Tudod eská aki egyre fiatalodik - persze életkora valótlan - mindent jobban tud a betonnal bevetett kertjében olvasgatva. :)

Persze hogy megengedhették maguknak a luxust a kilenceddel a hátuk mögött. Én is elbíbelõdnék így szívesen, és akkor carás bele, ha pl. a jég elviszi a termést.
Ne gyere már ilyen gyermekded képzetekkel.

kieg:anyukám a mai napig csinálja

Hát képzeld el, én tapasztalt bolgárkertész is vagyok, anyukám a mai napig. :P
A másik, nem tudom mit szûrtél le magadnak, de esetleg elmesélhetnéd

Amirõl ilyen lenézõen írtál, az az intenzív gazdálkodás, a zöldségtermelés, azon belül is leginkább a biotermelés. Ez mindig is korszerûbbnek, bonyolultabbnek és jövedelmezõbbnek számított az extenzív szántóföldi termelésnél; az extenzív számított mindig is a primitvebbnek, elavultabbnak. A középkorban, nem véletlenül, csak a kolostoroknak voltak zöldségeskertjei, mert csak õk engedhették meg maguknak ezt a luxust, hog ott bíbelõdjenek. Még a háború elõtt is "bolgárkertészetek"-rõl beszéltek, annyira nem volt megszokott a parasztság körében a zöldségtermelés.
Te nagyon el vagy tévedve, olyan butaságot írtál, mintha a szekeret tartanád korszerûbbnek az autóval szemben.

Jó hát ezen a vas és acél országán már túl vagyunk. :D

De ugye van egyszer a gazdaságosan csak nagyobb területeken termelhetõ növények, amihez megfelelõ gépesítés kell, és van amit lehet családi gazdaságokban is termelni, de az eu csak a kevés élõmunka ráfordítással való termelést támogatja, kapára nem ad, hisz nem is kell. A családi gazdaságok érdekérvényesítése, piacon vaaló megjelenése a problem, mert a magyarok a mai napig nem képesek szövetkezni, ill. a kevés TÉSZ is tönkrement a gazdák mahinációi, valamint az ügyeskedõk miatt. Én errõl beszéltem. Az, hogy mindenki túrjon egy kis kertet, hülyeség.
Az állattenyésztõk baja meg még többrétû, én tudom, hogy már régóta nem éri meg, hogy otthon tartok egy-két állatkát, malackát, ha úgy veszed az eleséget nekik (max tudod, hogy mit eszel- ami ugye "becsületes" kereskedõ világban nem hátrány...).

én meg pont solyomékkal tettem volna ezt. Mindenki foglalkozzon azzal, amihez ért. :P

Ebbõlakatasztrófális megjegyzésedbõl gondolom, Te se ebbõl élsz. :)

Tudod ebben az a szomorú, hogy errõl beszéltek a vízügyi szakemberek a 70-es évek óta, és itt vagyunk....
Helyette jogászok zöld mezben okoskodtak bele abba, amirõl fingjuk nincs - erre ment rá a vizierõmû is.

Rossz a megközelítésed. Az emberek 90-95%-a nem a mezõgazdasági termelésben szerzi a jövedelmét nálunk se, fejlettebb országokban meg már csak 2% körüli népesség él ebbõl. A CD rágcsálás tehát vicc.

30 millió túlzás, jó évben 20 milliót, de neked is csak azt tudom mondani, hogy a szerkezete el van bacarintva a sok szakértõ és ügyeskedõ miatt

Kurvára kihagyod belõle, hogy a magyar gazdaság beteg szerkezetét. Pedig a kutyi ott van elásva, amiért megint alul maradunk.

"Eszerint aki nem végez mezõgazdasági munkát az irracionálisabban viselkedik, mint aki végez. Mégis mibõl vezeted ezt le, honnan veszed ezt a skatulyázást?
Miért a mezõgazdaság a megoldás, és abban miért nem lehetséges az a szétcsúszás, amirõl beszélsz. (Épp az elõbb hoztam szóba az idõjárást, melynek a földmûvelõ egyelõre az esetek többségében ki van szolgáltatva.)"

Akkor leírok még egy pszichés okot, hogy a mezõgazdaság miért tanít olyan racionális viselkedésre, amire az ipar nem. És ami miatt úgy gondolom, jogos azt mondani, hogy az élet igazi tanítómestere nem a történelem, hanem a természet.
Mert az ipar koncentrál, tömbösít, végtelenít, durva hatásokkal dolgozik, nem ismeri a leállást, tesz a bioritmusra; sõt egyetlen célja a természet által állított korlátok szétzúzása, általában minden korlát szétzúzása, a gátlástalanság. Az ipari termelés erre tanít: "a város, ami nemet mond az alvásra" stb.
Ezzel szemben a természet a finoman, szórtan, kis adagokban rendszeresen adagolt hatások mestere. Nem lehet egyszerre harminc évet aludni, hogy utána valaki hatvan évig ébren legyen. Nem lehet egyszerre több tonna ételt megenni, hogy utána soha többé ne kelljen enni. Nem lehet egy nap elején beszívni elég oxigént, ami majd az egész nap során kitart. És a mezõgazdaság pontosan erre tanít: arra, hogy valaki képes legyen finoman beosztani az energiáját, a dolgait; képes legyen leállni, abbahagyni, amit éppen tesz, és megelégedni annyival, amennyi aznap sikerült; megtanít, hogy gyakori kis impulzusokkal sokkal többet lehet elérni, mint egy egyszerre való, koncentrált behatással. Tehát pl. sokkal jobb, ha a növényeket egész év alatt folyamatosan éri az esõ, mintsem egyetlen hónapra árasszon el mindent az égszakadás, aztán tizenegy hónapig csontszárazzá váljon a föld. A monszunidõjárás nem kedvezõ (persze meg lehet tanulni a hozzá való alkalmazkodást). A mezõgazdaság megtanít, hogy az éjszaka alvásra való és nem éjjeli mûszakra; hogy a határok tiszteletben tartása, a természet rendjének megértése sokkal gyümölcsözõbb, mintsem a legyõzése, a határok állandó túlfeszítése, semmibevétele. És hogy mindig lehet újrakezdeni, mert a nap újból kisüt, az esõ újból esik stb. Megtanít arra, hogy a növények és állatok a maguk ütemében nõnek és fejlõdnek, ezt nem lehet siettetni, türelmesen kell várni az aratás idejét. Megtanít tiszteletben tartani a másik élõlény határait, tudni, hogy azoknak a léte alapvetõen nem tõlem függ, én csak segíthetek nekik, de nem én teremtem õket. Megtanít a felelõsségre (hiszen ezek élõlények, lehet látni rajtuk az életet, és ugyanakkor azt is tudni, hogy védelemre szorulnak. Egy telefon nem). Megtanít az adott erõforrásokat okosan beosztani, vagy arra, hogy a hulladékból a leghasznosabb segítõ válhat és így tovább. Nagyon sok olyan racionális magatartást épít be, amit a posztmodern civilizáció már rég elfelejtett, maga mögött hagyott. Nem véletlen a józan paraszti ész kifejezés. A mezõgazdaság segít józannak maradni, reálisnak, türelmesnek és mértékletesnek. Nem felejti el erõszakosan és dölyfösen, ugyanakkor önpusztító módon, hogy maga az ember, az emberi test is a természet része, nem lehet úgy túlhajszolni, a folyamatait tömbösíteni, mint ahogyan azt az ipar teszi. Hanem olyan finoman és kiegyensúlyozottan kell vele bánni, mint bámely más élõlénnyel.

Ha csak ezeket nyomatnák és valaki csak ezeket enné, nem tudom, meddig maradna egészséges:
Békési szilvapálinka
Budapesti téliszalámi
Csabai kolbász
Pick szalámi
Gyulai kolbász
Hajdúsági torma
Kalocsai fûszerpaprika-õrlemény
Kecskeméti barackpálinka
Makói vöröshagyma
Szatmári szilvapálinka
Szabolcsi almapálinka
Szegedi fûszerpaprika-õrlemény
Szegedi téliszalámi
Szikvíz
Tokaji aszú
Túró Rudi

self-denial