Ha a világ zagyvasággal van tele, akkor a színház is legyen zagyva. Post-truth világhoz post-truth színház dukál. Nem érteni, érezni (gyomorból). Nincs történet, nincs íve az elbeszélésnek? Miért nem tetszenek olyan életet élni, aminek íve van. Politikusok, politikusok, politikusok! Wolfram Lotz az egyik legjelentősebb kortárs német színházi szerző. A politikusok című posztdramatikus szövege egy asszociációk mentén épülő gondolatfutam: szavak, mondattöredékek ritmikus ismételgetésével néhol hipnotikus, néhol humoros hatású, máskor hirtelen egészen tragikus fordulatokat megképző szódarálás.Elképesztő zagyvaság? Zaj? A drámai és szórakoztató szövegszörnyeteg a nyelv inflációjáról, jelentésvesztéséről, a hömpölygő szótengerben elvesző igazságrólszól. Irodalmi munkatárs: Nemes Z. Márió
Jászberényi Sándor írásai alapján. „Több mint negyvenöt fok, a levegő tele van finom szemű homokkal. Tizenkét órája megyek asivatagban dombra fel és dombra le, hogy elérjem a várost, amit mindig megpillantok a dombtetőről.Egyre kevésbé hiszem, hogy eljutok odáig. Hiába gyalogolok lassan már fél napja, nem jutokközelebb. Persze lehet, hogy sokkal régebb óta gyalogolok. Az időt még Alexandriában veszítettem el.Nem tudom biztosan, hol. Talán a Tugaréja kávéházban a kornison, reggeli után, amikor a lapokatolvastam és még csípte a nyelvemet a kardamom. Nem néztem hátra, hogy mit hagyok az asztalon,amikor felálltam. Aztán lehet, hogy az ipari kikötőben történt a dokkoknál, amikor halat vettem. Agázolajszagú halásznál hagyhattam, miközben tegnapi lapokba csomagolta a tintahalat. Elhagyhattam az Omilos görög klub homokos te ngerpartján is, az örökbérletemmel együtt, miközben könnyű söröket ittam a kék-fehér csíkos napernyők alatt. Az sem kizárható, hogy ő vitte el a gyerekkel együtt.Bekerült a bőröndbe a csomagolás során, két pelenka és a dobozos bébiételek közé. A lényeg, hogyelveszítettem az időt és hiába kerestem, a becsületes megtaláló nem jelentkezett. Azóta mindig csakmost van.”„- Mióta is vagy a khilafában?- Már két éve. Bár imádkoztam érte, hogy szólítson magához, eddig megtartott az Isten. Te miótavagy velünk, testvér?- Allah kegyelméből négy hónapja. Én is mártír szeretnék lenni, ha Allah engedi.- Mashallah. Hogy tetszik az élet a kalifátusban?- Csodálatos. Végre igazi testvérek között lehetek.”Jászberényi Sándor író, haditudósító. Dolgozott Irakban, Csádban, Jemenben, Líbiában, Nigériában, a Gázai övezetben, évekig élt Egyiptomban. Interjút készített többek között a palesztin Iszlám D Dzsihád és a Muzulmán Testvériség tagjaival. 2016-ban megjelent novelláskötete, A lélek legszebb éjszakája elnyerte a Libri Irodalmi Díjat. Média design: Juhász András. Rendezőasszisztens-gyakornok: Dávid Áron e.h.
Vass György előadása. Petrovics Alexander, Borosttyán, Örömfi Vidor, Pönögei Kiss Pál, avagy Petőfi a kimeríthetetlenbordalos és szerelmes, depresszív és világfölgyújtó, dermedt és lángoló, földönfutó, hazátlan,otthontalan senki, ki olykor hitelbe lakott és jó emberek adományából tengődött, betegen, éhesenkutyagolva be majd egész Magyarországot. Tentanyaló baka, házitanító, deberák vándorszínész,kosztos diák, színházi szolga, súgó, kellékes, színlap másoló, szakács, könyvtáros, balkezes, férj ésszerelmes, színész és segédszerkesztő, őrnagy és költő és még mi minden lehetett volna… és lett, amilett nemzeti hős.Nohát, akkor uzsgyi, lássuk csak!!
A francia szerző darabja „intim csúcstalálkozó” a 20. század két nagy alakja között. Erős,hatalmas személyiségek – egészen emberi közelségben: Winston Churchill és Greta Garbo.Két legenda véletlen találkozása és közös hajóútja a Skorpió szigete felé, miután a világóriásszínpadairól távoztak.A történet kiindulása valós. Monte-Carlo, 1959 júliusa. Egy Christina nevű luxusjachthorgonyoz a kikötőben. Szalonjában francia impresszionisták képei. Bizonyos értelemben egybirodalom központja a hajó közvetlen telefonvonallal a legnagyobb nemzetközitőzsdeközponthoz, repülőgéppel a hátsó fedélzetén. Tulajdonosa Aristoteles Onassis görögmilliárdos. Onnan irányítja az üzleteit, ott látja vendégül a világ vezető politikusait,mágnásait, művészeit. A jacht Onassis privát szigetére tart, a Scorpiosra. Az egyik idős utaskülönösen imádja a tengert. Valamikor a brit Admiralitás Első Lordja volt. Majd háromszor isminiszterelnök. Egyik híres beszédében „vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” ígért. ŐSir Winston Churchill. Miután segített megmenteni a világot, 1955-ben visszavonult. Kissédepressziós. Whiskyzik és szivarozik. És fest. Magányába sétál be Greta Garbo, a filmtörténetlegtitokzatosabb színésznője, aki egyenesen Rómából érkezik a jachtra, ahol ismétvisszautasította Visconti filmrendező ajánlatát. 1941 óta nem forgat Garbo. „Krisztinakirálynő” – fogadja őt Churchill utalva a svéd sztár zseniális szerepére. „A szabad világmegmentője” – szól a viszontüdvözlés. A hajó pedig elindul a távoli görög Skorpios szigetfelé, s ezzel megkezdődik a két bálvány közös útja, amelynek során a kölcsönös csodálatfelszínét feltépve mélyen emberi vallomásokig jutnak el saját magukról. Szenvedélyes ésszeretetteljes beszélgetések két nehéz ember között, akik az életük egy adott közös pontján alegközelebb kerülnek egymáshoz. Életük, választásaik ellentétesek – például Churchill mindigvágyott a dicsőségre, Garbo könnyen lemondott róla –, de azért mindkettejük számára kérdés:mit csináljanak a fennmaradó idővel? Churchill harciasan próbálja meggyőzni Greta Garbót,akinek abszolút rajongója, az összes filmjét látta, hogy nem vonulhat vissza élete közepén, aművészeknek erkölcsi kötelességük, hogy ne hagyják el a közönséget. Párbeszédükbe olykorbekapcsolódik Churchill titkára, rajta keresztül pedig eljut hozzánk a jacht legendás „édesélete”, pontosan követhetjük, mi történik a hajón, mondjuk, Maria Callas operadívával.
Vidám életértelme egy felvonásban - A PopUp Produkció előadása. Jegyek csak elővételben! Javasolt érkezés, kapunyitás: 19.30 "Kedves barátaim! Elnézéseteket kérem, hogy sok mindent nem mondtam el a mai estével kapcsolatban. O. Egy pillanat. Megnézem a kaját. Addig csevegjetek kötetlenül." "Patika (Döbrösi Laura) sok mindent nem mondott el, például azt sem, hogy ma este többen leszünk. A nappalijában ülünk, érkeznek a vendégek: azt hiszik, egyedül. Nyolc év után négy egyetemi kolesztárs hirtelen újra egy szobában. Mindenkiből Valaki lett. Üzletember, Anya, Művész, home officer. De az vagy, amit meg(t)eszel? És miért pont itt? Na erre iszunk. Fogy a bor és a levegő. Ismered a világmegváltó hajnali beszélgetéseket a konyhában, amikor egy pillanatra úgy érzed, megértettél mindent? És azt, hogy másnapra újra elfelejted? Erre a félig üres félig teli estére, légy a vendégünk."
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy. – Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol pokoli események tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok. Interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott a regény, amelyben három nő sorsán keresztül kirajzolódik Európa egyik legsötétebb maffiatörténete. A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik eddig szégyenbe burkolózva éltek.
Egyszerre kapott legjobb előadásért járó Lábán és Halász Péter-díjat, pedig az egyiket táncelőadásokért adják, a másikat meg színháziakért. Nem biztos, hogy lesz még, most gyertek! „Sorry. Próbáltuk, de nem sikerült. Próbáltunk visszatérni a normalitásba, a sötét színházterembe, létrehozni egy táncelőadást, és azzal foglalkozni, amihez a legjobban értünk – de nem sikerült. Próbáltuk az ellenkezőjét: valami mást csinálni, valahogy máshogy csinálni, megválaszolni a kérdést: mit tehet három alkotó gyökeres változásért az utolsó órában? Két irány közé szorultunk. Egy résbe, a mindent felforgató változás és az állandóság között. Egy sötét terembe, ahol kihúzzuk a talajt a lábaink és a lábaitok alól, hogy aztán megtegyük az első lépést.”Vadas Zsófia Tamara, Molnár Csaba, Vass ImreHármójuk legújabb kollektív munkájában a köztes terek után kutatnak, a változás lehetőségeit és lehetetlenségeit vizsgálják. Reflektálnak egymásra, az alkotói szerepfelfogásukra, közönségükhöz való viszonyukra, az őket körülvevő társadalmi és intézményi keretekre. Elmossák a határokat produkció és alkotófolyamat között, megosztják egymással és a közönségükkel felismeréseiket, kérdéseiket és kihívásaikat. Platformot hoznak létre néző és előadó között, ahol a nézők képzelőereje központi szerepbe kerül. A táncból indulnak el, de végül mégis színházi helyzetekben találják magukat. És a nézőket is. Mást adnak és mást várnak el tőlük. Kreatív munkatársak: Juhász András, Janky Máté Előd, Dézsi Kata, Thury Gábor, Vass CsengeProdukciós vezető: Kárpáti Lili Melánia
Janik László, eredetileg bábjátéknak íródott mesejátéka emberjátékká transzponálódik színészeink és a színpadra felözönlő, virágot, állatot, sárkányt és napocskát megszemélyesítő gyerekek által.
Lenkát, az átlagosnál gömbölyűbb kislányt gyakran csúfolják a gyerekek – akárcsak Palkót, az átlagosnál keskenyebb kisfiút. Lenka magányosan rajzolja csodálatos képeit, Palkónak pedig a könyvei jelentik a társaságot. Ők ketten a játszótéren találkoznak, egymásra csodálkoznak, s onnantól kezdve már egyikük sem magányos és kirekesztett, hiszen lett egy igazi barátja. A gömbölyűséget és a cingárságot elfogadják egymásnak és aztán önmaguknak is, márpedig az önelfogadás az egyik legnagyobb lépése az embernek a nyugodt, boldog élet felé. Bábszínpadra írta: Cseri Hanna A bábokat, díszleteket készítette: Bódiné Kövecses Anna, Fekete Hajnalka, Nagy Kovács Géza Untermannok: Lenti Konrád Hunor, Tatai Gergő
Öt órai tea felnőtteknek, akik számára fárasztó a napi rutin vagy éppen a semmittevés. Akik vágynak hozzájuk hasonló kultúremberek társaságára. Akik szívesen festenek, rajzolnak, miközben zenét vagy ahhoz illeszkedő verset hallgatnak.A Stúdió K Színházban Németh Ilona közel húsz éve foglalkozik gyerekekkel, akik nagy mesterek vetített képei kapcsán, együttesen fedezik fel a művek érdekességét, majd maguk is létrehoznak bámulatosan eredeti alkotásokat. Azóta ez a generáció felnőtt, az akkori szülők talán nagyszülőkké lettek, de nem akarnak megöregedni, jól éreznék magukat értelmes, alkotó, laza társaságban.Kreatív időtöltést ajánlunk egy tea mellett (később talán egy-egy résztvevő hazai rágcsálnivalót is hozhat, de ha nem, az se baj). Cseveghetünk arról, hogy festményeket nézegetve milyen versek jutnak eszünkbe, írásokat olvasva milyen képek jelennek meg előttünk, és hogy ezekhez milyen zenék szólaltathatók meg. Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila, Tóth Árpád és Debussy, Bartók, Vivaldi, Mozart mellett Picasso, Van Dyck, Rouault, Turner, Matisse, Gulácsy Lajos, Sisley, Manet, Matiss Teutsch, Velázquez, Giotto, El Greco, van Eyck, Rembrandt?tovább is van, mondjam még?
Mikor és miért válik a kor előrehaladtával láthatatlanná a női test? Hogyan jelennek meg ezek a tudást és történeteket magukban hordozó testek a városi köztérben? Mit mondanak nekünk? Mit tanulhatunk tőlük?Anna Anderegg köztéri előadásában helyi hatvan év feletti nőkkel közösen keresi a választ ezekre a kérdésekre. A Silver Boom a kortárs tánc eszközeivel vezeti vissza szépkorú közreműködőit közös tereinkbe. Koncepció és koreográfia: Anna AndereggVideó: Milica SlacaninOeil exterieur: Johanna HilariHangmérnök: Marco Barotti
„Rájöttem, hogy az emberek soha nem fognak megváltozni. Mindig hagyni fogják, hogy az okosabb és erőszakosabb ember uralkodjon rajtuk. Aki mindent mer, annak lesz igaza! Aki felrúgja a szabályokat, az hozza majd a törvényeket, és aki a legtöbbet meri, annak az igaza lesz a legerősebb. És ráébredtem, hogy a hatalom mindig annak a kezébe kerül, aki hajlandó megragadni. Hogy csak merni kell. Ennyi az egész. És akkor elhatároztam, hogy én merni fogok.” Dosztojevszkij regénye alapján írta: Gáspár IldikóGörög Imre és G. Beke Margit fordítása nyománKórusszövegek: Tóth Réka Ágnes és Gáspár Ildikó
- triptichon - Aiszkhülosz, Euripidész, Szophoklész művei alapján Miért tört ki a háború? Van egy nullpont, ahol még megváltoztatható a történet, vagy mindennek úgy kell lennie, ahogy a jóslatok mondják? Igazak-e a jóslatok és az átkok, vagy pont azzal teljesítjük be őket, hogy önmagunk felmentéseképp rájuk hivatkozunk? Egyáltalán, mondhatjuk-e bármire, hogy igaz? Az előadás egy család elhallgatásoktól és félreértésektől terhes történetét követi végig. Egy család háborúskodását, mely egy egész országot érintő konfliktussá szélesedik. Az előadás nézője maratoni, egész estés színházi kísérlet részesévé válik: egy több évtizedes cselekménysorozatba avatódik be, amelyet mindig más szereplő nézőpontjából lát. Mi vezetett odáig, hogy a háború után a túlélők lemészárolják egymást? Ki a hibás? Fontos, hogy ki a hibás? Van kiút a sértettségek bonyolult hálójából? „Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.” (Friedrich Nietzsche: Túl az erkölcs világán)„Az emberek többsége rossz.” (Biasz ókori bölcs felirata a delphoi Apollón-templom falán)
A férfiak szeretik a kellemes zenét. A férfiak szeretik a sejtelmes fényeket. A férfiak szeretik a szép szavakat. A férfiak szeretik a finom mozdulatokat. A férfiak szeretik a fennkölt gondolatokat.
Az előadást Martin Miller 2013-ban íródott és 2019 áprilisában magyarul is kiadott könyve: A tehetséges gyermek igazi drámája - Alice Miller tragédiája ihlette, valamint Alice Miller írásai. Martin Miller, Alice Miller gyermekkorkutató pszichoanalitikus és bestsellerszerző fia pszichoterapeutaként dolgozik ma is Zürich mellett. Könyve édesanyjának a rekonstruált életrajza, valamint saját gyerekkorának, anyjával és apjával való kapcsolatának leírása, amelyből a közfelfogás számára eddig teljesen ismeretlen kép rajzolódik ki Alice Millerről. A Martin Miller által átélt valóság saját családjával kapcsolatban egy titkokkal, elnyomással, gyerekbántalmazással, elhallgatással, hazugságokkal terhes életet tár elénk, amiben számára sem gyermekként, sem felnőttként nem jutott hely. Egy kétségek között hánykódó, szétesett anya–fia kapcsolatról szól, és megírását az igazság bemutatásának a vágya, a múlt terheitől való megszabadulás és a traumából való kigyógyulás lehetőségének a felmutatása inspirálták. Nem állításokat szeretnénk tenni, hanem megvizsgálni, miként lehetséges, milyen folyamatok játszanak abban szerepet, hogy egy zseniális éleslátással bíró anya nem képes rálátni saját cselekedeteire, és kritikusan szemlélni azokat, nem képes érzékenynek lenni saját gyermekére? Urai lehetünk-e önmagunknak valaha, vagy múltunk foglyai maradunk valamiképpen, akármit is csinálunk? Lehet-e kigyógyulni a traumából? Lehet-e leválni a szüleinkről? Szülőként el tudjuk-e engedni a gyerekeinket, képesek vagyunk-e egy önmagunkat túllépő, meghaladó szeretetre? Mi segítheti a változási folyamatokat? Ezek a kérdések izgatnak minket ebben a nagyon komplex, sokrétű és sokfelé ágazó történetben. A darab a jelenből indulva villantja fel a múlt képeit, a történet különböző tereken és korokon át, különböző szereplőket megelevenítve és az olykor eltérő narratívákat ütköztetve, mozaikszerűen bomlik ki.
A polgármester-választás előtt álló falu jelenlegi első embere rendőrt hív a központból, hogy leleplezze a másik polgármester-jelölt korrupt ügyleteit. A "revizor" végül nemcsak a konkurencia ügyleteit tárja fel.
(The Unfriend). A kedves, udvarias angol házaspár, Peter és Debbie egy hajóúton összebarátkozik egy amerikai özvegyasszonnyal, Elsával. A nyaralás végén megtörténik a kölcsönös címváltás, ígértetek a jövőbeli látogatásra, ami persze, többnyire elmarad... Ezúttal azonban nem...Elsa egy szép napon becsenget hozzájuk... Addigra azonban olyasmiket olvastak róla az interneten, hogy elfogja őket a jeges rémület – nem szívesen engedik be, főként két kamaszgyerekük közelébe. De megbántani se szeretnék. A fergeteges vígjátéki helyzetekbe még egy okoskodó szomszéd és egy rendőr-őrmester is belekavar…És most, közvetlenül a londoni West End-siker után a budapesti Játékszínbe is megérkezik a rém rendes vendég…