A liftszerelő lehet azért van olyan lakásban, mert gazdag szülők félrecsúszott gyereke. Nem tudsz semmit az előéletéről és a támogatottságáról. Attól hogy valakinek adnak egy lakást és be van jól rendezve lehet nagyon elcseszett az élete. Talán ez egy mentség. Vagy engem legalábbis nem zökkentett ki az élményből. Az is lehet, hogy a lány lakása... Bennem is megfordult, de írta valaki más is...

Az arc aki gyógyszert kér, aztán meg bábozni kéri a főszereplőt... Az érzelmi átfordulások és a motivációs kilengések, a hirtelen figyelemátvándorlások, az egyszer így-egyszer úgy jellegű élményvilág, ez sok esetben nagyon is sajátja a függőségeknek (szélesebben talán függőségekről beszélhetünk, amiben lehet kapcsolati, alkohol, drog, prostituáltakhoz járás..., és mind ugyanaz a témakör, csak máshogy manifesztálódik). Nem véletlenül isznak... Mert, amikor beragadnak azokba az élményállapotokba, amit nem tudnak elviselni rögtön kell az alkohol, a kábítószer, vagy bármi ami eltereli a figyelmet és megnyugtatja őket. Az a jelenet nagyon reaális. Pont egy ilyen embert mutatott meg. Nézd meg hogy a liftes is olyankor iszik: amikor kizökkenti valami a lelki egyensúlyából. Beindítja nála valami az érzelmi gépezetet. És hirtelen beleragad. Mondja is neki a főszereplő: "csak 10 percig kellene kibírnod" - utal rá, hogy az érzés el fog tűnni, ha hagyja, ahogy jön úgy el is megy (persze a valóságban ezt rengeteget kell gyakorolni és a személyiségnek valamennyire gyógyultnak kell lennie, hogy ez tényleg bekövetkezzen, de hát próbálkozni akkor is kell és helyes, hogy a társa erre bíztatja), de olyankor a beteg nem bír magával. Megteszi. Örvénybe kerül és elnyeli. Rááll a régi rossz viselkedési módra, ami persze nem old meg semmit, de végigcsinálja, mert jobb, mint az a helyzet amibe érzelmileg került. Itt ez a betegséghaszon. Inkább a betegséget választja, mint azt a tudattartalmat ami odabenn elárasztja. Hiszen belül szenved. Ettől instabilak.
Egy ilyen érzelmi-tudati csapongás van jelen a wc jelenetnél is. A szenvedélybeteg embert pillanatok alatt beszippantja az, amit szeretne. Valamit biztos jelentett neki a bábozás. Valamit a bábok jelenléte felhozott benne, hirtelen akarta hogy átélhesse azt, amit felidézett benne az egész. Talán egy gyermekkori jó emlék. Ez nagyon is reális! Depressziós embert ha lekérdezel a szokásairól kérdőívvel meglepődve tapasztalod, hogy van amelyikre megélénkülve ad választ (pl. egy nő a kérdésre, hogy szeret e táncolni). És ez csodálatos, mert láthatod, hogy a személyiségét még van ami energetizálni tudja. Óóó igen! A terápia lehetősége rejlik benne! Még van miért élnie! Még nem vesztette el a kapcsolatát minden dologgal, ami örömet okoz neki és nem káros! Ez hallatlanul fontos! Ez a gyógyulás magja, amiből tetszik vagy nem tetszik egy új egész személyiség jöhet létre! Nagyon komolyan beszélek!

Azt mondod sokat alapoznak a véletlenekre is: kell valami történjen, hogy a film végére morálisan valami az ellenoldalra helyezhető legyen. A férfinek nem csak családja lett, hanem a lánya is kapcsolatba lép vele. Mi lehetne jobb igazolás számára és a néző számára ennél, hogy van értelme tisztának lenni? Megéri az egész gyötrődést! Gyönyörűséges üzenet! És ehhez el kellett helyezni egy ilyen artefaktumot a történetben. Az a véletlen a mondanivaló kibontakozásáért van jelen. Ez egy művészi kellék. A vége miatt kell bele.

Idézem mit mond Tomi az utolsó néhány mondatban: "Mindenkinek jobb lenne, ha nem lennék." Ez van az egyik póluson. A főszereplő ekkor már megkapja az üzenetet: látja a lányát és az unokáját. És mindenki pontosan érezheti, hogy itt bizony győz a józanság. A lánya megbocsát, és vállalja a kapcsolatot a már vállalható apjával. Az apa elnyeri a szeretettség jutalmát. Ugyan mi lehet nagyobb a szeretet világosságánál?