Ez egy jó film. Persze más közönségnek készült, mint például egy G2, lassabb, csendesebbek a konfliktusok és persze egyik szereplő sem akcióhős (sem gladiátor.) Ralph Fiennes olyan sokféle karaktert tud nagyon jól játszani, de a kardcsörgetés kevesebb, szóval azok nézzék, akiknek készült. (Nem nagyközönség film.)

Helyesbítek: egy icipici pirotechnika azért van benne. Ez a második teaser. :)

Teljesen véletlenszerűen ültem be rá, nem vártam tőle semmit, így meg is hökkentem, mennyire jó film. Már ki voltam egy ilyenre éhezve, az utóbbi évek legjobbja, legalábbis amit látni volt szerencsém.
Pedig kifejezetten olcsó, relatív kevés szereplős, és nélkülöz minden különösebb filmtechnikai bravúrt, semmi akció, semmi CGI vagy pirotechnika. Helyette inkább van mondanivalója, bátran mer eltérni a manapság szokásos kliséktől és divatirányzatoktól, és ez a bátorság kifizetődik, nagyon is. (OK, némi kötelező LMBTQ-woke érzékenyítés azért jutott ebbe is, de az is nagyon kulturált, humánus, és legfőképpen a történetbe és mondanivalóba szervesen illeszkedő módon.) Már-már majdnem egy művészfilm, Hollywoodból... :)
Az operatőri munka, a díszletek, a színészi játék, a történet és a rendezés is tetszett és el volt találva, ami ritka együttállás. Csipetnyivel több sötét krimi még nem ártott volna bele de hát ne legyünk telhetetlenek. :)
Ha eleged van már az agyatlan és fantáziátlan filmekből, nézd meg ezt, és nem fogod megbánni - ez végre egy remek alkotás a Vatikán kulisszái mögül az intrikákról, emberi gyarlóságról, esendőségről és bűnről, a hatalom természetéről és a Jóisten kifürkészhetetlen szándékairól. Csak egy idézet a filmből, teaser gyanánt... :)
"Az ambíció a szentség parazitája. A hatalom csak azok kezébe való, akik nem sóvárognak utána!"

Nem tudod használni a spoilert. Rá kell klikkelni a spoilerre a komment alatt...

Mennyire lehet érdekes egy nagy terembe zárt, bíborosi jelmezbe öltözött - zömében - idős embereket nézni egy nagy terembe zárva két órán keresztül?
Annyiban mindenképp, hogy a pápaválasztás, mint az emberiség szempontjából jelentős esemény menetébe ,s annak miliőjébe bepillantást nyerhet a Konklávé által a néző, amelyhez természetesen hozzá tartoznak a politikai intrikák, a meggyőzés, érdekérvényesítés vagy épp a karaktergyilkosság eszközei, módszerei is. Lényegében erről, ezekről szól a film, legalábbis majdnem végig.

A Konklávé egy regény adaptációja, vagyis nem a filmesek kanyarítottak egy olyan végkifejletet a történetnek, amely a mai korszellembe jól beleilleszthető, vagy éppen az erre érzékenyek számára munícióként szolgálhat bizonyos ideológia csatározások során.
Nekem nem tetszett ez a végkifejlet, de ha egyszer a regénynek is ez a vége, akkor mit lehet tenni? Nem a filmesek hibája. Az addig jól építkező történetet, s logikusnak ható eseményeket, vagyis a cselekmény mintegy 90 százalékát sutba dobják egy fordulat kedvéért, amely ugyan érdekes és meglepő, de az előzmények ismeretében teljesen valószerűtlen.

SPOILER
Gondolok itt az utolsó szavazásra, s az azt megelőző csatározásokra, melyek alapján ez életszerűtlen, vagy épp arra, hogy egy ilyen szervezetben azért mindenkiről kell legyen megfelelő mennyiségű információ. Nincs, nem lehet úgynevezett "sötét ló", akiről senki sem tud semmit.
SPOILER VÉGE

Az egyházzal szembeni kritika, illetve a szervezetet érő sárdobálás manapság divat, ráadásul úgy, hogy a velük szemben mutatott bírálat más, hasonló szervezetek irányába nem jelentkezik olyan egyértelműen, vagy épp semennyire sem. Még abban az esetben sem, ha abszolút indokolt volna. Persze ez a kettős mérce már egy külön téma, külön történet.
Itt egyfajta önreflexióként, a bíborosok egy részének megnyilatkozásaiban jelenik meg mindez, s ugyan kismértékben, de ennek ellenpólusa is. Ez utóbbi tény elég ahhoz, hogy valamennyire komolyan vehető legyen a mű, s ne a propaganda kategóriájába essen.

Ha függetlenítjük magunkat a fenti, fontos tényektől (végkifejlet, az egyház bírálata), s önmagában csak a megvalósítást, és nem a történetet értékeljük, akkor egy lassan építkező, helyenként feszült drámát kapunk, ahol a színészi játék jó, a karakterek pedig érdekesek annyira, hogy ne unjuk halálra magunkat abban a két órában, amit a moziban töltünk. Szerencsére ismert karakterszínészeket, nagyágyúkat válogattak a szerepekhez, s úgy gondolom, a casting nem lehetett volna ennél jobb. Ők hozzák azt a szintet, ami elvárható, s ez amiatt fontos, mert cselekmény, vagy akciók híján ez a tényező viszi el a hátán a filmet. A színészi játékot abból a szempontból is kiemelném, mert életszerűen mutatja be az emberekben rejlő, az olyan, a külvilág elől sokszor elbújtatott, elhazudott ösztönöket, érzelmeket, mint a hatalomvágy, vagy az ambíció.
Az operatőri munkába sem lehet belekötni, a kellékek, jelmezek, díszletek is életszerűek.

Összességében sem krimiről, sem akciófilmről nem beszélhetünk, szóval aki jegyet vált erre a műre, így álljon (üljön) a filmhez.

Ha valakit érdekel a pápaválasztás menete, vagy a Vatikán miliője, akkor ajánlom a Konklávét. Ha érzékeny a burkolt politikai üzenetekre, akkor nem feltétlenül.

Véleményem szerint - elsősorban a színészi játék miatt - egyszer nézhető.

Alapból is többet vártam, dehogy ebből is woke fost csináltak a végére az nagy csalódás. Csodálkoztam is a magas pontszámokon főleg imdb-n. Most már értem.

Hááát. 2 óra vontatott semmi azért hogy a végén az a megoldás legyen. (Ami jó egyébként)
Nekem nem érte meg.

Mestermű,ez egy nagyon jó film.

Érdemes megnézni, jó tükör az emberi természetről.

Ez tényleg egy igényes, jó film, ajánlom, persze nem azoknak, akik tartalom nélküli véres akciófilmeket szeretnek nézni. Bár lassabb folyású történet, de van benne feszültség, dilemma, kiváló színészek. Az operatőri munka tényleg nagyszerű, egyetértek. A végkifejlet és a fő vonal pedig - amire az egész sztorit felfűzték - nagyon is aktuális mai téma. Nem lepne meg, ha bekerülne a jövő évi díjátadók valamelyikébe, akár több kategóriában is.

Régen láttam ennyire jó és igényes filmet. Ralph Fiennes is szuper jó benne, de nem csak ő. Az operatőri munka külön kiemelendő. A sztori is jól felépített, végig megvan az a feszültség, ami miatt egy percig se lesz unalmas. Akik nem a silány akciófilmek szintjén mozognak, azoknak jó szívvel ajánlom.

Meglepő a vége és érdekes a történet. Mondjuk én azt hittem, leleplezőbb sztorikat kapunk, amiben visszaköszön a valódi Vatikán néhány ügye, de a sztori szigorúan fiktív maradt, fiktív személyekkel és eseményekkel. Csak nehogy azt higgyük, ez mai látlelet: a konklávé befalazásának ötlete pont ugyanilyen politikai játszadozások miatt történt, hogy nyomást gyakoroljanak az intrikáló bíborosokra. Az 1300-as évek elején. :-)

Izgalmas film. Az eleje kicsit vontatottnak tűnt, de utána beindult a cselekmény. Az emberi oldalukról mutatja be a bíborosokat, árnyaltak a karakterek.