Két apró megjegyzés (egy szegedi lapot futva át).
1. Sajnos közpénzbõl ment a színpadra állítás. Ebben annyi a szerencse, hogy végül az RTL klub vette meg a tévés jogot, így valamennyi talán visszajön.
2. Eléggé átlátszó, hogy (ellentétben az 1983-assal) a végén miért a TELJES Himnusz eléneklésével zárul a bemutató. Ekkor ugyanis a közönségnek FEL KELL ÁLLNIA, és mivel ez a darab vége, nincs más megoldás, állva tapsol.
...Tehát az állva tapsolást is picit árnyaltabban kell látni.. kicsit ki van ez provokálva, mint a tévéshowkban a fizetett elõtapsolók.

Természetesen nem, legalább mi valamelyest próbálunk értelmes értékelésekkel véleményezni a látott produkciót.
Ugyan felmerült bennem a kérdés hogy ért e volna ez nekem 65 milliót, de úgy sejtem sem nekem, de talán másnak sem igazán.
Ha esetleg vissza is hozza a befektetett pénzt, csak az õs elõadás hírnevének lesz köszönhetõ.
De gondolom nem ez volt a cél.

Ja és állítólag a nézõk is a rokonokból és jól fizetett statisztákból állt?!

Teljesen egyet tudok érteni.
Talán nem véletlen hogy nem volt túl nagy a darab beharangozója, gondolom néhány hozzáértõ ember megnézte a próbákat, és felmérte hogy egy hamvába halt próbálkozás.
Egy jó darabnak a beharangozója a csapból is folt volna.
Azért arra kíváncsi lennék kinek a pénzébõl költötték el azt a 65 milliócskát, ha igaz az összeg.
Erre a darabra nem hogy jegyet nem vennék, de engem is a folyosóról kellene berángatni mint a Fábry showban hogy tele legyen a nézõtér, pedig a színház az életem.

Ugye nem baj, ha ezt (is) másképp látjuk?
Éppen azért írtam, mert szerintem akkor is és most is a tánckar reakcióiban a lényeg, a többi (tetszik/nem teszik) élmény mellett, azaz a kettõ azonos, csak a célja más.
Döntõbíró nincs. (A szerzõk utólag, évek múltán?)

Bocsájts meg;
ebben tökéletesen IGAZAD VAN!

A gyerekeknek az a jó amit te plántálsz el bennük, mert mint szülõ a magad képére formálod õket, ebben benne van az értelmi , érzelmi, politikai stb. kultúrád.

A Vat.....n most kezdték aukciózni a dvd-n!

Nem volt rossz, - már csak az alapanyag zsenialitása miatt sem lehetett az, - de az eredeti, 1983-as õsbemutatónak a nyomába sem ér, még az összehasonlítás is nevetséges.
Egy musical-nél a hangi adottságok döntõ jelentõséggel bírnak, ez az elõadás ebbõl a szempontból is alatta marad a régi, immár klasszikussá vált változatnak.
Feke Pál egy tehetséges, mai, feltörekvõ fiatalember, de Istvánként az énekhangja össze sem hasonlítható Varga Miklós hangjával, aki annak idején az énekhangját kölcsönözte Pelsõczy Lászlónak. Idõnként erõtlen, fátyolossá váló hangja nem képviselte azt az átütõ erõt, ami egy király karakteréhez elengedhetetlenül szükséges lett volna.
És ha sorba vesszük a fõbb szerepeket alakító színészeket, ebbõl a szempontból szinte mindenki alulmarad az összehasonlításban.
Stohl András jól hozta Koppányt, színészileg talán õ volt a leghitelesebb és legemlékezetesebb az összes szereplõ közül, de még õ is láthatóan erõlködött éneklés közben, miközben annak idején Vikidál Gyula hangja a betonfalat is átütötte, - képletesen szólva.
A régi, Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák "Bill" Gyula és a többiek által létrehozott elõadás - a politikai, a kulturális, és ezernyi más szempont szerencsés találkozása miatt - mára egy abszolút etalon, meghaladhatatlan és túlszárnyalhatatlan minõségû, tökéletes elõadássá vált, az azóta eltelt három évtized semmit sem koptatott rajta, sõt, zenei hangzásban a mainál erõteljesebb, koreográfiájában látványosabb, dramaturgiájában pedig jóval feszesebb volt, mint az Alföldi-féle változat.
Az a régi, klasszikus elõadás mindenkiben emlékezetes maradt, és fog maradni még nagyon-nagyon sokáig, ez a mai pedig szinte abban a pillanatban felejtõdik el, - a súlytalansága, a szereplõk vitatható énekesi képességei, és a rendezés sokszor tettenérhetõen szájbarágós, a darabba mindenképpen aktuálpolitikát bevinni szándékozó mivolta miatt, - amint véget ér az elõadás.
Próbálkozásnak, kísérletezésnek "elmegy", de abszolút felejthetõ, nem maradandó, az eredetinek maximum csak halvány lenyomata lehet.

Utánlövés...
Miután némileg értek hozzá, - elismerve, hogy egy nagy színpadi elõadás bizonyos stresszel jár, (a színész elfelejtheti a szöveget, esetleg a hangja sincs tökéletes állapotban), azt ki kell, vagy ki lehet védeni némi technikai rásegítéssel, - azért idõnként kifejezetten zavart, amikor az énekes láthatóan playback-rõl énekelt, nem pedig élõben.
Novák Péter imitált gitárszólóját már meg sem említem, mert csak én szégyellném el magam...

Azt hiszem ráhibáztál. Pontosan erre gondoltam, csak ellenkezõleg:
Azt kapjuk, amit megérdemlünk, meg amit eltûrünk.
Ez mégiscsak lehet akkora súlyú figyelmeztetés, ami mellett a szereposztás, meg az énektudás...
Hát igen. Lehetett volna jobb...

Mondjuk régebben többen megtették a társadalomból való kivonulás érdekes és izgalmas kísérletét, de mára már úgy benépesedtünk, hogy nincs hová menni.:)

....Én azon ott voltam, hogy tört volna le a kezem, mikor a jegyet vettem rá. (No, azért inkább nem.)
Hogy jót is mondjak (a jó csajokon kívül, õket gondolom stólbuci kézzel válogatta, nem bízta Alfira), azért Udvaros Dorka eléggé uralta a színpadot, mikor ott volt. Az eredetiben (láttam, bizony!) Sarolt szerepe eléggé elhalványul, itt viszont mikor megjelent, õ volt az uralkodó minden értelemben. Úgy játszott, mintha egy prózát, drámát játszott volna, és ez valamennyire mentette a menthetõt.
...A.R. rendezéseivel az a bajom, hogy mindig túl nagy a külsõségek szerepe. A színház - szerintem - elsõsorban színészi játék, bár lehet, hogy tévedek. A pillanat mûvészete, valami megismételhetetlen. Õ ezt a megismételhetetlenséget (de hosszú szó) a "sztenderdekkel" (díszlet, jelmez) akarja elérni, és keveset hagy a színészeknek. Udvaros nem engedte magát vezetni, igaz, Stohl sem nagyon, de õ javarészt olyan volt, mint egy darab fa. Kemény és unalmas. (Lehet, hogy A.R. így szereti.)
...A külsõségek túlértékelésében emlékeztet Jancsóék késõi korszakára (Szerelmem Elektra, Oresztész piros helikopterrel érkezik meg, Hernádi saját bevallása szerint blöff volt, nem jutott más formabontó eszükbe), és a külsõségek adott pillanatban lehet, hogy jók, de én azt a színházat szeretem, ahol a játékra lehet emlékezni. Itt a zenére lehet, de azt már harminc éve lehet.
...Ráadásul a külsõségek is ellentmondásosak (szerintem itt is blöff-szerûek) voltak. A náci megszállókra hajazó, Istvánt hatalomra segítõ katonák automata fegyverekkel, míg a Koppányt segítõk kaszával és kapával harcoltak. Ez most mi akart lenni? Koppányék parasztok voltak, Istvánék meg nácik? Ilyen egyszerû lenne a világ? A végén meg mindenkit egy nagy ketrecbe zárnak, mert "kényszerpályán a világ", miközben Blaskó Péter olyan tétován ténfereg, mint Géza másnapos szelleme, hogy nem tudjuk, véletlenül maradt kívül a ketrecen, avagy õ a nagy, hiányzó magyar egység szimbóluma?
...Zavaros volt ez, és sok, sok, sok, sok értelmetlen külsõség, kevés játékkal, és kevés értelemmel. Az igaz, hogy bízzuk az utókorra, melyikre emlékszik. Én nem látok a jövõbe, mint Novák Péter marihuánás táltosa, nem tudom, de valahogy ezt a színpadi munkát nem "idõtlennek" látom, mint ahogy A.R. mondta elõtte, hanem nagyon is itt és most értelmezettnek, ahogy az eredeti is volt, csakhogy az eredetinek volt egy behozhatatlan elõnye: arra akkor és ott nagyon nagy szükség volt, és nagyon eltalált valami apró kis rést.
...Erre nem volt szükség. Az idõtlenségbõl pedig idétlenség lett. Csak egy betû, de micsoda különbség.

Jajj, hát nektek már semmi sem jó?:)

Köszi igazad van;
bocs Feró!

Aki nem látta,megnézheti..

http://www.rtlklub.hu/most/44125_istvan_a_kiraly_szorenyi_levente_es_brody_janos_muve_mind_a_

Pedig ezt is az Alföldi rendezi../úgy tûnik :s

Teljesen igazad van :)))

a szart nem lehet elrontani, cak budispray-vel korrigálni

Mint már írtam : Azt gondolom az õs darabbal köszönõ viszonyban nincs a mostani.
Nem gondolom hogy Alföldi rendezésével lenne a probléma, pontosabban a rendezéssel nincs.
A szereposztással annál inkább, lásd a nagy nevû nagy hírû Sthol teljesítményét például.
és ez a színvonal jellemzi a darab szereplõinek 50%-át.
Alföldi helyében vagy nem engedtem volna színpadra így a darabot, vagy nem adtam volna hozzá a nevem.
Bár tény és való nem sok Vikidál, és társai rohangál manapság a kõszínház falain belül.

Az nagyon jó ha azt gondoljuk hogy a színészek értették a koncepciót, de úgy néz ki hogy aki nem a kõszínház falain belül szocialízálódott az nem nagyon érti....és talán õk vannak többen.

"zsebre vágott"