Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Száll a kakukk fészkére

Spoiler
gladiolus 2015 nov. 17. - 18:34:38
(287/307)
:)

Hm, milyen érdekes. Ez hogy történhetett meg? Sem az ablakot nem tudta lehúzni, sem az ajtózárat nem tudta belülrõl kinyitni? A régi kocsikban ilyen gond legalább nincs, mert az ablak és zár is nyitható belülrõl.
Ez valami olyan központi záras autó volt, amit csak kívülrõl lehet nyitni gombbal? Az ilyen autóknál sem az ablakot sem a zárat nem lehet belülrõl kinyitni? Itt valami nem stimmel, hogy van ez? Persze nekem egy kis 15 éves autóm van, azért vagyok ilyen korszerûtlen.....:-)
Válasz
Cordelia 2015 nov. 17. - 18:08:01
(286/307)
kedvenc példám erre (az intoleranciára), amikor egy pszichológus ismerõsöm lett pánikbeteg és végre õ is belátta, hogy a pánikbetegség az nem valami hisztéria. Mivel õ is megtapasztalta, méghozzá elég cudar helyzetben (bezárták egy autóba véletlenül és nem tudott kiszállni), végre toleráns lett, pszichológus létére. tényleg nincs új a nap alatt.
Válasz
offtopic
gladiolus 2015 nov. 17. - 08:50:26 Előzmény eIemes
(285/307)
Ezek tök jók, tartalmukat tekintve, de Pest híján csak könyv alakban érhetõek el, ahogy látom....
Válasz
gladiolus 2015 nov. 17. - 08:48:01 Előzmény Edmond Dantes
(284/307)
Ez a film nem avul el, mert a benne rejlõ problémák és feszültségek ma is éppen úgy léteznek és hatnak, és semmi sem változott, maximum annyi, hogy míg pl. Magyarországon 20 évvel ezelõtt még hivatalosan nem volt szabad léteznie a neurotikus problémáknak, és annyit mondtak, hogy Rozi vegyél be egy nyugtatót, addig manapság enyhül ez a nézõpont, mert egyre több ember lesz ebben érintett valamilyen szinten, és egyre több fiatal. És ami még nagyon a felszín alatt húzódik, hogy a társadalom még most is csak a szervi megbetegedésekkel szemben toleráns, a pszichés megbetegedéseket viszont titkolni kénytelen az elszenvedõje. Értem ezalatt, hogy ha Icuka bemegy a munkahelyére és prüszköli szanaszét a bacikat, akkor mindenki sajnálja, különféle gyógymódokat ajánl, szeretgeti, simogatja, és gyógyulj meg mihamarabb, stb. De ha netán betéved az irodába egy másik személy is, akinek esetleg enyhe pánikos tünetei vannak, mert nemrég átélt valami rohadt nagy traumát, ami nem két nap alatt gyógyul, és ezért kicsit bizonyos helyzetekben nem tud olyan jól helytállni, vagy nem szeret beszállni a liftbe-na az akkor mindjárt hülye, alkalmatlan, és közösítsük ki.És ez baj.

Azért sok gondolatot elindít az emberben egy ilyen film. Elsõsorban azt, hogy sokáig nem értettem, miért van külön gyógypedagógia, és megint csak külön pszichiátria. De aztán megtudtam, hogy az ember három fõ aspektusból áll össze, fizikai, lelki és szellemi tényezõkbõl. A gyógypedagógiás eseteknél a szellemi síkon van gond, tehát ezek az emberek azok, akik értelmileg fogyatékosok. A pszichiátrián kezelt embereknél viszont nem szellemi, hanem érzelmi síkon van sérülés, mert ezek az emberek értelmileg teljesen normálisak, viszont az érzelmi életük súlyos torzulásai miatt látszanak úgymond gyogyósnak. Ez itt elég jól felszínre kerül. Meg az is, hogy valami miatt ezeket az embereket a társadalom minimális szinten sem tiszteli, csak megalázza, kísérleti alanynak használja, feleslegesen gyógyszerezi, és még betegebbé teszi. Tehát a problémák nem avultak el, csak legfeljebb árnyalódtak, és már vannak pozitívabb kezdeményezések is ezek gyógyítására.

És ezért kapott ez a film ennyi díjat, mert egy leszorított, lappangó, de állandóan jelenlévõ, fontos kérdést boncolgat.
Válasz
eIemes 2015 nov. 16. - 20:50:38
(283/307)
...akkor nézd meg A kutya különös esetét, az Ötödik Sallyt és az Algernont is...
Válasz
Edmond Dantes 2015 nov. 16. - 17:33:30
(282/307)
Alig van film, amit egynél többször nézek meg és nem okvetlenül a legkedvesebbeket, hanem inkább random. Egyszerûen nincs rá idõ...vagy az úja(bba)kat ejteném, ha a régieken rugóznék. Más meg szeret rugózni: ez a választás szabadsága/szabadság választása. Kakukkfészek speciel tényleg a filmtörténet egyik klasszikusa, szinte mindenki így van vele. Nem véletlen h elvitte a "grand slam"-et Hollywoodban = egyike annak a 2-3 filmnek, ami az 5 fõ-Oscart megkapta, azért az már valami. Na pont ezért félek újrázni. Makacs nézetem h a filmek (is) avulnak, a legnagyobbak is, sõt néha azok különösen. Úgy akarom megõrizni a Kakukkfészket (is) az emlékezetemben "fiatalon" = ahogyan anno hatott rám-ránk, elemi erõvel...
...ha már én nem maradtam fiatal és elemi erejû, legalább "õ" maradjon az :-)

Ráadásképpen a színdarabot is láttam a Vígben Koncz Gáborral és Béres Ilonával és van a mûben egy indián óriás, Bujtor István játszotta, mindhárman nagyon jók voltak. A többi szereplõre nem emlékszem.
Válasz
gladiolus 2015 nov. 16. - 17:10:36
(281/307)
OFF
Na igen, a Tortúrát láttam, és tetszett. Cathy Bates-t ezelõtt a Stephen King féle Dolores Clairborne-ban láttam, és bár nem a legértékesebb mûfaj, abban a filmben is megmutatta a tehetségét, sõt, a filmet nem kriminek nevezném inkább, hanem filmdrámának.Valóban tehetséges színésznõ, tényleg azok közé tartozik, akiknek érdemes lenne kicsit átnézni az életmûvét, egyszer már Shirley MacLaine is eszembe jutott ilyen téren, ezért meg is néztem tõle a Nõ hétszer c. eposzt. õ is az a fajta ember, aki a jelenlétével egy olyan huszadrangú filmet is megemel, mint az Egy cipõben.

Vannak filmek, amiket nem kell folyton ismételgetni, mert egyszer is elég megnézni õket ahhoz, hogy az ember mindig emlékezzen rájuk. És vannak filmek, amiket például azért nincs kedvem újra nézni, mert valami rossz hangulatú idõszak kapcsolódott hozzájuk, és a filmrõl mindig az a hangulatvilág jutna eszembe.
Pl. a Ben-Húrt képtelen lennék végignézni, tudom, hogy remek film, de olyan hosszú, és annyira hatalmas cselekményt és idõt ölel fel, hogy ha kényszerítenének, sem tudnám újra megnézni.Ugyanígy vagyok a Muzsika hangjával, a My fair lady-vel, és mostanában az Abigéllel is. Vagy ilyen a Hét mesterlövész, meg a Hé barátom, itt van Sabata. Régen állandóan néztem õket, és azt hiszem, ennyi elég is volt.

A Kakukk is olyan, hogy nem kell naponta nézni ahhoz, hogy az ember emlékezzen rá és arra, amit közölni akar.Viszont Jack Nicolson és Stephen King kapcsán bevillant a Ragyogás, na annál semmitmondóbb filmet már régen nem láttam.
Válasz
Edmond Dantes 2015 nov. 15. - 13:19:29 Előzmény gladiolus
(280/307)
"Louise Fletchert én egy végtelenül tehetséges színésznõnek tartom, ennyire jól megformálni negatív karaktert most nem jut eszembe, hogy láttam e már,..."

Segítek: Kathy Bates - Tortúra...mellesleg õ is ápolónõt alakít egy szimplább filmben, zseniálisan.

Mindennel egyetértek a Kakukkfészekkel kapcsolatban. Filmtörténet. Klasszikus és örök. Nem biztos h ismét megnézem. 40 év nagy idõ.
Válasz
blacknet 2015 nov. 14. - 18:00:48
(279/307)
Ratched nõvér szexi.

Amúgy nem volt könnyû a gonoszságát érzékeltetni, erre egy könyvben jó néhány eszköz áll rendelkezésre, de filmben, ha a forgatókönyv nem mutat rá direktben, akkor a színészi játéknak kell ezt megtennie. Távolságtartása önmagában semmit sem jelent, az orvos(ápolónõ)-páciens viszony, vagy a tanár-diák kapcsolat is szerepkötött, ezekbõl kilépni csak önmoderáltan, és nem is mindenkinek lehet. Hideg, merev magatartása egyedül tehát nem elég, ennek megformálása magában kell hordozza az iránta érzett ellenszenvet is.
Ugyan már a baseball-szavazás meghúzza a vonalat, mert miért is kellene a formai szabályokhoz eminens szigorúsággal ragaszkodni, miért ne vegyük figyelembe a határidõ után befutott szavazatokat, de explicit módon szörnyt McMurphy intézetbõl elengedésének megvétózása csinál belõle. Hiszen elõször hihetnénk mi magunk is azt, hogy csak megmenteni szeretné, a börtöntõl megszabadítani, félreismertük talán, dehogyis, valójában szadista kényének-kedvének kiszolgáltatni, határozatlan ideig, akár örökké kínozni.
Válasz
csabaga 2015 okt. 26. - 20:31:08
(278/307)
Nicholson addig már négyszeres Oscarra jelölt szinész volt,én nem mondanám ismeretlennek.A regény is, egy kivetellel,az elmegyógyintézetben játszódik.
Válasz
gladiolus 2015 okt. 22. - 20:25:56
(277/307)
Hát igen...ez egyike a filmtörténet legnagyobbjainak...kötelezõ alapmû annak, aki szeretné tudni és érezni, milyen az, amikor a történet, a forgatókönyv, a rendezõi és színészi munka olyan emberek kezébe került, akik a szakmájuk legjobbjai, s így szinte természetes is, hogy alkotásuk egyvelege olyan szinten kimagasló katarzist tud okozni, amit ritkaság megélni, és ilyenkor az ember nem igényli, hogy egy nap még öt másik filmet megnézzen, mert ezzel az eggyel van elfoglalva, és a csenddel, a belsõ csenddel, amit a film megnézése okoz.

Egyébként megfigyeltem, hogy a diliház témakör és a handicap karakter az esetek nagy százalékában bevonzza az Oscar díjat. Ez ugyanis egy olyan terület, amivel a normál társadalom nem hajlandó foglalkozni, ezek az emberek láthatatlanok a társadalom számára, és ezért hanyatlunk kicsit hátra, amikor egy alkotás kapcsán szembesülünk azzal, hogy igen, ezek az emberek, és ezek a problémák léteznek, mert helyük van a világegyetemben.

Louise Fletchert én egy végtelenül tehetséges színésznõnek tartom, ennyire jól megformálni negatív karaktert most nem jut eszembe, hogy láttam e már, aki látta ebben a filmben, az szerintem egyetért, ez a nõ zseniális. Jack Nicolson érdemei szintén sosem voltak vitatottak, vagy kétségbe vonhatóak, és azt kell mondanom, hogy nagyon el kell gondolkodnom azon, láttam e már bármilyen más filmet, amiben a két fõszereplõ ennyire megfellebbezhetetlenül megérdemelte volna ezt a díjözönt. Ide egyszerûen egy zabszemnyi kétség nem férhet. Dehát ehhez a történethez, ami ennyire lemegy a mélybe, kell is erõ, drasztikus színészi erõ kell, ha már Ken Kesey ilyen zseniálisan megírta ezt az egészet.

Szóval kifejezetten javasolt a film megtekintése minden férfinak és nõnek, valamint homoszexuálisnak, 100 év alattinak és 100 év felettinek, épeszûnek és zakkantnak, törpének és óriásnak, színes és fehérbõrûnek, jónak és gonosznak, egyszóval mindenkinek, aki lát, hall és érez.
Válasz
10/10
jazzy21 2015 júl. 26. - 23:54:42 10/10
(276/307)
Ez egy fantasztikus film, eddig 3 film volt képes könnyeket csalni a pofikámra, ez benne van ebben a 3-ban. Már többször láttam, de mindig ugyan az a hatás. 10/10
Válasz
offtopic
Roah 2015 máj. 11. - 18:18:10
(275/307)
Beszélhetünk virágnyelven? ;)
Azóta átkeresztelték az iskolát; hasonló, egy szóban megegyezik már a neve azzal a környékkel, ahol az egész intézmény található. :)))
Válasz
offtopic
Roah 2015 máj. 11. - 18:12:53
(274/307)
Nice! ;)

Olvasni olvasok ám - csak egy másik portálon is tevékenykedem. ;)
Válasz
majtika137 2015 máj. 11. - 17:42:31 Előzmény Roah
(273/307)
Szia! Megkérdezhetem, hogy melyik iskolába jártál?:) Bár nyilván nem egy ember lehet ilyen laza, kockás inges, frenetikusan jó fej történelem tanár, de kísértetiesen emlékeztet valakire..
Válasz
offtopic
eIemes 2015 máj. 10. - 20:26:36 Előzmény Roah
(272/307)
Long time no see :)

Nem megy az írás.
Válasz
forg 2015 máj. 10. - 02:12:27 Előzmény microsz12
(271/307)
10/∞ ? Ezen jót nevettem. De értem mit akartál. :) Tényleg jó film.
Válasz
10/10
iamtheonlyone 2015 ápr. 24. - 22:10:31 10/10
(270/307)
A nõvér (Louise Fletcher) enyhén szólva félelmetes...
Válasz
9/10
oncogito 2015 ápr. 24. - 19:14:02 9/10
(269/307)
Ráadásul még sokadszori megnézés után is.
Válasz
offtopic
Roah 2015 márc. 28. - 10:06:10
(268/307)
Köszönöm. :)))

Számomra nem új keletû a téma, Nõvéremmel sokat beszélgettünk errõl - a cikk szerint az õ opciója látszik igazolódni. ;)
A "Bá"...? Visszafelé nézve, egész más a helyzet, legalábbis az Õ esetében. A rendszer-váltás...ebbe bele sem megyek. Talán csak annyival, óvatosan, hogy akkoriban valóban fejreállt körülöttünk minden, naponta érkeztek hozzánk az erdélyi-magyar osztálytársak, jószerivel mi dobtuk össze nekik a ruhákat is. (Nem csak diák, tanár is jött...onnan.) A politika szó szerint percenként változott, a "Bá" azt se' tudta, hogyan és legfõképp mit (!) tanítson (taníthat?) meg nekünk. Azt hiszem, így, felnõtt fejjel visszafelé nézve, hogy emberként szerettük, emberként tiszteltük. Becsülettel tanított mindent, csak emellett egy hippi volt, olyan Woodstockos, valahogy.
De a Tesómnak - illetve a cikknek - valóban van igazsága, bár én inkább rajzból tapasztaltam, mert az irodalom tanáraim borzalmasak voltak. A többi diák társ nevében nem beszélhetek, csak a sajátoméban: ha rajtuk múlt volna, sosem esek örök szerelembe az irodalommal. Hogy szerencsére vagy nem, nem tudom, de irtó öntörvényû kislány voltam - sok füles kellett hozzá az élettõl, hogy normalizálódjon bennem ez-az -, nem vettem át senki rajongását, üdvözlését egy szerzõ, vagy tan iránt sem, amivel nem értettem egyet, vagy mert nem tetszett. Az otthoni, saját bejáratú könyvtár, amit Édesapám és Nõvérem "üzemeltetett", tényleg elképesztõ választékos témákban, és Édesanyám zenéhez fûzõdõ végtelen színes ízlésvilága bennem már gyerekként helyre kezdte pakolni a dolgokat. :)))

Hiszek a tanulásban - imádok tanulni, fejlõdni, ez azt hiszem ez nálam sosem fog elmúlni :D -, de sosem zárom be a kaput, és lehetett bármily' lelkes Lev Nyikolajevics Tolsztoj kedvelõje egy irodalom tanár, ha nekem nem tetszett, nem tudta átadni ezt az érzését. Csak a rajongását megértetni.(Sokáig meg sem tudtam fogalmazni, mi volt a gondom vele, , Tolsztojjal, például, aztán egy szerkesztõ barátnõm kisegített egyszer: "Be vagy gyorsulva? Olvass egy kis orosz irodalmat. Kellõképp lelassít." És kacsintva nevetett. ;) :D Tökéletes! Heuréka! Hát ez volt a bajom vele. :)))
Válasz