Guillermo del Toro már 1998-ban filmre akarta vinni a Hellboy-képregényeket, amikhez azóta már egy magyar illusztrátor is rajzolt új füzeteket Mike Mignola felkérésére.
Nem szándékos nyitott végre gondolunk, hanem azokra a bosszantó esetekre, amikor – általában gazdasági okok miatt – egy stúdió félbehagyott egy-egy filmes franchise-t, a néző pedig őrlődhetett, hogy mi lett a főhősök sorsa.
Van az úgy, hogy egy színésznek egy komplett munkanapot kell eltöltenie a sminkszékben, de a végeredmény mindenért kárpótol.
A Guillermo Del Toro által megalkotott Pokolfajzatból kisebb filmes legenda lett, de a régóta várt harmadik rész helyett egy rebootot kaptunk, a kérdés az, szeretjük-e.
Felajánlották neki a 2019-es film főszerepét, de mivel egy fontos összetevő hiányzott, nem kért belőle.
Kedvenc filmjeink egészen másmilyenek lennének, ha azok kapják a főszerepet, akiket a producerek először kiszemeltek.
Maszkok, bábok, bámulatos díszletek: a hagyományos trükkök reneszánszukat élik, és ennek csak örülhetünk. Mutatjuk is, miért.
Míg a Bosszúállók, a Joker és Pókember mind 1 milliárd dollár fölötti bevételt termelt, a Magyarországon forgatott Gemini Man és a Terminator 6 nagyon gyengén muzsikált a pénztáraknál. Akárcsak a Charlie angyalai és a Hellboy.
Nem definiálni akarunk, hanem olyan filmrendezőket gyűjtöttünk csokorba, akik sikeresen párosították a fantasy-t a horrorral, netán a rémmesével, és a nagyközönség hálás volt ezért.
Minden esetleges hibáik és bumfordiságuk ellenére ezek a képregény feldolgozások ágyaztak meg napjaink gigantikus sikereinek, a DC és a Marvel nagy pénzcsináló moziverzumának
A vörös bőrű, hatalmas öklű pokolfajzat Hellboy visszatér a vászonra, de sajnos nem úgy, ahogy azt elképzeltük. Mindez a legrosszabb félelmeinket is alulmúlja, és én azóta csak vakarom a fejem, amióta kijöttem a moziból, hogy mit is láttam.