iszonyatosan vontatott, eszméletlenül unalmas első másfél óra, amit simán át lehet lépni, mert azon kívül hogy pár kifutó szériás középkorú férfi szinészt majmolnak, semmi sem történik, az utolsó 30 percnek van értelme, ennyi, szerintem ennek semmi értelme nem volt, hogy megcsinálták... csak Tarantino fanatikusoknak ajánlom, de inkább nekik se...

Ha nem vagy Tarantino rajongó és nem ismered az eddigi filmjeit, akkor ez BIZTOSAN NEM FOG TETSZENI.

Én szeretem Tarantino filmjeit, megvan egy nagyon sajátos stílusa, amit nehéz leírni. Kill Bill 1-2 tőle a kedvencem, utána a Django és a Becstelen Brigantik.

Előbb leírt filmekre is jellemző, hogy viszonylag lassan halad a történet, de az érdekes, pattanásig feszült párbeszédek fenntartják az érdeklődést.

Ez a film viszont ISZONYATOSAN VONTATOTT. Gyakorlatilag semmi nem történik benne, csak annyit csinál a film, hogy a 60-70-es évek hangulatát igyekszik átadni. Már az első félóra után ki akartam kapcsolni, de végig szenvedtem utána. Úgy érzem most, hogy 2,5 órát kidobtam az életemből, amit sokkal hasznosabb vagy érdekesebb dolgokkal is tölthettem volna.
Megértem a stílusát, de ez nem jött át és szerintem Tarantino átesett a ló túloldalára.

Ha Tarantino fan vagy, csak akkor kezdd el nézni ezt és ha nem tetszik az első félóra, kapcsold ki, mert utána még 2 óráig ugyanaz a semmi történet fog menni.

A 70'- es évek "fílingje" átjött a díszletekben a jelmezekben és a zenében. Ez tetszett. A színészek és a 70' miatt 10/7

Hatalmas film! 10/10 Csak ajánlani tudom!

Spoileres lesz!!!!!!!!!! előre szólok.


Ennek a Tarantino filmnek is megvannak a maga erősségei, ill. a szokásos, csak erre a rendezőre jellemző szórakoztató stílusjegyei (bár mintha filmről filmre egyre kevesebb lenne belőlük, pl. ebből is hol voltak már azok a tényleg hosszú és egyben sokszor vágatlan, de mégis annyira jó dialógusok amelyek a korai filmjeit jellemezték?), de összességében vhogy nem is tudom……….. eleve azért nem volt ebben a témában 160 perc. Persze a hosszú játékidő is egy tipikus jellemzője Tarantinonak, csak vhogy régebben azért indokoltabbnak érezte az ember. Itt pl. az a Playboy villás jelenet is miért kellett? Mi is történt ott? Hát a film szempontjából biztos hogy semmi érdemleges. Akkor már legalább Hugh Hefner-t megjeleníthette volna vki benne, hogy mégiscsak legyen vmi apropója. És ez amit most kiemeltem csak egy volt a sok ilyen közül.

DiCaprio persze nagyon jó itt is (külön élvezhette gondolom a sok szerep a szerepbent). Pl. nagy pillanat volt az is amikor a forgatási (ebéd)szünetben elsírja magát, merthogy miközben mesél a kislánynak hogy miről szól az éppen olvasott regénye, ráeszmél hogy mennyi párhuzam van az ő pályafutása és az éppen olvasott regény főszereplőé között. Bár abból a jelenetből is talán ki lehetett volna még többet hozni azzal ha elárulja a lány hogy kicsoda, és pl. bemondja hogy Meg Ryan, vagy Nastassja Kinski, vagy Virginia Madsen (ők mindannyian 8 évesek voltak 1969-ben, ahogy a filmben látható gyerekszínész is), ezzel is egy újabb hírességet (vagy legalábbis annak nevét) szerepeltetve Steve McQueen-é mellett. Csakhogy hadd lessünk ezen is :)

Vagy amikor Timothy Olyphant karaktere hozza kellemetlen helyzetbe azzal hogy elkezdi arról faggatni hogy

Timothy: Figyelj, valamit muszáj megkérdeznem tőled. Tényleg előled halászta el McQueen A nagy szökést?

Leo: Nem voltam meghallgatáson, nem találkoztam John Sturgesszel, szóval nem mondhatnám, hogy elhalászták előlem a szerepet. De az a hír járja, hogy egy röpke pillanatig McQueen fontolgatta, hogy lemondja a filmet, és akkor egy ideig rajta voltam egy négyfős listán.

:DDD Amúgy itt végképp rájön az ember (ha addig esetleg még nem történt volna meg), hogy ez a Rick Dalton talán mégsem egy akkora ász, mint amekkorának mondjuk a film legelején még kinéz. De különben ez is egy jó oldala volt a filmnek sztem, tehát a karakterrel ez a lecsúszott színészes drámai vonal. Amely vonal talán abban a lakóbuszos Leós elfelejtett szöveg miatti kiakadásban éri el a legszomorúbb de egyben mégis a legviccesebb csúcspontját, hiszen miközben röhöghetünk magán az őrjöngésén közben sajnálhatjuk is a sorsát, hogy az odáig jutott hogy amiatt ilyeneket őrjöng:
https://www.youtube.com/watch?v=Fz2uexMDwAE

De! az igazán érdekes arc az mégiscsak a Pitt által alakított Cliff, akiről nem mellesleg még azt sem tudjuk meg hogy tényleg megölte-e a feleségét (hiszen az a hajós jelenet nem lett végig megmutatva), ezzel is növelve a karakter személye körül kialakuló elemi feszültséget, főleg a film utolsó stádiumában.

És hát akkor a vége. Az (is) különben nagyon jó Tarantinoban, hogy nála sosem tudhatod hogy mi lesz a vége/ki marad életben stb., és a Becstelen Brigantyk óta tisztában vagyok vele hogy a történelemhamisítástól sem riad vissza. Ez persze nem feltétlen baj (ezek a filmek úgyis is csak az ő univerzumában működnek/léteznek, tehát ha elfogadjuk közben a rendező sajátos játékszabályait a történetvezetésre/dialógusokra/koreográfiára/emberi anatómiára egyszóval mindenre vonatkozóan), sőt mint írom épp ellenkezőleg, mert így legalább nála tényleg sosem lehet tudni hogy mi lesz. És épp ezért így, ebben a filmjében is végig lehet izgulni azon hogy mi lesz Rick Daltonnal, Cliffel, az ő blökijével :) nameg persze mindenekelőtt Polanski feleségével és az ő barátaival, már ha lesz velük egyáltalán valami



De a soundtrackje miatt is végig olyan nagyon szeressem vagy ne szeressem kettőség volt végig bennem. Értem ezalatt hogy pl. egyrészt a zenekar rajongójaként nyilván jólesett hogy két Deep Purple szám is felcsendült a filmben (a Kentucky Woman: https://www.youtube.com/watch?v=iJ1RNT8x4FA és a Hush: https://www.youtube.com/watch?v=W1PNvopXjbg ), ahogy erős mosolyt csalt az arcomra pl. a Mrs. Robinson https://www.youtube.com/watch?v=9C1BCAgu2I8 is, meg nyilván a California Dreamin https://www.youtube.com/watch?v=9YicQtP-xyg is nagyon adta a kor hangulatát. Csakhogy: mindemellett én a régi Tarantino filmekben pont azt is szerettem hogy egy csomó (addig nekem) tök ismeretlen előadó tök ismeretlen vagy lehet annak idején nem tök ismeretlen, de azóta tökre elfelejtett, de közben meg tökjó számaira hívta fel a figyelmem (az egyik legjobb példa erre az hát persze hogy a Ponyvaregény Misirlou-ja: https://www.youtube.com/watch?v=V4eEqN4HY7Q Dick Dale-ről addig azt se tudtam hogy létezett). Na ilyen „felfedezést” ez a film se nagyon nyújtott - amit a legutóbbi, régebbi korokban játszódó filmjeiben (amely korokban még mint olyan hogy könnyűzene még nem is létezett ugye) még csak-csak megértettem és így elfogadtam, de egy 1969-ben játszódó filmnél már azért elvártam volna Quentintől hogy prezentáljon már nekem pár akkori, ismeretlen vagy közben feledésbe merült gyöngyszemet is.


Összességében ez egy tipikus 4-es nekem. Négyes csak azért mert a műsorideje ellenére elég kevés az igazán szórakoztató pillanat/jelenet/párbeszéd/egysoros benne (lásd Ponyvaregény, amiből oldalakat lehet idézni, vagy pl. Mr. Drapp/Mr. Szőke aranyköpései a Kutyaszorítóban-ban - ebből mit fogsz?). Viszont a kort azt meg nagyon szépen megidézte, és mivel én amúgy imádom ezt a kort, ebből a szempontból meg végig imádtam ezt a filmet is nézni. + mint írtam nekem a befejezés is tetszett. Szóval tényleg, ez számomra amolyan tipikus „jó”, ill. kiegészíteném: jó volt egynek. Ill. egyszer. Mert amúgy ez megint nem egy olyan Tarantino film lett amit gyakran elő fogok még venni, akárcsak egy-egy jelenete miatt (mint ahogy a 90-es évekbeli gengszterfilmjeit szoktam, mindez persze összefüggésben azzal is amit pár sorral fentebb írtam). Mindenesetre az Aljas nyolcas-hoz képest így is kellemes felüdülés ez a film, nekem az volt a mélypont az eddigi munkásságában (azt 1xűen már untam, annyira vontatott volt). Nameg: oké mint írtam, ehhez a korhoz én is vonzódom és tudom hogy Tarantino is (ennek már ezen film elkészülte előtt is kb. kismillió jelét adta), tehát meg van értve hogy fontos volt neki ez a film. DE!!! akkor is, végre visszatérhetnénk már a jelenbe egy Tarantino filmben, annak mostmár nagyon tudnék örülni. (De ezt meg lehet már hiába is várom, merthogy úgy néz ki hogy a köv. - és egyben elvileg utolsó! merthogy azzal meglesz a 10. rendezés - project egy Star Trek film lesz. WTF????????????? :( )


Ja és még egy végső gondolat: azzal amúgy nem értek egyet hogy Tarantino ezzel meggyalázta volna Sharon Tate emlékét (mint azt olvastam nem egy helyen). Erre a filmre esetleg a hippik ill. a velük szimpatizálók nézhetnek némileg rossz szemmel, hiszen a kor messze legjellegzetesebb, legjelentősebb szubkultúrája egyetlen, a Manson vezette bűnbanda képében jelenik meg - bár sztem ez is elég erőltetett, elvégre ezek a Spahn-tanyáról jövők tényleg kegyetlen gyilkosok voltak ill. azokká lettek hippiség ide vagy oda, ezen nincs mit szépíteni. És ha egyszer Tarantino Mansonékról és az ő Helter Skelter-jükből akart filmet készíteni…….

Meg különben is, csak meghallgatom újra Scott McKenzie örökzöldjét, a San Francisco-t
https://www.youtube.com/watch?v=7I0vkKy504U

vagy akárcsak belenézek újra a Michael Wadleigh rendezte Woodstock c. dokuba
https://www.youtube.com/watch?v=wo_ijYTcu3A

és máris helyreállt bennem a világ rendje=máris újra úgy érzem hogy rossz korba születtem, merthogy a 60-as években akarok élni :( és term. így, ill. csakis így, hippiként :) (Manson és a többi Jézus-mozgalmas ill. egyéb szélsőséges meg min. tehet egy szívességet)

Ez a film Tarantino maszturbálása a 60-as, 70-es évekre és annak filmes világára. Hangulatban jó, visszaköszön a hippikorszak, szépen vannak beállítva a jelenetek, de még Tarantinohoz mérten is vontatott. Nincsenek meg a tipikus, hosszúra nyúlt párbeszédek, az ezeket megtörő szürreális jelenetek. Annyi történés ugyan mindig van, hogy ne fulladjon teljes unalomba, de nem több. Az utolsó 20 perc egy kicsit kárpótolja a nézőt.

Négyszer próbáltam meg végignézni. Nem ment. Annyira unalmas, annyira nem ad azonosulási pontot senkivel, hogy pár perc után jön a telefonnyomkodás...

Elszomorítóan unalmas, lapos sztori és a Tarantinos vérengzés is nagyon gyenge volt, Pit és Leo jók voltak, de ezt a filmet ők sem mentik meg sajnos :(

Ez a film egy kalap szar... Se történet, se látvány, se teljesítmény, semmi... Ezt egy elsőéves gimanzista leforgatja... Pff... elpocsékolt 2 óra... Soha többet!

Ha eddig volt is bennem kétkedő bizonytalanság e filmmel kapcsolatban, hogy érdemes-e mégiscsak megnéznem; a hozzászólása alapján már egészen biztos, hogy: NEM.
Köszönöm!

Mindig is szánalmasnak tartottam a Manson-féle nyomorult banda szemétkedéseit, a b*lem fordul ki a "munkásságuktól", pedig meglehetősen sok impluzuson keresztül ismertem meg azt és a hasonló beteges gondokozást (Helter Skelter, Mindhunter, cikkek, Manson interjúk).
Nem kevésbé tartottam értéktelennek tartottam Brad Pitt munkásságát sem, DiCaprio-ért se voltam sose oda. De nálam ezzel a filmel Brad Pitt kikerült ebből a skatulyából!
Hálás vagyok neki, meg Tarantino-nak és úgy általában ennek a filmnek, hogy azt a borzalmat, amit a Manson-féle kretének elkövettek ennyire új megvilágításba tudták helyezni.

(!!!spoiler-veszély!!!)

Ez a film, illetve a mondanivalója, amit letettek az asztalra, egész egyszerűen lenyűgöző! És nem látvány vagy történet, hanem egy tragédia újraértelmezésének szempontjából. Igen, a film eseménytelen, unalmas... vagy inkább történésnélküli: mint az ember élete... csak folyik. Szóval épphogy nagyon életszagú. És azt hiszem, hogy pont azért ennyire hosszú és unalmas, hogy kellőképp ki tudja figurázni Manson-által kitalált és terjesztett agyf*szt.

A kifigurázást azzal érte el nálam, hogy egy végtelen hosszú és eseménytelen, kissé érdektelen filmben mindossze egyetlen nyúlfarknyi, apró börleszkszerű eseménnyé degradálja a szektás vadállatok tombolását... Illetve tombolási kísérletét, amikor is csetlő-botló idióta botcsinálta önjelölt wannabe-gyilkosokat csinál belőlük. Ez zseniális és nagyon felszabadító! Életem egyik legönfeledtebb röhögését éltem át, ahogy az élőben minden bizonnyal pokoli, embertelen, nem evilági, megszállott vérszomjas vadállatokból hülyét csinál a film. Nem azért röhögtem, mert annyira vicces volt, hanem azért, mert elégtételt adott az embertelenséget elkövetők nevetségessé tételével. Amilyen fejet a szakállas hülyegyerek vág, amikor a saját combjába vágja a kést... ahogy a s*gghülye szétvert arcú lotyó átszalad az üvegajtón... megfizethetelen!

És Brad Pitt, illetve a karaktere egészen csúcsrajáratta ezt az érzést. Pontosabban nem is karakter, hanem az, ahogy lesz*rta, semmibe vette, kiröhögte a fenevadakat.

Azt hiszem, hogy annak a rohadék szemétségnek, amit azok a pokolfajzatok a valóságban elkövettek, csak így, a nevetségessé tételükkel lehet ellenpontot képezni.

Hát, ez halálosan unalmas, egysíkú, semmitmondó film volt. 2/10. Ugyan azok a sablonok, felesleges, nevetséges gyilkolászások, emberi, lelki nyomoroncok belterjes világa, ami senkit sem érdekel.

+1 - Annyit hozzátennék, hogy ehhez a filmhez kell egy speciális hangulat amtől átjön... Ha ez nincs meg éppen és akkor - na olyankor születnek az igazán negatív kritikák. Szerintem többször meg fogom nézni mert mindig fogok találni benne valami új csemegét - viszont reálisan ez egy 8 pontos film, többet is ki lehetett volna hozni belőle.

Csak a két főszereplő színészi alakitasa miatt 10/7. A film hosszú és unalmas is kissé, történet nélkül. Ezeket a filmeket általában többször megnezem, de ezt nem fogom.

Nekem ez egy fajta csalódás volt, rossznak nem mondható, mondjuk azt, hogy egy vontatott történés mentes közepes film.
Ilyen jó színészekkel és rendezővel azért többet vártam és az előzetes is elég jól össze lett vágva ahhoz, hogy kíváncsivá tegyen.
Másfél óra letelt, annyira nem történt semmi, hogy meg néztem az időt és alig hittem el, hogy lassan a háromnegyede lement a filmnek.
Dicaprio-t és Pitt-et szeretem, Tarantino-ról is sokat hallottam, de ez így összességében nekem gyenge volt.
Annak ellenére, hogy háttér sztorin alapul (ami persze át van írva), semmi története nincs, sok jelenet pedig jelentéktelen és hosszú.
Ezektől eltekintve lekötött a film, egyszer nézhető.
10/6

Ha csak úgy beülök a moziba, akkor egy hangulatfilmet látok, de azt jó hosszan. Ha egy-két dolgot tudok a Sharon Tate ügyről, mert olvastam a Blikk magazinban, akkor egy hangulatfilmet látok, de azt jó hosszan, a végén egy tarantinós befejezéssel. Ha viszont mindent tudok a '60-as '70-es hálivúdról, akkor egy kurva hosszú filmet látok, örülök magamnak, hogy minden utalás és díszlet elem mond valamit arról a korról és a végén kapom meg a tarantinós befejezést. Történetet viszont egyik esetben sem kapok. Én kifejezetten utálom, ha egy film utalgat, kikacsintgat és hasonlók, aminek a megértéséhez lexikon kell. Az egyedüli történet, aminek jogosan része az utalgatás, az a paródia (pl.: Nagy durranás). Ez viszont nem paródia és az utalgatások nem a Holdra szállás evidenciájában merülnek ki, amiről mindenki tud. Ezt a filmet a magyar néző a wikipédiát párhuzamosan böngészve érti meg részleteiben, vagy értheti meg, ha meg nem unja. Pl, hogy Manson feltűnik a kapuban és az új háztulajdonos elküldi. Hát kéremszépen, nem mindenki Manson szakértő, egyébként nem jött le, hogy Manson a kétértelmű szavaktól bepöccent, ami csak rátett egy lapáttal az események eldurvulására. Na jóvan. Szép képeket látunk, lobogó hajakkal teli autókázásokat és végül is a filmet meg lehet nézni, csak éppen filmnek kevés benne a történet.

Azért még annyit, hogy poénok voltak benne. :)

Unalmas volt. Annak örülök, hogy Sharon Tate-et bemutatták, talán így több ember is rá keres, ki volt Ő. 2009-óta nagyon sok dokumentum filmet megnéztem, riportokat, nekem még mindig sokk, ami vele történt. Off.:. Tudom ajánlani a Manson (2003) és a Helter Skelter (1976, 2004) filmeket. Doku szerint vannak megcsinálva. Amúgy mindegyik véresebb, mint ez, nem is értem, mikor szóba jött ez a film Debra Tate-nek miért nem tetszett. (Később olvasta a forgatókönyvet és már nem volt ellenére.) Roman Polanski felesége is felháborodott, hogy Roman-t belevitték, de a többi filmnél nem volt felháborító? Azok véresebbek voltak, ez nem volt az, pedig Tarantino-nál mindenki arra számít. SPOILER: Charlie valóban járt már ott a Cielo Drive-on, elküldték, de olyan mondattal ami angolul kétértelmű, már ezen is felhúzta magát. A vége már Tarantinos fordulat volt, bár igazából is ez történt volna, keményebbek lettek volna és jobban szembe tudtak volna velük szállni, mondom én, nem nekem szegeztek fegyvert. Beleborzongtam a végébe, bár tényleg úgy lett volna. Egyébként Sharon sose ült be a saját filmjére (annak is örülök, hogy az eredeti filmből játszottak be). Margot Sharon ékszereit viselte, amiket Debra Tate, Sharon húga adott neki oda, illetve jó tanácsokkal is ellátta. Debra egyébként végig sírta a filmet. SPOILER VÉGE

Imadom Tarantinot, alig vartam, h megnezzem, de... Ez a film annyira borzasztoan unalmas, h kinomban mar azt se tudtam mit csinaljak. A 2 es fel oraban volt kb 15 ertekelheto perc a vegen, es amugy nem szol semmirol az egesz. Ez a legrosszabb Tarantino film ever.

Most láttam! Beharangozás óta várok rá! Fél éve megakarom nézni mióta mozivászonra került. Hatalmas Tarantino rajongónak tartom magam. De ezt azért még emésztenem kell. Ez nem feltétlen rossz, sőt nagyon tetszett, de ennek még érnie kell bennem. 8/10