lett.
4,A Dûne mint a huszadik század egyik legjelentõsebb irodalmi alkotása, ezt hallva még Frank Herbert is forog a sírjában, a Kwisatz Haderach legyen akkor veled.
5, Végezetül pedig az a legszebb az egészben, hogy pontosan leírtam a Star Wars az egyszerûsége mellett mégis miért jelentõs, mítoszi státusza nem a többi történet fölé helyezi, hanem a mítoszok közé helyezi, ez nem jobb vagy rosszabb, hanem más, de úgy látszik te se olvastad végig amit írtam.
Nézd segg vagy és kész, errõl nem tehetünk, így születünk. Nemrég megtaláltam egy pszichológiai tanulmányt, az "ellenségem az ego" címmel, majd belinkelem egyszer. Tényleg a jövõben szerintem kár is reagálni egymás meglátásaira, bocsi, hogy megint elkezdtem. Sok ilyen karótnyelt megemegmegmegmásssíííííthatatlaaan agyúval találkoztam már, jó szórakozást az életben, hosszú lesz és nehéz.

Ez egyébként megérne egy szociológiai értekezést, hogy ha valakit zsidóként tüntetek fel, Asimov, Frei, Kubrick, azért miért jelent számodra egybõl negatívumot, sõt, tovább megyek, még az antiszemitizmus is elõkerült, pedig egy szóval sem mondtam, hogy utálom õket, honnan veszed, hogy nem érdemként említettem meg? Introspekció! Láss neki, "tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!" Vitatkozni érdemes, a vita építõ, a veszekedés romboló, ezért ebbe már nem megyek át, de azt a következtetést azért engedd meg hosszú eszmefuttatásaink emlékén felbátorodva, hogy megjegyezzem,a konok és önfejû, többnyire provokatív úton nyert visszajelzésekre építõ absztrahálásra magasszinten képtelen, adat hadsereggel védett egoizmus, éppen, hogy nem érted, hanem ellened van.
A téged azért valahol jellemzõ magatartás, a mindent ellenpontban vizsgáló és semmit sem a saját értékrenden átfuttatás nélkül el nem fogadó attitûd igen dicséretes is lehet, 1 mert én is ilyen vagyok, de 2 abban már nem vagyok olyan, hogy abba is ellenpontot képviseljek, ami magától értendõ, az SW mítoszi státuszát nem azért védtem érvekkel, mert jobbnak tartom a Gyûrûk uránál (amit egyébként nagyon szeretek és már akkor olvastam amikor te még Holle anyóért szorítottál, ami nem baj mert biztos mindenki szorított neki) hanem azért mert a mítosz egy alkotási forma, minden antropológiai és irodalmi maszlagot leegyszerûsítve, az SW kimondottan mai nyelvünkön sajnos számíthat mesének is, de filmes ûrös szóhasználatban a hivatalos megnevezése ûropera, ez 100%, ilyen van:

Ûropera:
A klasszikus ûropera nagyszabású, sok szereplõt mozgató, jórészt a világûrben zajló, egész bolygórendszereket, csillagrendszereket vagy galaxisokat átfogó kalandos történet, amelyet egzotikus ûrjármûvek, varázslatos technikák, szinte elképzelhetetlenül pusztító szembenálló erõk és fegyverek, valamint gyakran idegen lények színesítenek. Ezekben a történetekben a tét általában nagy: embercsoportok, népek, akár az egész emberiség, sõt az egész világ sorsa kockán foroghat. A klasszikus ûropera jeles képviselõi többek között E. E. Smith, Edmond Hamilton, John W. Campbell, A. E. van Vogt, Jack Williamson, Poul Anderson és Gordon R. Dickson.
Az 1970-es években kibontakozó új ûropera, amelyben fõleg brit szerzõk (Iain Banks, Stephen Baxter, M. John Harrison, Alastair Reynolds, Paul J. McAuley, Ken MacLeod, Peter F. Hamilton) járnak az élen, ezekre az alapokra építkezve kitágította a mûfajt. Az õ mûveikben nagyobb hangsúlyt kap a szereplõk jelleme és emberi kapcsolataik, valamint társadalmi, morális és filozófiai kérdések. Az új ûropera gyakran hard sci-fi-elemekkel egészül ki, amennyiben a szerzõ igyekszik logikusan megalapozni a mûvében felhasznált technikai és tudományos megoldásokat. Ez a vonás fõleg Stephen Baxter és Alastair Reynolds írásaira jellemzõ ûropera-film a Csillagok háborúja-sorozat (Wikipédia / Sci-fi)


Asimov érdemeit nem vitattam, ömlengtek már eleget róla nekem, hiszek is nekik, de azt is írtam a Star Wars film mûfajilag ûropera, ilyen létezik, pl Flash Gordon, hogy egyet mondjak, de tágabb értelemben mítosz, igaz egyszerû, de egyszerû a korunk, egyszerû Amerika, egyszerû mûfaj a film, ha az élet nagy rejtelmeire vagy kíváncsi, a te hibád ha a Star Warstól várod. Webbert is kérdezték, akkor most a macskák azok a viktoriánus blablabla, erre õ, te jó ég, hiszen ezek csak macskák.

Tényleg csak egy visszatérés volt, és az valóban a Jedié, inkább vagyok SW buzi mint Transformerses köcsög, a film azon jelenetének lényege, hogy mekkora barmok akik ezen vitatkoznak, mindkét filmsorozat tele van fontos dolgokkal és hibákkal, a paréjok hibája ha az üres életük ezen k.va fontos kérdéseként élik meg, pl Fanboys és a régi háború a Trakiek és az SW fanok között, pedig a két témát már csak a formai szabályok szerinti különbségük miatt is kár összehasonlítani, az más kérdés melyik tetszett jobban, de nem egy kategória. Aragorn a "hõs utazásában" a "lovag", aki többnyire elvonultan él és próbálja kikerülni a sorsát, de a fõhõst kísérve be kell teljesítenie neki is a mellék sorsát, a Jedi visszatér pedig Darth Vaderre, a sötét atyára utal, aki ugye beteljesítette az egyensúlyt, eddig a pontig szólt az élete, azzal, hogy ledobta a császárt és végleg egyensúlyt hozott az erõben, bebizonyította, hogy van benne jó, az utolsó emberi szikra mentette meg az egész univerzumot.

"Na, itt is errõl van szó: a gagyi SW igen, de az igazi sci-fi, a mély és elgondolkodtató, elképesztõen összetett és káprázatos Dûne az nem..."

Ilyet sose mondtam, sõt dicsérettel beszéltem a Dûnérõl, sci-fi, a Star Wars meg ûropera, de ûreposzként is nevezték már, összességében nézve az általam ismert egyik mítosza a korunknak, a Gyûrûk Ura is az, ezt a kettõt tartom manapság mítosznak, a többi ettõl még remek történet, a Narnia (kissé dedós kivitelezéssel, most mit lehet tenni, õk a célközönség, C.S.Lewis tudta, régen is õk voltak) a Dûne, a HP ezek mind remek mesék, sci-fik, de nem mítoszok. 3 idézet, 1,Kodolányi 2, Tolkien, 3, Popper Péter

1 "A mítosz tehát nem egyéb, mint az emberi faj õstudásából származó a priori igazságoknak a kor nyelvén való kifejezése.

2 „Mítoszaink talán tévelyegnek, de bármily tétován is, az igaz cél felé haladnak, míg a materialisztikus haladás, csak az ásító szakadék felé vezet, a gonosz hatalmak vaskoronája felé.

3 „Ahol a mítoszt mesének tartják, a kultuszt gyermekded játéknak, ott barbárság honol.”

Hogy ki nyerte a több oscart, hát persze PJ, de Lucas hátat fordított Hollywoodnak, van is egy híres kép, ahogy szimbolikusan kivonulnak, innentõl kezdve a Lucasfilm diktált, nem Hollywood, azt meg, hogy az oscar mögött milyen nyomás, érdekek, politika és biznisz van, kár firtatni, aki egyszer kérkedett azzal, hogy hátat fordít nekik, azt már nem nagyon veszik elõ, életmû oscart kapott, az egyik legtehetõsebb magán filmes, soha a büdös életbe nem szorul rá arra, hogy producerek seggét nyalja és úgy alakítsa a storyt, ahogy az õ érdekük, persze a prequelt ettõl függetlenül is elkúrta, de jó rég nem rendezett már, a clone wars rajz és animációs filmek sokkal megbocsájthatatlanabbak. "Dobj egy köszt, sky srác" na ne...
Ám azt is érdemes elismerni, vagy hát elfogadni, hogy a sci-fiktõl a blockbusterekig, a mesés vagy meseszerû filmeket elsõsorban a gyerekeknek készítik, a mítosz lényegének egyszerû, meseszerû korszakhoz illõ közlése elsõsorban a gyerekeknek szól, a felnöttekben élõ gyerekeknek is, de nekik csak 2. sorban.

A filmes kezdésekrõl annyit, hogy egy közvéleménykutatást többnyire az átlagon végeznek, nekem a Satyricon és a 7.pecsét kezdése is tetszik, de ez nem közkérdés, az átlagnak az jön be, de akkor 77.-ben az a kezdés valóban tökleszállítós lehetett, a Ryan partraszállása szintén, ezekben sem értem az ellenérv értelmét, bár ez nem az én véleményem, talán én is másokat tettem volna az elejére.

Szóval tényleg ajánlom, hogy amit írtam azon fuss át még egyszer, ha nem az se baj, de alapvetõen hibának tartom, és több mint tíz év írói tevékenységgel a hátam mögött sajnos nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a mítoszt mesének tartsuk és fordítva, ez valóban barbárság. Az szintén baj, ha különbözõ korszakok írói által szült még önmagában is különbözõ hangvételû mítoszokat tetszés alapján hasonlítunk össze. Tolkien, kb a két világháború árnyékában dolgozott, az egyébként is más ütemû akkor világ lassú, ráérõs mûve ez és nem a mai rohanó világot tárja elénk,vagyis a kor amiben Tolkien élt, sem volt rohanó, nem, hogy Középfölde, ahol 30 oldalakat is beszélgetnek mert van rá idõ. A 70-es évek totál más tempójú és kiábrándult, már nem is a múltba, hanem az ûrbe vágyakozó, fénysebesség tempójú világának mítosza megint egy másik kérdés, a közös ezekben a már 100adszorra leírt hõs útja, ezt írta le Campbell többek között és ez lesz majd 30 év múlva is a következõ mítoszban, ha lesz egyáltalán, ez volt a lényeg. Én egyébként mindkettõt szeretem, SW és GYU, mind ha két gyerekem lenne, mindkettõ gyerek, de mégis mások, ennyi.

A zsidók pedig nem szentek, ajánlom figyelmedbe a csíkos pizsamás fiúhoz írt gondolatmenetemet, rengeteg értékük van, a legnagyobb példaképeim között rengeteg zsidó volt, hogy hirtelen egyet mondjak Danny Elfman zeneszerzõnek még a fél vesémet is odaadnám ha lehetne, annyira tisztelem, Freudtól Kubrickig ez a sor hosszú, de Meyer Lanskyket és Horn Gáborokat nem tudok szeretni, mert õk se szeretnek, ez abban mutatkozik meg, hogy a világot semmivel sem teszik jobbá vagy többé, sõt. A zsidók se mind szentek, ahogy mások se, csak mások nem tudnak olyan köztragédiák mögé bújni, amiket nem lehet kutatni, mert bebörtönzés a vége. Az antiszemitázás, rasszistázás, nácizás ugyanaz amit a másik oldalról rohadt zsidózásnak, cigányozásnak, buzizásnak mondanak, a rasszisták és az antirasszisták között nincs lényegi különbség, a zsidóságot annyira bírálom csak, amennyire dícsérem is és azt hiszem ez a normális, mert a középút, a valódi egyenlõség ami egyenlõségtõl teljesen elszokott szélsõséges emberi agyunk nélkül is létezik. Az ha kollektíven utálod a zsidókat ugyanaz a gondolati defekt mintha kollektíven szereted õket, pl mélységesen felháborít amit Polanskyval tettek, te tudod is miért, azon felül tisztelem a tehetségét, de a tömeg erre azt mondaná az emberi hibák nem kollektivizálhatóak etnikai hovatartozásra, akkor szerintem viszont a jók se.
Az antiszemita reflex szóvá vált a mi korunkban, aminek valódi jelentésén, vagy a szó súlyán nem gondolkozunk el és azokban van a nagyobb veszély akik e szóval visszaélnek megkérdõjelezhetetlen szentségtudatukban és nem azokban, akikre mondják.
Az ezotériát abban az értelemben használom, amiben Hamvas Béla is, vele vitába szállni pedig felesleges, egyikünk se képes rá, ez biztos.