Improvizációs gasztroszínház Stahl Judittal. „Improvizációs gasztroszínház – sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal. Mindezt kultúrtörténeti szempontból több rétegben egymásra pakoljuk, aztán feltekerjük a hőfokot. Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl Judit, az előadás megálmodója, amikor arról kérdezik, milyen ez az előadás. Aki kifőzte: Stahl Judit, az ismert televíziós. A recept pofonegyszerű – kavarjuk össze a színházi rögtönzést, a gasztronómia kultúrtitkait és a hajdani zsidó Budapest történetét. Aztán az improvizációs műfaj legjobb színészei tálalják a nézőknek Judit főztjét, vagyis a szituációkat. Közülük mindig négyen játszanak a színpadon, de a főpincér személye állandó marad: Novák Péter, a fergeteges észjárású műsorvezető tartja kézben az egyre fokozódó hangulatot. A happy end garantált, hiszen a végén minden nézőre ajándék-flódni vár a Flódnistól. Az előadást a Budapest Brand, a Mazsihisz, a Béflex Zrt. és a Diana Mosolya Alapítvány támogatja. További szituációs ötletek: Stahl-Bohus Hanna
Bill az esküvője reggelén egy idegen lány mellett ébred a nászutas lakosztályban. A menyasszony már az ajtón dörömböl, az anyós a legrosszabbkor érkezik, az após a szálloda halljában csinál botrányt, a vőfély pánikol, a szobalány kezdi elveszíteni ép elméjét. Az idegen lány pedig gyönyörű... Pörgős vígjáték, ami egy percre sem engedi elkalandozni a nézőt. Fordította: Danicska Mónika és Straub Dezső
„Az ügynök halála története egyetlen tőmondatban elmondható: egy ember meghal. Azt a napot látjuk, ami számára utolsó a Földön. És ez a nap a szeretet drámáját mutatja fel. A szeretet elvesztését és a szeretet visszanyerését.” – Arthur MillerWilly Loman 35 éve dolgozik. Ugyanott. Két fia van. Linda a felesége. Egyre rosszabbul megy az üzlet. A főnöke megalázza, egyik fiát a nők, a másikat a lopás érdekli. A drámában megjelenő kilátástalanság, illúzióvesztés felteszi a nézőnek azt a kérdést, hogy ugyanúgy hazudjuk-e el az életünket, mint ahogy Willy Loman teszi?Az ügynök megtört, hajlott hátú alakját Arthur Miller éppen halálával emelte a halhatatlanságba.Alföldi Róbert és Bíró Bence újragondolásában érkezik az Ügynök a Centrál Színház nagyszínpadára.
A Subscriber: Identity. Module egy kísérleti tánc-performansz és elektronikus zenei projekt, melynek témája az egyének és őket körülvevő rendszer. Az előadás folyamatosan reflektál az adott környezeti stuktúrákra, amiben megvalósul és olyan kérdéseket vet fel, mint hogy a szabályokat az egyének alakítják vagy a környezethez való alkalmazkodás hatására jönnek létre? Egyáltalán megfoghatóak e a szabályok két személy perspektíváján át, vagy amiről szó van az egy nagyobb kollektívebb szabályrendszer? Ki alkotja a szabályokat, kik a résztvevői és kik jogosultak azt alakítani? Kire milyen szabályok vonatkoznak és ki húzza meg ezeket a határvonalakat?Ahogy sűrűsödnek ezek a szabályok az egyének szépen lassan elvesznek a rendszer útvesztőjében. Mikor ragadtunk be a struktúrákba és börtönöztük be magunkat fejet hajtva a megadott szabályoknak? Hol kezdődik és végződik az egyén személyes akarta? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás a tér vonalai és nézők jelentlétének segítségével. Invitálva őket arra, hogy az előadókkal együtt vizsgálják a látható és hallható rendszereket. A darabban a zenének is autonóm szerepe van, amely folytonosan változik az egyének és a környezet hatására. Hol egy atmoszférikus hangulatot teremtve, hol disszonáns vagy éppen indusztriális hanghatásokkal hatva az érzékszervekre. A rendszerek alakulása közben a mozgás és a zene egymással kommunikálva építkezik. A folyamat végigvezet az egyén különböző állapotain, az önfeledtől a kiüresedésig. Az előadás egy gondolatébresztő kritikus alkotás a szabályokról és a rendszerekről, amiben élünk. Nincs konkrét narratívája, célja, hogy a néző a saját gondolatai és érzelmei alapján tudjon kapcsolódni a témához. Az érzelmek bevonását az előadók a harmónia vagy éppen az ellentétek játékával érik el, legyen szó akár a tánc vagy a zene nyelvezetéről. Moksony Milla és Piller Noémi fiatal táncosok és alkotók, akik a Máltai Egyetem Dance Studies szakán végeztek a tavalyi évben. Ez az első önálló projektjük, melynek harmadik előadására ezúttal a MU színházban kerül sor. Mindketten számos külföldi és belföldi projektben vettek részt az elmúlt években. Jelenleg Milla a Tünet Együttessel dolgozik egy spanyolországi co-produkcióban, Noémi pedig egy fotós- filmes projekten dolgozik Little Nórával, magyar táncfotográfussal.Vajda Vendel fiatal feltörekvő experimentális elektronikus zenész, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakos hallgatója. Az egyetem mellett számos projektben részt vesz, mint előadó és alkotó. Legutóbb Ferenczy-Nagy Boglárka rendezésében megvalósult színházi darab zenéjét szerezte. Alkotók és előadók: Moksony Milla, Piller Noémi, Vajda VendelZene: Vajda VendelDramaturg: Domahidy Dorottya
"Majdnem hatvan éve figyelem a popzenét és elég régóta külön úton ugyan, de kapcsolatban vagyok vele. Sok éve foglalkoztat a gondolat, hogy valamilyen formában megírjam azt a rengeteg mindent, amit a szakmáról, kollégákról tudok. A könnyűzene történetével foglalkozó újseggírók legtöbbje hazug és a mindmáig jelenlévő, sőt egyre szaporodó klikkek valamelyikét szolgálják, gazdáik érdekeit szolgálva átírják azt, ami történt. Mára kiderült, hogy szinte mindenkit üldöztek, hogy már a Táncdalfesztivál is az ellenállás, vagy a lázadás egyik színtere volt. Ám az szóba sem kerül, hogy mindmáig milyen kísértések és kihívások érték-érik a zenészeket, mit kellett-kell megtenniük, vagy kikerülniük, hogy a pályán tudjanak maradni. A történet, amit megírtam és előadok, nem rólam szól, én csak továbbadom, amit tudok. Elsősorban azért, hogy ez a nézet is fennmaradjon, ne csak a kiherélt, vagy átfényezett múlt és a szánalmas jelen. Szeretettel várok mindenkit. Hobo"
Egy mindenre elszánt orvos meghódítja a színpadot!A misztikus thriller világsikerű Broadway-musical változata Gyógyít, vagy pusztít? London, 19. század. Az orvos Dr. Jekyll megszállottan kutat, hogy elméletét empirikusan is bizonyítsa - ehhez már csak az emberen végzett kísérlet hiányzik. A kérdésfeltevés elemi: Meg lehet-e szüntetni az emberben rejlő gonoszságot orvostudományi módszerekkel, egy szérum beadásával? A siker valódi áttörést jelentene, akár el is hozhatná a világbékét. Az illetékes hatóságok azonban tartanak a következményektől és elutasítják a kísérlet végrehajtása iránti keresetet; Jekyll lelkesedése szemükben vakmerő őrültség.A medikus viszont nem hagyja eltántorítani magát céljától, az emberiség gyógyításától. Mély meggyőződéssel hisz az igazában, és végül úgy dönt, hogy saját magán végzi el a kísérletet - a kimenetele viszont nem várt mellékhatásokkal jár… Örök aktuális téma egy lebilincselő thriller-musicalben, amely a világ egyik legnagyobb Broadway- sikere. Remek dalok hazánk legismertebb musicalszínészeinek előadásában, látványos díszletek és részletgazdag jelmezek garantálják a feledhetetlen élményt! Robert Louis Stevenson klasszikus rémregényének színpadi adaptációja egyaránt szól a bennünk lévő jó és gonosz küzdelméről és a szerelem kiismerhetetlen természetéről. Legfőbb kérdése az, hogy bemerészkedhet-e az ember és az emberi tudomány Isten felségterületére. A többszörös Grammy- és Tony-díjra jelölt Frank Wildhorn és a kétszeres Oscar- és Grammy-díjas Leslie Bricusse műve 1990-ben indult el világhódító útjára, és számos feldolgozásban, számtalan színpadon aratott sikert. Minden idők egyik legnépszerűbb musicalje. Horror, kaland, gyilkosság, káosz - mély érzelmek, magas filozófia, önfeláldozás: mindez egy pörgő, szenvedélyes és lenyűgözően látványos produkcióban. Az előadás rendező-koreográfusa: Vincze Balázs.
A Recirquel legújabb, IMA című immerzív produkciója visszatér a Müpa mellett felállított sátorba. A tavaly a Bartók Tavasz keretében bemutatott és telt házzal futott előadás során a nézők a produkció részévé válva léphetnek ki a földi lét valóságából. A látogató különleges érzéki és tudati állapotba kerül: a millió fényponttal, valamint hanggal megformált, az univerzumot idéző, immerzív térben az artistaművészekkel együtt lebegve fedezzük fel a lélek rejtett útjait. A Vági Bence rendezte előadás új dimenzióban folytatja a Társulat által megalkotott és mára világszerte ismertté vált cirque danse zsánert, mely az újcirkusz, a tánc és a színház formanyelvét ötvözi. „színpadtechnikailag is jó eséllyel paradigmaváltás, nézői élményben pedig mindenképpen” 24.hu„Ahol a lélek önmagára találhat” WeLoveBudapest„Hallani létezésünk hangját” Magyar Nemzet„Hitetleneknek is szakrális élmény az IMA” 24.hu„...a kivitelezés egyszerre erősen személyes, és egyszerre általános mind látvány-, mind hangzásvilágában.” prae.hu Az immerzív élmény elengedhetetlen része az előadás előtti ráhangolódás a külön erre kialakított térben. Ennek érdekében azt javasoljuk nézőinknek, hogy legalább 15 perccel a meghirdetett kezdési időpont előtt érkezzenek. A helyszín és a produkció jellege miatt a késve érkező nézőket nem áll módunkban beengedni az előadásra. Az előadás időtartama kb. 35 perc, megtekintését 12 éven aluli nézőink számára nem ajánljuk.
Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regénye alapján. „Bízzátok rám a gyermekeknevelését, s megváltoztatom a világot.”Leibniz Sárszeg:a történet egyik főszereplője. A bezáruló, szűk világ szinonimája. Fojtogató, fülledt, szigorú település.A Kosztolányi által megírt magyar vidék kísértetiesen ismerős: a Vallás -és KözoktatásügyiMinisztérium napi útmutatása szerint működő közoktatás, pozíciójukat féltő iskolaigazgatók, főispánok, tehetős vállalkozók által leuralt hétköznapok , bosszúszomjas álújságírók, pedagógus bértáblák és az életidegen tankövetelmények világa. Fiatalok, akik az érettségi után hirtelen asemmiben találják magukat, perspektívák, tervek nélkül, hogy aztán tíz év múlva – alig 30 évesen – a kiégés küszöbén, megtörten, fáradtan nosztalgiázva a gimnáziumot emlegessék, mint életük csúcspontját. A regény főhőse, Novák Antal ereje teljében lévő, jó hírű, közkedvelt pedagógusból hitevesztett, megalázott és megkeseredett emberré válik. Munkájával fel akarja virágoztatni Sárszeget, végül azonban Sárszeg győz. [kréta]:világos, sokszor hófehér mészkőféle. Szinte teljes egészében mészvázú egysejtűek leülepedett házai, kagylóhéj töredékek, mohaállatok és tüskésbőrűek vázrészei alkotják. Ezek a tengeri egysejtűek nagy mértékben képesek elszaporodni, elpusztult egyedeik házai a tengerfenéken felhalmozódnak, majd kőzetté válnak. Szerkezete porózus, könnyen porlik. Bármilyen felületen nyomot hagy.
Hogy a tüdőbeteg nagypapa kezelésére összegyűjtsék a pénzt, a Szalai család elhatározza, hogy Nemzeti Dohányboltot nyit. Mindenüket pénzzé teszik, hogy kinyithassanak, ám az üzlet nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Long: I. Yeonhee-projekt: Tradicionális előadás és moderntánc Az előadókon és táncosokon kiegészítőként népiütőhangszereket is láthatunk, miközben a színtéren táncolva újragondolják az utcaszínház hagyományos elemeit. A nézőközönség a színtér két oldalán foglal helyet, így mindenki testközelből csodálhatja, ahogy megszűnik a határ a hagyomány és a modernitás, az előadás és a tánc között. Ez az előadás egészen az alapoktól alakítja át a koreai identitást a felbomlás és egyesülés végtelen folyamatában, ehhez felhasználja a tiszta statikus energiát, az ismétlődést és redukciót, a lassúságot és ürességet. A Yeonhee-öltözék öt színének hagyományos jelentését azelőadóművészek kortárs érzékenysége értelmezi újra. Zenei aláfestéssel mutatják be a kezdet-felbomlás-mimika, a hideg-körforgás-mozgás, a szabadság-robbanás-energia, a hideg-félelem-csend és a forrás-harmónia teljes szerkezetét, ezáltal közvetítve az előadás egészét átható felbomlás és együttélés üzenetét. BEVEZETÉS A hagyományos előadások közül kiemelkedik a Gilnori. Miutánaz előadók és táncosok megérkeznek a színtérre, a divatbemutatót a népi ruhák levetésével kezdik. Ezáltal új értelmet nyernek a Yeonhee-ban használt mozdulatok és tárgyak. Fehér A fehér szín jelképezi a semmit, ez az első szín. Kék A kék szín jelenti a tavaszt, a derűt, a szelet és anagylelkűséget. Piros Kirobbanó öröm / A piros jelképezi a delet, a nevetést, ajókedvet és a vidámságot. Fekete A fekete szín jelképezi az éjjelt, a telet, a félelmet ésa hideget. A félelem hirtelen megjelenik, aztán eltűnik, majd egy másik formában újra színre lép. Sárga A sárga szín jelképezi a középpontot, a délutánt és az ötelembe vetett hitet. Előadók: Yi Myongmo, Song Changhyun, Park Suyeon, Gim SoheeIgazgató: Lee InboKoreográfus: Shim JuyoungZeneszerző: Ju JunyoungSzcenográfia: Lee HwisoonFényterv: Jo ChulminSzínpadmester: Bae Ukjin
Zenés szerelmi tragikomédia. A világ úgy tudja, hogy Kaliforniában érnek véget a szerelmi álmok. Mi, magyarok tudjuk, hogy Szegeden is megtörténnek ilyenek. S ez olyan szép! Egyszer La La Land, máskor Lölöland. Vajon melyik a miénk?Egy történet arról, amikor két ötvenes, elvált szülő, akik társadalmilag, politikailag, egzisztenciálisan, komolyságban, bohémságban merőben különbözőek, sikeresen tönkreteszik gyermekeik szerelmét. Hogy megérdemlik-e ezek a fiatalok ezt a szülői balfékséget? Döntse el a sors és/vagy az élet! (Mindenesetre rengeteget énekelnek az események folyásával egyirányban, mert ezek a mai fiatalok egyfolytában popsztárok akarnak lenni.)Közösségi finanszírozással létrejött előadás!
Einstein és Chaplin. A Nobel-díjas fizikus és a filmsztár. A tudomány és a művészet két csillaga. Összeköti őket a függetlenségük, emberségük és a humor is, amiben Einstein sem maradt el Chaplintől. Mindketten kivándoroltak az Egyesült Államokba, amely először a befogadó arcát mutatta feléjük, később mindkettőjüknek szembesülniük kellett választott hazájuk másik arcával is. Baráti viszonyt ápoltak. 1931-ben, a Nagyvárosi fények Los Angeles-i premierjére Chaplin díszvendégül hívta Einsteint, amit ő el is fogadott. Chaplin volt az egyetlen ember, akit Einstein meg akart ismerni Hollywoodból. Einstein egyébként úgy szimpatizált Chaplinnel, hogy addig semelyik filmjét sem látta. Őt inkább a fényrészecskék izgatták a mozi vetítőjében is. Találkozásukat nemrég a Nobel-díj Bizottság is felelevenítette, közzé téve kettejük legendás (állítólagos) párbeszédét. Einstein: „Amit a legjobban csodálok az ön művészetében, az az egyetemesség. Egyetlen szót sem mond, mégis az egész világ megérti önt.” Chaplin: „Igaz. De az ön dicsősége még nagyobb. Az egész világ csodálja annak ellenére, hogy semmit nem értenek abból, amit mond.” Modern idők, A diktátor, A párizsi nő... Chaplin filmjeinek egyszerűsége csupán látszat: a 20. század nagy traumáit vetítik előre. Mindketten megélték ezeket. A történelem világhíres szereplőiként és tanúiként mélyen foglalkoztatta őket az események hatása embertársaikra. Többször találkoztak, de nem igazán olyan körülmények között, amelyek kedveztek volna a mély beszélgetéseknek közöttük. Valós találkozásaikat egészítette ki elképzelt párbeszédekkel Olivier Dutaillis francia író, mintha Chaplin és Einstein a 20. századból üzennének a 21. századnak. A francia kritikusok méltatták a darabot. A Le Figaro így fogalmazott: „Csúcstalálkozás. Ész és humor. Figyelemre méltó értelmezés.” Szerző: Olivier Dutaillis
Életrajzi stand up est. Az Egy életem sorozatban híres művészek mesélnek az életükről, a számukra meghatározó pillanatokról és történetekről a Momkult színpadán. A forgatókönyvet itt valóban az élet írja. 11 évesen ötezer néző előtt énekelte a Nyomorultakat Szegeden. 14 évesen már popsztár volt, akit egy ország imádott. 18 évesen pedig már feleség és anya. Kicsit korán kezdett mindent. 35 éve énekel és játszik a színpadon. Legtöbbször a „szép lány” szerepét osztották rá, pedig a lelke mélyén mindig is Fiona szeretett volna lenni a Shrekből.Három házasság, három gyerek, rengeteg felemelő és megrázó magánéleti élmény. Sok kibeszélésre váró történet. Van miről mesélni: kevés emberről írtak többet a magyar bulvársajtóban, mint róla és még kevesebbről írtak annyi hazugságot, mint róla. Szinetár Dóra ezen az estén kiáll a nézők elé és elmeséli az életét. Nem úgy, ahogy mások megírták, hanem úgy, ahogy ő élte meg. Mint lány, mint nő, mint feleség és mint színésznő.Sikereket és kudarcokat, örömöket és traumákat. Egyszerre nézi kívülről és belülről az életét. Visszatekintve olykor a haját tépi, milyen helyzetekbe sodródott akarva vagy akaratlanul – de a legtöbbször inkább nevet magán. Nevet azon a sok hülyeségen, amiket csinált vagy amik megtörténtek vele. A nevetés pedig a legjobb terápia – nézőnek és főszereplőnek egyaránt. „Izgatottan várom, hogy a nézők szeretnének-e igazán megismerni és megtudni, mi van a látszólag jól ismert történeteim mögött. Engem már annyian elemeztek az elmúlt négy évtizedben, hogy elegem lett: most én fogom elemezni saját magam. Aztán meglátjuk mire jutok. ” – mondta Szinetár Dóra, aki „legkedvesebb projektként” hivatkozik a róla szóló estre. Látvány, VJ: Katona KatiFény: Farkas Gábor
Öt test mozdul együtt a metronóm ritmusára. Mechanikus gesztusaik lassan és finoman, alig észrevehetően változnak. A kezdetben ártalmatlannak tűnő kollektív partitúra egy ponton meghasad. A lassú és visszafogott ritmus folyamatosan gyorsul. A mozdulatok a táncosokból áradnak, mintha csapdába esnének bennük – a kivitelezésben van valami kényszeresség, neurotikusság. A fájdalom, az ismétlés, a rutinba való beletörődés visszautasítása, a test erőltetése a tűrőképesség határát súroló kifulladásig. Induljunk ki az emberi kapcsolatokból, amelyet a Covid-19 korlátozásai alatt a stúdióban kellett újrafogalmaznia a társulatnak – gondolta Gaudet. A lényeghez, az élethez való visszatérés módjait kereste a világjárvány idején. Érett koreográfusi-művészi nyelvezetével arra a határhelyzetre mutat rá, ahol a vágyak újjászülethetnek a megszorítások terhe ellenére. Antoine Berthiaume egyszólamú zenéje az előadás egyik főszereplője, a meditáció az élet "szép oldaláról", fokozatosan behatol a testbe, betolakszik az elmébe, és nem hagy nyugtot… A nyilvánvaló egyszerűség az igazán ütős ebben az előadásban, amely Steve Reich és Anne Teresa De Keersmaeker alkotói kettősének lenyűgöző harmóniáját és dinamikáját idézi. Koreográfus: Catherine GaudetTáncosok: Scott McCabe, Dany Desjardins, James Phillips, Lauren Semeschuk, Lucie VigneaultZene: Antoine BerthiaumeVilágítás: Hugo DalphondJelmeztervező: Marilène BastienPróbavezető: Sophie MichaudProdukció és technikai vezetés: François Marceau