Ez egy jó írás itt alattam, a lényeget fogalmazta meg.
Morvai Krisztina meg állítólag azért ktött ki, ahol kikötött, mert nem számítottak rá az MSZP-ben, s egy minisztériumi állást sem kapott meg. Hogy pontosan mi a helyzet, nem tudom, máskülönben hogy kötött volna ki pár évvel ezelõtt egy Baló György oldalán, mikor még senki nem tudta, hogy ki is õ.

Aha, ráadásul a gyerekeiket (ha vannak) ormánsági iskolába járatják és egymásnak adják a kilincset a lakásukban a szerencsétlensorsú roma fiatalok... :-)
Vagy ez csak a liberálisoknak elõírás?

Elõre bocsánatot kérek, de én nem tudom függetleníteni magam attól, h Morvai Krisztina fogja vezeti a Jobbik EPs listáját. A Jobbikkal igazából az a legnagyobb bajom, h eddigi benyomásaim szerint semmivel nem jobbak (név ide vagy oda), mint azok a szélsõséges pártok, amiknek a képviselõi kisemberek százezreinek félelmeire, nyomorára, jogos panaszára építik politikai karrierüket, mintegy ugródeszkának használva õket, de megoldással már nem szolgálhatnak (persze ez nem pusztán a szélsõséges, ahogy Miki mondaná radikális pártok sajátja, hidd el, amikor demokratikus pártokról van szó, akkor is harag lesz úrrá rajtam, ha úgy érzem, csak szavazatvásárlásról, majd cserbenhagyásról van szó). Lubickolnak abban, h nem vesznek részt a törvényhozásban, bármilyen ígérettel rukkolnak elõ, annak véghezvitele, ha elmarad nem az õ hibájuk. Demagóg módon -Morvai levele iskolapéldája a szándékoltan szemellenzõs demagógiának- a felbõszült tömeg élére állnak, megfogalmazzák panaszaikat, közben valamilyen módon próbálnak a parlamentarizmus keretein belül maradni -ugye a közpénzek... Jó példa erre, h amikor a cigánybûnözés feljön Morvai Krisztina és Mohácsi Viktória vitájában (Heti válasz), akkor MK úgy vágja ki magát, h szó sincs genetikai meghatározottságról, csupán arról, h "vannak elkövetési formák és bûncselekménytípusok, amelynél jóval nagyobb a cigány elkövetõk aránya" (MV válasza: "ez nem cigány-, hanem megélhetési bûnözés. Mivel a nyomorban élõk között nagyobb cigányság aránya, az nem meglepõ, h a lecsúszottakra jellemzõ bûncselekmények elkövetésénél is magasabb"), de a Jobbikos ciganybunozes.comon és a szavazótáboruk tudatában nyoma sincs ennek a felfogásnak. Tipikus kint is vagyok, bent is vagyok játék ez, ami mindig felidézi bennem Orwell 1984ét.
Morvai olyanokat ír, h a "rossznyelvek szerint", ahelyett, h felvállalná, ez az õ személyes véleménye. Mélységesen cinikus és rosszindulatú írás, amely nem a Tarka Magyaroknak szól, hanem a Jobbik szavazóinak, nekik sugalmazza azt, h kár jelentõsséget tulajdonítani ennek a civil kezdeményezésnek, ezek csak divatliberálisok, akik semmit nem tesznek az ország felemelése érdekében. Bezzeg mi ugye...
Morvai Krisztinának sok mindenben igaza van. Például a rendõri brutalitás áldozatainak az ügyét, amikor felkarolta, akkor kimondottan tiszteltem ezért. Attól függetlenül, h minden rendes demokrata mélységes felháborodást kell, h érezzen, ha arra a bizonyos október 23-ra gondol. Ugyanakkor Morvai Krisztina nem emeli fel elég erõsen a szavát az utcai huliganizmus ellen és ezzel mintegy a jog védõbástyáját kínálva fel azoknak, akik cselekedeteikkel épp az ellen vétettek. Ha nem határolódik el élesen a Molotov koktélokat, utcaköveket dobáló, vétlen embereket megfélemlítõ kisebbségtõl, akkor ezzel azt éri el, h az általa védett ártatlanokat összemossa velük. Közös érdekünk, h a bûnös rendõrök elnyerjék büntetésüket és az is, h az ártatlanok jóvátételt kapjanak, szerintem, ebben nem lehet vita. Az a baj, h egy ilyen karakteres elhatárolódás a Jobbik szavazótáborának egy részével szemben nem biztos, h politikailag kifizetõdõ...
Ugyanúgy egyetértek Morvai Krisztával abban is, h sokan csak azért vesznek részt az ilyen "antifa" tüntetéseken, mert ez legyezi az önbecsülésüket, esetleg szavazatokat biztosít a számukra (GyF...). Azt viszont mélységesen elítélem, amikor a jogásznõbõl lett politikus az összes jó szándékú humanistát egy kalap alá veszi a tetszelgõkkel és manõverezõkkel, mindegyiküket gazdag milliárdosoknak bélyegezve, akik unalmukban mennek el egy ilyen megmozdulásra. Ez aljas húzás, épp olyan, mint amit a kormány követett el akkor, amikor minden bántalmazottat bûnözõnek nevezett.
Egyetértek Morvaival, amikor kárhoztatja a kormányt, h az ígéreteket nem követik tettek, de ettõl még az ilyen felvonulások nem teljesen értelmetlenek, éppúgy hozzátartoznak a demokratikus véleménynyilvánításhoz, mint a kormányellenes (békés!) tüntetések. Én mindkettõnek a jelentõsségében hiszek, szükségesnek tartom õket.
Ugyanakkor szerintem fontos problémák kerülnek felszínre Jobbik által, amelyekkel az illetékeseknek foglalkozniuk kell. Ha a hozzáállásuk szerintem káros is, épp azáltal, h az emberek egy lecsúszódban lévõ vagy lecsúszástól rettegõ csoportjának a véleményét visszhangozzák, nem árt odafigyelni rájuk, mert a problémák nagyon is valósak. A közbiztonság tényleg hagy kivetnivalót maga után, ha erre nem is a gárdások vonulása és a fenyegetõzés a megoldás. Tünetek ezek, amelyeknek az ismeretében orvosolni kellene a betegséget, nem azt mondani a betegnek, h hiába érzed úgy, nem is hasogat a fejed.
Remélem, nem találtad bántónak, amit írtam, az eddigiek alapján téged kimondottan jó szándékú embernek ismertelek meg, ha nem is értek veled mindenben egyet.

Bevallom, eddig nem különösebben nagy figyelmet szenteltem a Tarka Magyar felvonulásnak és ebben komoly szerepet játszott egyrészt az, h nem vagyok idõmilliomos, másrészt az is, ha miniszterelnököt láttam tündökölni a kezdeményezés élén. De most, h bemásoltad Morvai cinikus irományát, úgy éreztem, mielõtt érdemben válaszolnék minimum annyit meg kell tennem, h végigolvasom az oldalukat (http://tarkamagyar.blog.hu/). Elképzelhetõnek tartom, h mások sincsenek teljesen tisztában a kezdeményezés tényleges mivoltával, ezért szeretnék én is ismertetni itt pár gondolatot arról az oldalról:
Álljon itt legelõször is a TASZos (http://www.tasz.hu/) Sárosi Péter válasza Morvai Krisztinának (ezzel kapcsolatban még én is írok):
"Megrökönyödve olvastam ezért Morvai Krisztina kirohanását az egyik szélsõjobboldali portálon, aki többek között azzal vádolta meg a szervezõket, hogy “leginkább olyan kivételezett, gazdag, luxuskörülmények között élõ emberek, akik romával még soha életükben nem találkoztak, legfeljebb egy méregdrága belvárosi étteremben cigányzenét hallgatva”. Kedves Kriszta, akkor ezúton felvilágosítom, hogy én öt éve lakom a VIII. kerület kellõs közepén, hitelbõl vásárolt 30 négyzetméteres garzonlakásom “luxusát” a barátnõmmel osztom meg, aki mellesleg egy kis borsodi faluból jött fel Pestre nyelvet tanítani. Nincs olyan nap, hogy ne találkoznék a létminimum alatt élõ emberekkel, barna és fehér bõrûekkel egyaránt. Sokan közülük a nyomor és kilátástalanság elõl prostitúcióba, drog- és alkoholfüggõségbe menekülnek, vannak közöttük olyanok is, akik kisebb-nagyobb bûncselekmények elkövetésével teremtik elõ a napi betevõt. A kerületrõl és annak roma lakosairól alkotott sztereotípiákkal ellentétben azonban az itt élõ cigányok többsége derék, becsületes ember, akivel soha semmi összetûzésem, problémám nem volt. Tisztában vagyok azzal is, hogy milyen nehéz ma egy romának érvényesülnie Magyarországon, még akkor is, ha egyébként törekvõ és ambíciózus. Vajon hányszor fordul elõ hazánkban, hogy a telefonban még betöltetlen állás a személyes interjú során hirtelen betöltötté válik, amikor a munkaadó megpillantja a jelentkezõ bõre színét? Meggyõzõdésem, hogy a cigányság problémáinak nagy része nem etnikai, hanem szociális természetû, megoldása a kiszolgáltatottság csökkentésében, a társadalmi integráció erõsítésében rejlik. A kirekesztés logikája mindig is érthetetlen és visszataszító volt a szememben."
A kezdeményezés jellegérõl (Sárosi továbbra is):
"A Tarka Magyart a Demokratikus Chartával ellentétben nem lehetett beskatulyázni a kormányfõ figyelemelterelõ/népszerûségnövelõ hadmûveleteként, hiszen a szervezõk olyan élesen visszautasították Gyurcsány lenyúlási kísérletét, ami – erõszakmentesség ide vagy oda - felért egy a miniszterelnöki orcára mért jókora pofonnal. Mivel azonban a TM nyilatkozatát Orbán Viktor is aláírta, a baloldali médiamogulok sem tudták beilleszteni a rendezvényt a hagyományos antifasiszta díszletek közé, ahol a Fidesszel összefonódott szélsõjobboldali veszély mumusával lehet elrettenteni a jobboldal felé kacsingató választókat. Így hát maradt a rosszindulatú gyanúsítgatás, esetenként az értetlenkedõ fanyalgás mindkét oldal elkötelezett hívei részérõl, akik nemigen találtak fogást a szervezõ civil szervezeteken sem. Hiszen az olyan szervezetek, mint például a TASZ, a Védegylet vagy a Helsinki Bizottság többszörösen (például a 2006-os tüntetések idején) is bebizonyították már, hogy kormányoktól és pártoktól függetlenül érvényesítik a polgárok érdekeit, védik a polgárok jogait a hatalommal szemben."
"Egy demokráciában nem járható út az, hogy egyesek erõszakos cselekedetekkel, terrortámadásokkal, paramilitáris masírozásokkal próbálják megfélemlíteni azt, aki nem ért egyet velük, vagy éppen csak más a bõrszíne. Éppígy nem elfogadható az sem, hogy az utcán békés tüntetõket véresre verõ rendõrökkel szemben tehetetlen az igazságszolgáltatás. Elfogadhatatlan az is, hogy a kormány megpróbálja eltitkolni, hogy mire is költötte az adófizetõk pénzét, ha pedig mégis kiderül, hogy ezzel a pénzzel rosszul sáfárkodott és haveri cégeknek játszotta át azt, akkor vállat vonhat és következmények nélkül folytathatja tovább üzelmeit. A TASZ álláspontja ezekben a kérdésekben mindig is következetes volt."
"Bár erõszakos cselekedetekre eddig még csupán egy törpe kisebbség ragadtatta magát, az elmúlt években a magyarok tömegével ábrándultak ki a demokráciából és az emberi jogokból (irónikus, hogy az ENSZ idén az Egyetemes Emberi Jogi Nyilatkozat elfogadásának 60. évfordulóját ünnepli). Az európai civilizáció fundamentumaiba vetett hit rendült meg. Az utcán randalírozóknál jóval szélesebb azoknak a tábora, akik vélt vagy valós sérelmektõl elvakítva szalonképesnek tartják a kisebbségek elleni uszítást, vagy akik vélt vagy valós félelmektõl vezérelve elfogadhatónak tartják a más véleményen lévõk szabadságjogainak korlátozását. Közben megcsappant azok tábora, akik szerint az elmélyülõ politikai ellentétekre és szociális problémákra kielégítõ megoldást lehet nyújtani a jogállamiság keretei között. Sokat mond korunkról, hogy annak olyan hõsei vannak, akik a “kisember védelmében” bátran dacolnak az alkotmánnyal: szegregált iskolákat mûködtetõ, a legszegényebbeket közmunkára kötelezõ polgármesterek, az uborkatolvajok ellen halálos árammal védekezõ gazdák, a cigány gyerekek hálószobájába molotov-koktélt dobó polgárõrök – a másik oldalon ellenzéki képviselõket megverõ rendõrök vagy a szólásszabadság korlátozására buzdító, a “nácizmus” ideológiai bunkójával hadonászó véleményvezérek. Sajnos az önbíráskodás kultusza nem csak a többségi társadalomra jellemzõ, a cigányok is egyre gyakrabban fordulnak el a jogállamtól – a tiszavasvári tanár meglincseléséhez hasonló gyalázatos bûntettek pedig csak tovább szítják a többségi társadalom indulatait. Ahelyett, hogy megbeszélnénk a problémákat, inkább csak elbeszélünk egymás mellett: a politikai viták a sérelmek kölcsönös felhánytorgatásából állnak, közben pedig elsikkad, hogy az értékeink közösek."
"Az utcai erõszak elharapózására nem az a megfelelõ válasz, hogy távol maradunk az utcáktól, hanem hogy a békeszeretõ, kulturált polgárok visszaveszik a közterületeket."
"Mintha a tarka magyarságot ki kellett volna találnia a demonstráció szervezõinek. Pedig ez a gondolat István királyunk óta egyáltalán nem új, és nem is idegen. Néhány napja emlékeztünk meg az aradi vértanúkról. Arról kevés szó esik, hogy a 13 nemzeti hõsbõl 8 már a neve alapján sem volt magyar származású, de még a magyaros nevû Kiss Ernõ és Lázár Vilmos is örmény származásúak voltak! És vajon hányan tudnak arról, hogy az 1849-ben az aradi vár tömlöcében sorvadó 624 szabadságharcos közül minden negyedik idegen származású volt? A tarka magyarság eszméjét legszebb formában egy a maga korában szintén idegenszívûséggel vádolt folyóirat, az idén 100 éve alapított Nyugat fõszerkesztõje, Babits Mihály fogalmazta meg 1939-ben: “tarka itt az ég és föld, sõt, még az ember is, mert a magyar sehol sincs egyedül”."

Végül az általam a jelenlegiek közül leghitelesebbnek tartott államférfi (errõl nyilván lehetne vitatkozni, ha gondoljátok, hajrá, meg tudom indokolni, h miért gondolom így) üdvözlése:

"Tisztelt Ügyvivõ Asszony!

Levelében az Összefogás az Erõszak Ellen Mozgalom nevében arra kér, hogy valamilyen formában támogassam a Tarka Magyar elnevezésû, pártpolitikától független, civil szervezetek által szervezett demonstrációt.

Egyetértek a demonstráció célkitûzéseivel. Mind köztársasági elnökként, mind azt megelõzõen sokszor hitet tettem az alkotmányosság, a jogállamiság, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma mellett. Az alapvetõ jogok tiszteletben tartását bizonytalan vagy válságos helyzetben is végsõ menedéknek és feltétlenül fenntartandónak neveztem. Hangsúlyoztam, hogy az erõszakos cselekmények, mások becsületének és méltóságának megsértése esetén a hatályos polgári és büntetõjogi eszközökkel fel kell lépni.

Meggyõzõdésem, hogy tartós és megnyugtató megoldást csak a hosszú távra tekintõ és hiteles politikai fellépés adhat. Ennek olyannyira kívánatos kialakításában a civil szervezõdések akciói komoly segítséget jelentenek. Ez utóbbiakban mutatkozik meg igazán a szólásszabadság, az egyesülési és a gyülekezési jog jelentõsége.

Tavaly szeptemberben országgyûlési beszédben, majd a nemzeti és kisebbségi jogok országgyûlési biztosának írt decemberi levelemben is leszögeztem, hogy a radikális jobboldal eszméi és tettei elfogadhatatlanok és veszélyesek. Mivel a radikális jobboldal ideológiává és programmá teszi az emberek közötti megkülönböztetést, szemben áll az emberi méltóság alapeszméjével. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy sokkal általánosabb, mélyebb és makacsabb problémáról van szó, mintsem hogy beérhetnénk a szalagcímek és a napi politikai reakciók szintjével. Társadalmi problémaként kell kezelni, együtt a nemcsak a jobboldalon jelenlévõ elõítéletességgel, intoleranciával. Üdvözlöm, hogy demonstrációjuk ugyancsak fellép a rendõri erõszak, és a falvakban kialakult helyzet ellen, ami a közrend felbomlása és az önbíráskodás felé tart. Az ilyen jelenségekkel kötelességünk szembeszegezni saját értékrendünket. Egyetlen jóakaratú ember sem tûrheti az emberi méltóság megsértését, és egyenlõ méltóságunk megkérdõjelezését. Ki kell fejeznünk tehát szolidaritásunkat.

Budapest, 2008. október 3.

Üdvözlettel,


Sólyom László"

Szerintem, itt az idézet arra szolgál, h az igazát bizonyítsa, teljesen helyénvalónak érzem. Ha az embernek egy témában nincs saját tapasztalata, nem végzett kutatást, akkor sokkal hitelesebb és szimpatikusabb, ha forrásokat sorol érveinek alátámasztására, mint az, ha szónoklatba kezd, plagizál, minden innen-onnan felszedett gondolatot sajátjaként közöl. Igazából nem az érvek hiányáról tanúskodnak itt az idézetek. Az is tetszik, h megjelöli a forrást, sokkal hitelesebbnek hat így.
Más lapra tartozik, h perdöntõek-e ezek az idézetek. Szerintem, közel sem, de errõl majd neki, ha lesz egy kis idõm. :-)

Ja, ennél már csak az volt undorítóbb, amikor Pokorni pityergett pár éve, hogy mennyire szíven ütötte, hogy Pokorni papa besúgó volt, és hogy õ most már el is süllyed szégyenében, mert nem tudott róla, meg micsoda csapás ez.
Be is jelentette, hogy visszavonul.
Aztán rá kábé egy évre ismét ránk szabadult. Mert Magyarország a megélhetési politikusok országa.

Heatchcliff, neked van néha saját gondolatod is, vagy csak egyfolytában idézgetsz?

Igen, az nagy volt, én is figyeltem. :-)
(Majdnem elpityeredett. Bezzeg a korház átalakítás, várólista miatt meghalt emberek miatt nem tudom volt-e akár csak lelkiismeret furdalása is.)