Tarantino 9. filmje három dologról szól: egy kikopott westernsztár félelmeiről, gyilkos hippikről és arról, hogy a rendező milyen mélységesen imádja a filmkészítés minden egyes részletét.
Hiába a szaftos és valódi életrajzi alapanyag, a veretes irodalmi háttér, a csodás kosztümök és díszletek, Virginia Woolf szerelmi élete az istennek sem akar vérrel megtelni!
Szebb napokat látott, pusztulásra ítélt svéd kisváros, ahol kötelező viselet a mackónadrág és a susogós dzseki, és ahol egy békés természetű tininek kell átvennie apja jövedelmező, ám illegális munkáját.
Itt a soron következő jó szándékú, de rém link francia vígjáték egy olyan családról, akik akár magyarok is lehetnének, és akiknek valamiért MUSZÁJ eljutniuk Velencébe, hogy alig lássanak valamit a városból.
Olivier Assayas új filmje ugyanis nagyrészt azokkal a kihívásokkal foglalkozik, amikkel ma egy könyvkiadónak szembe kell néznie, de van itt egy kettős szerelmi szál is, ha belefáradunk az előbbi témába.
Igazi mozivarázs – silány és vacak film. Jim Carrey vérbeli komikus – több energia ment el a trükkökre mint a forgatókönyvre. Ilyeneket írtak 1994-ben A maszkról.
Hiába a lötyögős cím, a kissé erőltetett alapsztori és néhány félresikerült epizód, a két kibékülő testvér kalandjait bemutató német autobahn movie őszinte vidámsága és életigenlése nagyon meggyőző tud lenni.
Ezt mondják ugyanis Franciaországból hazalátogató hősünkre Afrikában, azaz kívül ugyan fekete, de belül hófehér. De ezért nem haragszanak rá…
Az 1994-es nagy klasszikus felújított, élőnek látszó szereplős verziója hihetetlenül magas technikai színvonalon hozza az utolsó rágcsálót is, a régi mesét pedig fejből felmondja, de mást nem is ígértek nekünk, ugyebár.
Besson profi iparosmunkát végzett, de ezzel az erővel valamelyik betanított rendezőjére is rábízhatta volna a KGB-nek dolgozó szép, orosz bérgyilkos lány történetét, aki izgalmas és szép, de ennél nem sokkal több.
A film himnusz az önfeledt, színtiszta idiotizmushoz, a szabadjára eresztett, gyermeteg marhasághoz, az önfeledt fütyis poénokhoz és az animék elvarázsolt világához.
Egy amerikai baráti társaság meghívást kap egy zárt körű vidéki népi fesztiválra Svédországban, ami jó mulatságnak tűnik, legalábbis addig, amíg ki nem derül, milyen szerepet kapnak a szertartásrendben.
Hősünk egyedül élvezné saját nyomorúságát, ám barátai még azt sem hagyják, és sok évi összeveszés után rátörnek, hogy elárasszák saját hülyeségükkel. Az Apró kis hazugságok folytatása egyszerre kedves és picit fárasztó.
Nem várt irányba indul a francia romcom, amelynek mérsékelten szimpatikus hőse arra ébred, hogy már nem híres, felesége viszont az, de a jelek szerint nem is ismeri.
Az első rész teljesen rendben volt, a második viszont olyan pocsék lett, hogy azon csak javítani lehetett, és ez is történt. Az eredmény aligha filmtörténeti jelentőségű, de kapunk pár brutális bunyót!
A magyar forgalmazó védelmében, az eredeti cím is egy idétlen marhaság, de a pipogya Über sofőr és a kőkemény zsaru kalandjai szerencsére baromi viccesek.
A kövér, lusta macska a film legizgalmasabb figurája, pedig neki nincs is különösebb szerepe a szerteszét ágazó történetben, ahol hőseink vidékre utaznak és/vagy a semmiből előráncigált kölyöktigrist mentenek.
Vicces és félelmetes időutazás a '80-as évekbe, hidegháborús tinihorror Spielberg és Stephen King legszórakoztatóbb kliséiből. Spoilermentes kritika a Netflix jelenlegi legmenőbb sorozatáról.
A Netflix német sorozatának második évada máshogyan jó, mint az első, de hihetetlenül tömény, alaposan megtornáztatja az ember agyát.
Peter Parker osztálykirándulásra megy, és persze be akar csajozni, de semmi sem úgy alakul, ahogy tervezte a Marvel moziverzum immáron 23. egész estés kalandjában, a Vasember utáni világban.