Ezt a Kurosawás gondolatmenetedet nem értettem, a lényeg, hogy a The Hidden Fortress 1958-as Kurosawa filmbõl átvette a két paraszt karakterét, akiken keresztül kerül bele a nézõ a történésekbe, ezt alkalmazta az Star Wars IV elején, C3PO és R2-D2 mászkálásával a sivatagban, vagy szerinted mi f.nak mászkáltak ott, hát ezért, biztos sokan tették fel a kérdést. A Kurosawa Lucas kapcsolatnak több tetten érhetõ bizonyítékával nem tudok szolgálni, ez amolyan történetvezetési helyeslés is volt Lucas felõl, másfelõl mivel Kelet buzi, tisztelgés is, ahogy bizonyos értelembe E.T.-ék szenátusba helyezésével tisztelgett barátjának Spielbergnek is. (Õ is ott van az erõszaknál a South Parkban, de megtudom érteni azokat akik az új Indiana Jonest, a Clone Warst és talán a Prequel Trilogy-t a mára Istenített alkotásokon való erõszakként értékelik, haszonszerzésnek stb) Lucas kelet mániája teljesen kivehetõ a Star Warsból, a ruhákon, a dizájnon (fõként az EI-II-III-ban) de a filozófiai utalások teljesen egyértelmûek, amennyit a nép elbír, amit Yoda mond Anakinnak az EP III eleje felé, „Mondj le önként azokról a dolgokról, amelyek elvesztése fájdalmat okozna” meghát az örök igazság, a félelem megteremti a félelem tárgyát. Sokat faggatták Lucast a Jedik valójában Buddhisták, szerintem valahol igen. Az utalások Lucas munkásságában nagyrészt a tiszteletet mutatják, még maga felé is, pl az EPI- ben a droidok hátán ott a 1138, THX-bõl.


A nyitójelent, amikor a menekülõ hajót megtámadja a csillagromboló, minden idõk legjobban meglepõ jelente volt, csináltak egy felmérést, a legjobb filmes nyitójelentekbõl és azt hiszem ott vezetett ez, a Ryan közlegény partraszállásával. Az 1977-es technika újszerûsége azt hiszem nem kérdés, ezért is hozott a film fõként technikai kategóriában 7 oscart.


”Nem akarom megbélyegezni Lucastot, van egy-két kiemelkedõen jó filmje: számomra a non plus ultra az American Graffiti, az egyik kedvencem a bájos, gyerekes fantasy-k közül a Willow és az SW is abszolút elfogadható tizennégy év alatt, csak ne kezdjük el magasztalni, mert attól falramászok... „

Lucas sok máshoz hasonlóan már, megértette, hogy mind gyerekek vagyunk valahol és ez mindig is így volt, a gyerekeknek pedig kell a mese. Õ maga mondta, amikor már Jedi vallást alapítottak, hogy ez azért csak egy mese, egy film és nem szabad komolyan venni, én más értelemben magasztaltam. Tagadhatatlanul a mi korunk mítosza a SW, mindennél jobban ismert és bár lehet, hogy a zsidó Asimov mûvei túlmutatnak a SW leegyszerûsített vízióján, ne feledjük, az egyszerûség a mi érdekünk, nem az íróé, a SW a tömegek meséje, a mi korunk mítosza, a mi korunkat jellemzi.

”Ami tehát Lucast illeti, bizonyára nagyon felkészült - arra, hogy a filmje siker legyen. Pontosan tudta, hogy mit kell nyilatkoznia, mit kell kiemelnie és mit hová kell pakolnia az alapstruktúrán belül - hogy kellõképpen meggazdagodjék ebbõl a történetbõl. „

Lucas valósággal beleõszült és gyomorfekélyt is kapott az EPIV forgatása alatt, nem remélte, hogy a film siker lesz, sõt eleve tv-s sorozatnak képzelte el, vagy amolyan délelõtti napközis matinénak, még a szerzõdését is úgy kötötte meg, hogy nem a jegyekbõl befolyt pénzre hanem a kacatokból nyerhetõ ruppóra fogadott. Ez bejött neki, és csak ebbõl már akkora hatalma lett, hogy úgymond kivonulhatott „Hollywoodból” és a következõ részre Irvin Kershnert fogadta fel, 1998-ig nem rendezett semmit, csak producerkedett. Egyszóval az EPIV elõtt a siker nem volt garantált, a 20th Fox eleve kevesebb pénzt adott rá, mint amennyit Lucas kért, a 2004-es díszdobozos DVD extrás lemezén bõvebben arról, mennyire felkészült a sikerre.

”Így van ez azzal kapcsolatban is, hogy az SW így húde mítosz, meg úgy húde alapvetõ archetípusok sorozata...
Fenéket!”

Az, hogy valami ekkora sikernek örvend több tényezõ kérdése, alapvetõen kiábrándult a 70-es években a világ a hõsökbõl, maga Amerika is értelmetlen háborút viselt Vietnám ellen, a politika korruptabb már nem is lehetett de valahol érezte a társadalom,hogy igénye van az idealista eszmékre, a hõsökre és a mítoszokra, 2001 után egyébként szintén érezni lehetett egy ilyen nagy meseéhséget, akkortájt eléggé futott a Gyûrûk Ura, Narnia, Potter és az új SW széria is, a korszakokban fellépõ hirtelen meseigényt nehezen de azért észre lehet venni.
A világ nem a szuperpozíciójában van, de a tökéletesség nem tudatos igénye szerencsére még fellelhetõ az emberek mélyén. Nagy szégyen biztos, hogy Várkonyiról és Guénonról nem hallottam, de az is szégyen ha valaki vitába szál a Star Wars mitológiai szerepérõl és nincs képbe Joseph Campbell amerikai mitológia kutatóval és híres mûvével a heroe with thousand faces-el.

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Hero_with_a_Thousand_Faces

Vess rá egy pillantást azért. Ebben a könyvben a nagy mítoszok és mesék közös jellemzõit kereste meg Campbell, hogy azok miért egyeznek minden nép minden meséjében. A közös jellemzõket a könyvben egyesíti és úgy nevezte el, hogy a „hõs utazása” ezt egy EPI-rõl szóló talán 99-es dokfilmben is ismertetik, a hõs utazása olyan elemeket tartalmaz, pl van egy fiatal naiv karakter, aki többnyire árva és akinek unalmas az élete, el kell indulnia a sorsfordító útra, útja során bizonyos fejezetekre tagolható az út, mindig találkozik egy „hercegnõvel”, egy „lovaggal” egy „varázslóval” és egy fõgonosszal akit le kell gyõznie, az út végén, amikor le kell ereszkedni a „labirintusba” stb stb, most nem részletezem de a Star Wars ennek a klasszikus „hõsi útjának” a filmes lenyomata, ezt vette alapul Lucas, az, hogy szerintem az SW lett a XX század nagy mítosza, többnyire mert egyesítette magában az összes nagy mese és mítosz közös vonásait, már csak ráadás. Ezek a közös vonások archaikus örökségek, kollektív lenyomatai az emberi pszichének és annak aminek azzal meg kell birkóznia, nem arról van szó, hogy az aranygyapjúért túrjuk e fel a kertet vagy a grálért.

Egyébként Guénont beismerem nem ismerem, de Hamvas Béla sokszor idéz tõle, de csak ennyi.


”Most a sci-fi "igazi lényegével" teszed ugyanezt, miközben, fogadjunk sem Lemtõl, sem Asimovtól, sem a Sztrugackij-fivérektõl egy sort sem olvastál még, ellenben az SW - ami egyébként inkább fantasy, mint sci-fi-jellemzõkkel bír, hiszen annyi benne a tudományos elem, mint kagylóhéjban a szarvasbõgés - az így, meg úgy, meg oda, meg vissza.”

A Star Wars nem sci-fi, hanem mítosz, valójában ûropera, nem tudom mond ez valamit, azt hiszem sosem tartották a Star Warst igazi sci-finek, csak az ûropera nem ismert kifejezés nagy nyilvánosságban, a hardcore fanok nem is tartják annak, de én is írhattam, hogy sci-fi, egyszerûen ennek tudjuk be, de mûfajilag valóban az inkább a Star Trek, ez ûropera.

”Mûvelõdj egy kicsit barátom, ezt javasolhatom, mert, ahogy Frei Tomi bácsi mûsorának szlogenjében is elhangzott annak idején: "A tájékozottság magabiztossá tesz..." :)”

Frei az a zsidó, aki belehazudik egy ország képébe, ha már magabiztosság és zsidók, akkor inkább Kubrick és a 2001 Ûrodüsszeia, keljünk föl vén taták az ágyból és legyünk magabiztosak.

"A könyvben Campbell összegezte az összes nagy mítosz közös jellemzõit, pl egy szülõk nélküli hõs elindul a sorsfordító útra egy unalmas helyrõl, csak ezen a ponton már egyezik a Gyûrûk Ura és Harry Potter elejével stb stb vagyis a Star Warst valamennyi mítosz összeképeként alkották meg, ezért sikeres, nem tudatosan is bejön nekünk :)"

És pont ezért az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb csalása!

Jól kivitelezett csalás, ez kétségtelen, de pontosan arra világít rá, ami a posztmodern ember egyik legnagyobb hibája: a kétségbeejtõ és tagadhatatlan infantilizmusára... „

Ez szinte értelmezhetetlen, csalás? Mi a csalás ebben? Már múltkor kifejtettem valamelyik a Vinogradovoknak írt levél 4:6- ban, hogy az emberek 90% gyermeki szinten él, ne tévesszen meg, hogy járnak kelnek az utcán és feladatokat látnak el, érzelmileg és probléma kezelési szinten (IQ) sajnos a gyerekek szintjén vannak, ezért nem kell magadat kérdezgetni miért készül egyszerû ûreposz némi filozófiai beütéssel, de fõként a profit szerzés és a szórakoztatás érdekében, a Star Wars távlatokból és egységesen nézve egy Saga, egy mítosz, ezt értsd meg, ez az ami ritkán születik meg, ritkán lesz maradandó az emberiség történetében, olyan amilyen mi, ha túl egyszerû akkor olvasd Báró Eötvös Józseftõl a Falú jegyzõjét.


A Stargaterõl annyit, hogy a film totál 100%-os atom nagy ötlet, remekül is kivitelezett, ahhoz képest, hogy nem sok pénzbõl csinálták, Emmerich és Dean Devlin karrierjét elindította a nagyok között, imádom a filmet és ennek hatására többek között, de elkezdtem anno foglalkozni a paleoasztronautikával, amirõl mindenkinek szívügye, hogy azt gondoljon amit akar, nekem is. A sorozat olyan szinten meggyilkolta a filmet, hogy arra nincs szó, értetlenkedve nézem, hogy ez a sorozat hogy jön a Stargate filmhez? Pont a hangulat hiányzik, ami még a Bill McCayes egy két könyvig még élt is de ez a sorozat, ez tragikus és nem egy olyannal beszéltem már akiknek a sorozat szent és a filmrõl nem is hallottak, na én pont az ellenkezõ oldalon vagyok de sajnos kénytelen voltam a sorozatról hallani. Tény, hogy nem ugyanabból a pénzbõl dolgoznak a sorozatok mint a filmek de akkor is, egyszerûen gagyesz, szánalmas barátokközt dialógusok, olcsó trükkök és olyan lapos karakterek, hogy ahhoz képest már lassan a Jóban rosszban is izgalmasabb, pár részt bírtam aztán inkább beraktam a filmet. A magyar Csillagkapu klub alapítója maga mondta, hogy õ a sorozatba szeretett bele, a filmet aztán látta, ezt nem tudom megérteni, na ebben látszik az infantilisség, az üresség bálványozása, az egyszerûség idõtrabló kártékonysága.
Ezért elnézést ha tetszik a sorozat, ha nem szeretném annyira a filmet és nem éreztem volna annyira fájdalmasnak amit a sorozat mûvelt a Stargate páratlan és sajnos már egyértelmûen igazán ki nem aknázott ötletével. Ha a most készülõ SW élõszereplõs sorozat is ilyen kritikán aluli lesz, akkor azt is szapulni fogom.



”A MÍTOSZ csakis Tolkien könyve lehet (na amögött van munka, az igen!), azóta is mindenki abból lop, amit csak tud... :) „

Tolkien az egész életét feltette erre a storyra, amellett persze, hogy nyelvész professzor is volt, egy negatívuma van talán a Gyûrûk Ura I könyvének, az elején Frodóék bolyongása az út elején kicsit hosszúra lett írva, azt mondják ekkor Tolkien sem tudta, pontosan merre haladjon, de egyébként örökérvényû kormítosz az is, ilyennel csak jó pár év múlva fogunk megint találkozni.

”Ami pedig a HP könyveket illeti, az én szememben sokkal eredetibbek, mint az SW.

Persze a köré kerekített hype nem jön be nekem sem, de mindenképpen igényes, jól megírt, az angol elbeszélõi hagyomány nemesebb tulajdonságait továbbvivõ munkáról van szó, mely nem több jól megírt sztorinál (és ezen keresztül természetesen hatalmas üzleti vállalkozásnál), de nem is állítja magáról, hogy több annál, mint az SW, és azóta Lucas pimaszságán felbátorodva még legalább két-három ezer film...

Bizony...”

A baj ezzel az értelmezéssel megint az, hogy össze van keverve a történet mítoszi szerepe, szubjektív véleményed és az azóta kialakult örület és biznisz. Ezek nem függnek össze, másnál se. 1, az emberek élete az elmúlt 100 évben totál kiüresedett, feltöltik valamivel, a biznisz elengedhetetlen része mindennek, írd meg a legnagyobb storyt azt várd, hogy üzlet, reklám és nyomatás nélkül nagy szám legyen. Nem várhatjuk, hogy az emberek nagyobb közegekben kimagasló értékek felé forduljanak, az mindig is a kevesek érdeme volt, de azok meg ne kérkedjenek vele, ha mégis, akkor csak egymásnak, ne azoknak akiknek a mindennapi élet szarainál messzebbre nem dereng az agya. Az SW, A Gyûrûk Ura mítoszok, a HP nem, de remek történet, fantasztikus ötlet, voltaképpen új pozícióba ültetve a már ismert örök történet, ahogy a Star Warsnál is úgy a HP-nél is az volt a kimagasló ötlet, hogy a már ismert jó rossz harcát egy új közegbe helyezte és Harry úgy ereszkedik le a pincerendszerbe az I könyv végén mint ahogy Luke leereszkedik az X szárnyúval a Halálcsillag járatába, ahogy Campbell megírta, ahogy minden hõs leereszkedik hogy megvívja Dávid Góliát harcát, mert minden nagy ellenségen van egy kis rés és ezt a kis rést a névtelen kis senki, aki a semmibõl jött, õ sebzi meg, egy nagy mítoszi út van, ennek újszerû reprodukálásai jelentik a biztos sikert. Rowling klasszika filológiát tanult, mindent amit lehetett, belepakolt.
A Dûne esetében a régi Dûne film nagyon kedvelt darab még akkor is ha Lynch mûvérõl már sokan mondták, a könyv jobb, nem volt szerencsém olvasni, de megteszem egyszer ha lesz idõm, nagyon tetszett a film de a múltkori véleményem az ezt reprodukáló két részes borzadványról szólt meg amiket még a folytatásokból csináltak. Lynch negyed annyi lébõl atomabb filmet csinál mint a maiak, ma egyszerûen fingjuk sincs a fílingrõl.
Összegzésképpen azt nevezhetjük mítosznak, ami egy konkrét világot teremt és történetmesélése alatt a „hõs klasszikus utazását” meséli el, a hatása a társadalomra már nem minõsíti a mítoszt. A mítoszt lehet szeretni és utálni, de ez se minõsíti a mítoszt. Én se akarom minõsíteni, de értelmezése minden elfogultságtól mentesen is ez, minden mítosz leegyszerûsödött archetípusa, az örök történet új környezetben, az örök Hõsi út, a jó és a rossz között, nem tudok hasonlóan nagy kor mítoszról, ha ehhez 6 olyan könyvet is összedobnak, amivel a világ jobban megismerhetõ, nem csak a filmek írásos lenyomatai, ha nem hagyják, hogy tömérdek ócska képregény, cartoon networkos szamuráj jackes borzadvány okádék baltával faragott arcú karakterekkel ábrázolt sorozat, clone wars rajz és animációs filmek, ezerszer ugyanaz a VHS és DVD kiadás, és magyarok és mások által is írt kamu könyvek fertõzzék a mítoszt, egy olyan elõzõ 3 résszel ami nem feltétlen felelt meg látványban és hangulatban az azt követõ IV-V-VI-nak, akkor még nagyobb erejû mítosz lehetett volna a SW de még így is a 6 filmet, 6 könyvet, 6 képregényt egybe téve elmondhatjuk, hogy egy nagy erejû mítosszal éltünk egy korban, amirõl sosem mondtam, hogy most a kurvára jelentõségteli vírus létünk hûûû de nagy kérdéseire ad majd választ mint Asimov vagy akárki, a mítosz csak arra vállalkozott, hogy az örök utat, konfliktust ábrázolja nekünk, az adott korhoz illõ közlési formában, ez az aminek nem szabad eltûnnie, nem is tudna.

"Kurosawa egyik filmje ugy kezdõdik, hogy két férfi, egy kisebb és egy nagyobb elindulnak és általuk bontakozik ki a cselekmény, a címére nem emlékszem, a lényeg, hogy a IV rész Tatooinos kóborlása az elején, ennek átvétele, amikor a nagyobb cselekménybe két mellékszereplõn keresztül kapunk betekintést, olyannyira fontos volt ez Lucasnak, hogy bár a nyitó jelenetet megkellett hagynia,"

Nem baj, nem vagy képben, nem probléma... ;)

A Star Wars IV. azaz I. (na itt kezdõdik a baj... :) ) részének teljes története egy bizonyos - és most már csak azért sem mondom meg, melyik - Kurosawa filmre - hát, finoman szólva - emlékeztet, a fõkaraktertõl kezdve a két paraszt (a kifejezés ezúttal nem dehonesztáló értelemben jelent meg itt, hanem a figurák társadalmi státusára utal) mellékkarakteréig, amelyekrõl az egyébként nevetséges, fárasztó és béna droid és atudittu, vagy hogy kell mondani, lett mintázva.


"tudta leesik majd az álla a nézõknek, de Luke azon jelenetét, ami egyébként már ismert azóta, ahogy látja a Tatooinról a hajó megtámadását, ki lett vágva, hogy teljesen a saga-ba két mellék karakteren keresztül kerüljünk bele."

???



"Lucas egész életében behatóan foglalkozott a pszichológiával és az antropológiával, sokáig írónak készült, de amit írtam az konkrétan Joseph Campbellhez köthetõ."

Nem akarom megbélyegezni Lucastot, van egy-két kiemelkedõen jó filmje: számomra a non plus ultra az American Graffiti, az egyik kedvencem a bájos, gyerekes fantasy-k közül a Willow és az SW is abszolút elfogadható tizennégy év alatt, csak ne kezdjük el magasztalni, mert attól falramászok...

Ami tehát Lucast illeti, bizonyára nagyon felkészült - arra, hogy a filmje siker legyen. Pontosan tudta, hogy mit kell nyilatkoznia, mit kell kiemelnie és mit hová kell pakolnia az alapstruktúrán belül - hogy kellõképpen meggazdagodjék ebbõl a történetbõl.

Így van ez azzal kapcsolatban is, hogy az SW így húde mítosz, meg úgy húde alapvetõ archetípusok sorozata...

Fenéket!

Újhollywood eme mesterembere az európai modernizmus tanulságainak, a harmincas évek sikerfilmjeinek,az olyan klasszikus fantasyknak, mint a GYU és a Narnia, a bájos mesék iránti örök fogékonyságnak és az amerikai közönség bizonyos, jelentõs hányada permanensen megnyilvánuló infantilizmusának elõnyeit használta ki - pragmatikus mosollyal kövérkés arcán (kb. olyannyal, amilyennel a South Park ominózus részében Spielberggel együtt módszeresen megerõszakolja Indiana Jones-t)... :)



"aki nemes egyszerûséggel mitológia kutatónak állt és remek összegzést írta Heroes with thousand faces címen, amit Lucas alapul vett a Star Wars megalkotásán, ami nem csak korszakunk mítosza lett, hanem minden mítosz modern újramesélése, ezen felül Saga is, konkrétan egy családra értelmezve."

Jó hát, akkor áradozz csak, mint egy nyolcéves... :)

Úgy tûnik, ebben a tekintetben nem vagy hajlandó túllépni az ebben a korban levonható tanulságokon. :)

Az SW, amellett, hogy a neokapitalizmus történetének egyik legnagyobb és legnyilvánvalóbb csalása - sagának legfeljebb a köréje pumpolt hype történetét, mint megkerülhetetlen szubkultúra-historiográfiai elemet lehet nevezni - és jelképe annak, hogy a sci-fi-kultúra súlypontja egy teoretikus-elméleti síkról egy részben vizuális, részben infantilis síkra helyezõdött át (sajnos).

A múltkor az ezotériáról hablatyoltál, de kitûnt hogy Várkonyi Nándorról bezzeg soha életedben nem hallottál, Guénon-ról meg azt sem tudod, hogy eszik-e, vagy isszák...

Most a sci-fi "igazi lényegével" teszed ugyanezt, miközben, fogadjunk sem Lemtõl, sem Asimovtól, sem a Sztrugackij-fivérektõl egy sort sem olvastál még, ellenben az SW - ami egyébként inkább fantasy, mint sci-fi-jellemzõkkel bír, hiszen annyi benne a tudományos elem, mint kagylóhéjban a szarvasbõgés - az így, meg úgy, meg oda, meg vissza...

Mûvelõdj egy kicsit barátom, ezt javasolhatom, mert, ahogy Frei Tomi bácsi mûsorának szlogenjében is elhangzott annak idején: "A tájékozottság magabiztossá tesz..." :)



"A könyvben Campbell összegezte az összes nagy mítosz közös jellemzõit, pl egy szülõk nélküli hõs elindul a sorsfordító útra egy unalmas helyrõl, csak ezen a ponton már egyezik a Gyûrûk Ura és Harry Potter elejével stb stb vagyis a Star Warst valamennyi mítosz összeképeként alkották meg, ezért sikeres, nem tudatosan is bejön nekünk :)"

És pont ezért az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb csalása!

Jól kivitelezett csalás, ez kétségtelen, de pontosan arra világít rá, ami a posztmodern ember egyik legnagyobb hibája: a kétségbeejtõ és tagadhatatlan infantilizmusára...



"még pontosabban ami nem ezek alapján az örök történetmesélési szabályok szerint van írva, nem örökérvényû, ez a könyv volt a Star Wars alapja, aki fan az tudja a történet eléggé más volt még ezelõtt, Starkiller és hasonlók. A lényeg, hogy a Dûne is jó, a Star Trek is jó, a Stargate is jó (de csak a film, a sorozat mosladék de csak a filmhez képest az) de a Star Wars az mítosz, minden mítosz örök közös jellemzõi által."

Na itt mondom azt, hogy elég!

A Stargate bárki számára szórakoztató kikapcsolódást nyújt, a Star Trek - hát embere válogatja, de a jelentõsségét jómagam is elismerem - aki viszont a Dûnét ilyen kontextusban emlegeti az nyilvánvalóan sosem olvasta a könyveket és annyit tud a sci-firõl, mint Makó Jeruzsálemrõl...

Talán elkezdhetnéd olvasgatni a Dûne könyveket - marha nagyot néznél barátom.

Talán elsõsorban azért, mert míg a Dûne komolyan vehetõ és komolyan is kell venni (felnõtt felnõtteknek készült, tudod, nem infantilis felnõtteknek), addig az SW iránti rajongás nevetséges, mondhatni siralmas tizennégy év fölött...

Vagy maradjunk csak az "infantilis" kifejezés használatánál... :)



"Bevallom a prequel trilogy hagy némi kivánni valót és a clone wars borzalommal semmilyen szinten nem tudok azonosulni és félek a készülõ sorozat a Stargatehez hasonlóan totál meggyalázza majd a filmet"

A te bajod, ha nem tetszett a Stargate, abban azonban egyetérthetünk, hogy az újabb trilógia egyszerûen nevetséges - kivéve az utolsó részt, ami egész tûrhetõ volt...



"de a IV-V-VI örök klasszikus és mára már az I-II-III- is nagynehezen de elfogadtam, ez mítosz, az összes többi mese, sci-fi és hasonlók, azóta sem született ekkora kormítosz, még a Harry Potter sem teljesen ezek szerint a mûfaji szabályok szerint lett írva, de ott is sok a hasonlóság, Rowling ugye klasszika filológiát tanult, ott meg ismerik ezt a könyvet, a Star Wars elõtt mítoszt Tolkiennek sikerült írnia."

A MÍTOSZ csakis Tolkien könyve lehet (na amögött van munka, az igen!), azóta is mindenki abból lop, amit csak tud... :)

Na jó, ez nem igaz, azért számtalan jó fantasy született - és nem csak abban a tekintetben jók, hogy kikapcsolják az embert - gondolok itt csak példának okáért Philip Pullmann-tól a His dark materials-ra vagy Steven Erickson fantasztikus könyveire - de az SW nem tartozik közéjük.

Túl kéne már lépni rajta...

Ami pedig a HP könyveket illeti, az én szememben sokkal eredetibbek, mint az SW.

Persze a köré kerekített hype nem jön be nekem sem, de mindenképpen igényes, jól megírt, az angol elbeszélõi hagyomány nemesebb tulajdonságait továbbvivõ munkáról van szó, mely nem több jól megírt sztorinál (és ezen keresztül természetesen hatalmas üzleti vállalkozásnál), de nem is állítja magáról, hogy több annál, mint az SW, és azóta Lucas pimaszságán felbátorodva még legalább két-három ezer film...

Bizony...

Kurosawa egyik filmje ugy kezdõdik, hogy két férfi, egy kisebb és egy nagyobb elindulnak és általuk bontakozik ki a cselekmény, a címére nem emlékszem, a lényeg, hogy a IV rész Tatooinos kóborlása az elején, ennek átvétele, amikor a nagyobb cselekménybe két mellékszereplõn keresztül kapunk betekintést, olyannyira fontos volt ez Lucasnak, hogy bár a nyitó jelenetet megkellett hagynia, tudta leesik majd az álla a nézõknek, de Luke azon jelenetét, ami egyébként már ismert azóta, ahogy látja a Tatooinról a hajó megtámadását, ki lett vágva, hogy teljesen a saga-ba két mellék karakteren keresztül kerüljünk bele.
Lucas egész életében behatóan foglalkozott a pszichológiával és az antropológiával, sokáig írónak készült, de amit írtam az konkrétan Joseph Campbellhez köthetõ,

http://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Campbell

http://www.moongadget.com/origins/myth.html

aki nemes egyszerûséggel mitológia kutatónak állt és remek összegzést írta Heroes with thousand faces címen, amit Lucas alapul vett a Star Wars megalkotásán, ami nem csak korszakunk mítosza lett, hanem minden mítosz modern újramesélése, ezen felül Saga is, konkrétan egy családra értelmezve. A könyvben Campbell összegezte az összes nagy mítosz közös jellemzõit, pl egy szülõk nélküli hõs elindul a sorsfordító útra egy unalmas helyrõl, csak ezen a ponton már egyezik a Gyûrûk Ura és Harry Potter elejével stb stb vagyis a Star Warst valamennyi mítosz összeképeként alkották meg, ezért sikeres, nem tudatosan is bejön nekünk :) még pontosabban ami nem ezek alapján az örök történetmesélési szabályok szerint van írva, nem örökérvényû, ez a könyv volt a Star Wars alapja, aki fan az tudja a történet eléggé más volt még ezelõtt, Starkiller és hasonlók. A lényeg, hogy a Dûne is jó, a Star Trek is jó, a Stargate is jó (de csak a film, a sorozat mosladék de csak a filmhez képest az) de a Star Wars az mítosz, minden mítosz örök közös jellemzõi által. Bevallom a prequel trilogy hagy némi kivánni valót és a clone wars borzalommal semmilyen szinten nem tudok azonosulni és félek a készülõ sorozat a Stargatehez hasonlóan totál meggyalázza majd a filmet, de a IV-V-VI örök klasszikus és mára már az I-II-III- is nagynehezen de elfogadtam, ez mítosz, az összes többi mese, sci-fi és hasonlók, azóta sem született ekkora kormítosz, még a Harry Potter sem teljesen ezek szerint a mûfaji szabályok szerint lett írva, de ott is sok a hasonlóság, Rowling ugye klasszika filológiát tanult, ott meg ismerik ezt a könyvet, a Star Wars elõtt mítoszt Tolkiennek sikerült írnia.

A David Lynchet sokat basztatták, hogy túl elvont és drogos a Dûne, de azok parasztok, akik beérik az utána készült borzadványokkal, olyan mosladékokkal, amelyek megsem közelítik a sci-fi lényegét. A Star Warsról való vitatkozás pedig tényleg felesleges, az EP IV-V-VI korunk mítosza, filmtörténelem és saját magát tette legendává, azért mert Lucas a sok barom persze nem tudja, de Lucas nem csak nekiállt vagy neki ült a budin és megalkotta ezt, hanem egy alapos antropológiai kutatást végzett, ahol összegyûjtötték az összes mítosz közös jellemzõit, amelyek generációról generációra nem változnak, jelentésük örök és aki ezt az alkotási sémát követi, az maradandó történetet alkot és amikor felzendül az erõ téma, vagy amikor Vader megmenti a fiát, ezek rólunk szólnak, nekünk szólnak, szarok a kacatokra, a reklámokra és az örültekre, legenda és kész. Az erõ és a kwisatz haderach legyen velünk.

A történelemhez értesz, ezt ne firtassuk, a Star Warshoz nem értesz, ezt se firtassuk :) good night and good luck!

egyetértek, a forgatókönyv nekem sem jött be. de ez már csak így van... a ralph bakshi által valamikor igen régen készített gyûrûk ura feldolgozás pl. sokkal jobb forgatókönyvre készült, mint a jackson féle, és az animáció sem hagy kivetnivalót (abszolút kedvencem), aztán mégis, hányan szeretik és ismerik?
az összes eddigi dûne feldolgozásból nekem ez a verzió jött be egyedül. ezt a forgatókönyv dolgot meg elviselem :)

a színészi játék tekintetében nem nyújt sokat, de a karakterek sztem jól eltaláltak.

Hát, hangulata az van. De hogy remek szereplõk, meg miegymás?! Elõször egy épkézláb, a regényhez méltó forgatókönyvet kellett volna írni! Hol van pl. a könyv második fejezete - a Harkonnennek haditanácsa - amit szinte egy az egyben át lehetett volna emelni a filmbe - mindenféle hatásvadász bõrmizéria és homo-szadisztikus idõpocsékolás nélkül!

Mind a David Lynch rendezte, mind az HBO fabrikálta Dûne elhibázott alkotások. Az elsõt agyonvágta, hogy a produkció körül már a forgatás megkezdése elõtt óriási kalamajkák dúltak, a másodikat meg nem is tudom, micsoda...
David Lynchnek filmjeinek mindig is volt hangulata, és a rettenetesen rövidre fogott Dûnének ez még jól is jött, mert a súlyos hiányosságokért kárpótolta a nézõt.
DE! Mindez nem mentesíti azt, hogy a történet egyik legfontosabb szervezõeleme, a szereplõk személyisége nagymértékben el van torzítva, sok helyütt bagatellizálva. Maga a sztori - csak a Dûne! - megérne egy Gyûrûk ura szintû és színvonalú feldolgozást. Volt, aki a kommentekben a sci-fi-t hiányolja belõle: sajnos csak nyomelemekben található meg benne, a filmet is csak azok képesek élvezni(?), akik a könyvet is olvasták. (Bár én jobbára csak szitkozódtam!...) A legfájdalmasabb csalódásaim: Harkonnen báró, Piter deVries és Gurney Halleck figuráinak elbaltázása; továbbá, hogy nem jelenik meg a fremenek zarándoklatának ismertetése, viszonyuk az Arrakisszal és a homokférgekkel, stb.
Akárki fog neki az új Dûnének, remélem sokkal tisztességesebb munkát végez majd.
Azért a Liga-hajó térugrása még mai is klasszikus momentum a sci-fi-ben!...

Azért nézd meg, hogy sokan mit fognak fel a Csillagkapuból is... Szóval akkor is kell, még ha ez részemrõl kissé (?!) elitista hozzáállás is.

+1
Elolvastam, de muszáj volt még kétszer. De még egyszer legalább kellene szerintem.

Vicces egy alkotás mai szemmel.

Azt olvastam, hogy a Jedi visszatér rendezését mondta le a Dûne megfilmesítésének kedvéért.

Micsoda? Lesz új Dûne mozi? Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Végre valami értelmes film lesz a moziban, csak ahogy a mai filmkészítõket ismerem, egy agyon grafikázott hatásvadász valami lesz a végeredmény.

Köszi. Nem gondoltam, hogy mini sorozat volt.