A 14 esztendős Hanna és barátai az internetgeneráció tagjai, a 21. század gyermekei. Amikor osztályfőnökükkel múzeumlátogatáson vesznek részt, az unatkozó Hanna felfigyel Kempelen Farkas sakkautomatájára és játszani kezd vele. Miután mattot ad a gépnek, váratlanul a múltban találja magát, 1791-ben, Bécsben, Kempelen Farkas műhelyében. A múlt s a jövő találkozása azonban cseppet sem veszélytelen…
Egy mindennapos bunyóhoz ketten kellenek, elkövető és áldozat, ezek ketten pedig leginkább egy cella mélyén ismerhetik ki egymást, hála a rendőrség szolgálatkész közreműködésének.
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!” A helyszín a 20. századi Anatevka, egy zsidók és oroszok lakta falu, ahol a közösségéletét a vallás és a mindenre kiterjedő hagyományok határozzák meg. Itt él Tevje, a tejesemberfeleségével, Golde-val, valamint öt lányukkal. Az apa mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a tradíciók szerint adja férjhez. A fiatalok azonban vallási eszmék helyett, szerelemből kívánnak házasodni, így a legidősebb lány, Cejtel a dúsgazdag férj helyett a szegény szabólegényt, Mótelt választja; húga, Hódel Szibériába utazik fogvatartott kedvese, Perchik után; Háva, a harmadik lány pedig egy más vallású fiú mellett talál rá a boldogságra. Mindeközben a helyi zsidó közösségnek különböző megpróbáltatásokkal kell szembenéznie: az egyre erősödő antiszemitizmussal, a politikai megmozdulásokkal és végül a rendelettel, hogy vagyonukat hátrahagyva el kell hagyniuk őseik földjét! A darabot Magyarországon először az Operettszínházban mutatták be 1973. február 9-én Vámos László rendezésében, a főszerepben Bessenyei Ferenccel. Nagyon fontos mű, mely egyfajta átmenetet képez az operett és a musical műfaja között, különleges zenei világával és keserédes humorával szólítja meg a nézőket. A darabot 1974-ben betiltották, és csak tizenegy év múlva, 1985-ben mutatták be újra, ugyancsak az Operettszínházban. 2021-ben Bozsik Yvette rendezésében, a színház valamennyi művészének közreműködésével tér vissza repertoárunkra! Sólem Aléchem novellái alapján. Közreműködik: a Budapesti Operettszínház ÉNEKKARA, BALETTKARA és ZENEKARA, valamint a BOZSIK YVETTE TÁRSULAT táncosai.
Csajkovszkij első balettje talán a legkedveltebb klasszikus darab a balettirodalomban: a nősülni kénytelen herceg és a hattyúvá varázsolt lány szerelmének viszontagsága az egyik legszebb orosz romantikus mese. A darab az 1877-es ősbemutatón azonban megbukott. A premier koreográfusai egyszerűen nem értek fel Csajkovszkij zsenialitásához. A mű Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös koreográfiájában vált világhírűvé, és a legtöbb társulat ma is ennek alapján táncolja a darabot. Ezt a klasszikus művet dolgozta át Rudi van Dantzig és Toer van Schayk 1988-ban. Odette-et és Odile-t, a tiszta, ártatlan fehér hattyút és a csábító, manipulatív fekete hattyút ugyanaz a táncosnő alakítja.
Olyan 18 éven felüli nézőket várnak, akik asszociációikat, kérdéseiket és gondolataikat szívesen megosztják velük. Függőségeink c. komplex improvizációs színházi előadásunk az Itt és Most Társulat számára kiemelten fontos projekt. Többnyire pályázati források bevonásával valósítjuk meg, csak 2022-ben több, mint 700 vidéki és fővárosi általános-és középiskolás vett részt a programon. Nem csak a diákoktól kapunk elképesztő - azonnali - visszajelzéseket, a Függőségeinket a pedagógusok, iskolai segítők is hiánypótló kezdeményezésként jellemezték, a hagyományos prevenciós programok innovatív alternatívájaként látják. A komplex program improvizációs színházi részekből, csoportmunkából, szakértői kommentárból áll. Partnerünk Hamar János addiktológus, aki szakmai tudása mellett személyes tapasztalatait sem fél megosztani. Háttér A program fejlesztésében pszichológussal, szociális és egyéb segítő munkatársakkal gondolkodtuk együtt. Köszönjük a közös munkát a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (röviden: KIMM) ráckeresztúri drogterápiás otthonának, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak, illetve dr. Borsfay Krisztinának. Játsszák: az Itt és Most Társulat imprószínészeiSzakértő: Hamar János
Megint egy LEGÉNYBÚCSÚ. Történik ma, egy háziorvosi rendelőben. Az író-rendező-színész Szente Vajk újabb történetében ismét hihetetlen helyzetekbe keveredik a két jól ismert, szeretnivalóan mulatságos hőse. Simont és Alexet megint bomba nők és sármos férfiak veszik körül, bár most sem tudni, ki kinek a kicsodája – ám a végére megint minden elrendeződik. Vagy mégsem?
„Egy gazdának kötelességei vannak, de te hagytál volna meghalni. Én nem vagyok rabszolga. Én szabad vagyok. De magányos vagyok. Minden teremtett lénynek van társa, minden madárnak az égen. Miért tagadod meg tőlem azt a vigaszt, amiben neked magadnak is részed lesz? Egy perce még lenyűgözött az értelmem, de most megkeményítetted a szíved. Semmi mást nem kérek, csak a szeretet lehetőségét!” Victor Frankenstein, a zseniális, becsvágyó ifjú tudós halott testekből élő testet, lélegző, érző, gondolkodó lényt alkot, de megretten saját művétől és eltaszítja magától. A Kreatúra egy gyermek ártatlan kíváncsiságával vág neki a világ felfedezésének, ám útja során csak rettegéssel, elutasítással, gyűlölettel találkozik. Ereje hatalmas, dühe kozmikus, magánya az elképzelhető legszörnyűbb magány, hisz senki nincs a világon, aki hozzá hasonlítana. Felkeresi hát teremtőjét, hogy alkosson neki társat... Mary Shelley 19. századi rémregénye a teremtés csodájának és felelősségének története, a teremtő és a teremtett lény örök egymásra utaltságának shakespeare-i mélységű tragédiája.
„Oh Hamlet! mi volt ijedésed,Mikoron megláttad atyád lelkét,Ahhoz képest, amint megijedtA helybeli lágyszívü kántorfeleségének látásán?” A helység kalapácsa Petőfi Sándor első könyve volt, 1844 októberében jelent meg (a Versek című, amely a költőnek igazi hírnevet szerzett, csak pár héttel utána, és ekkor fog hozzá a János vitéz írásához, amely visszavonhatatlanul a legnagyobbak közé emeli majd). A tiszteletdíjként 40 pengő forint járt, amit a költő azonnal elküldött szorult anyagi helyzetben lévő szüleinek. A Petőfi által hőskölteménynek nevezett mű nem aratott sikert, a kötetből még évek múlva is voltak fölös példányai a kiadónak, 1847-ben az összes költeményekből is kihagyta. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ez a komikus eposz nemcsak a műfaj paródiája akart lenni, hanem a korszak dagályos és cikornyás költészeti divatját és a nemzetieskedést is gúnyolta, ami a még éppen csak segédszerkesztővé előlépett ifjútól pimasz gesztusnak tűnhetett a kortársak szemében. Annál sikeresebb lett a mű később, humorára, iróniájára, a szellemes szószaporítások groteszk képeire és a parádés hexameterek álpatetikus hangvételére egyre inkább vevő lett a közöség. Már a szereplők megnevezése is mosolyt csal az olvasó és a leendő néző arcára: Erzsók ötvenötéves bájaival, Fejenagy, a kovács, vagy mint őt a dús képzeletű nép költőileg elnevezé: a helység kalapácsa, Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, Bagarja, a béke barátja, Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának Jókedvű abrakolója, A lágyszívű kántor és „amazontermészetü” felesége, Márta. – A mű minden bája és humora mellett ez az előadás a beregszászi társulatról is szól, arról, hogy a színház kapaszkodó, a túlélés eszköze. Nem hangoljuk át Petőfi művét, de abból indulunk ki, hogy ennek a társulatnak a tagjai a háború miatt most itt ülnek bőröndjeiken, és nem lehetnek otthon. A színen megjelenő Petőfi az Útilevelek kárpátaljai passzusaiból idéz, és hazagondolunk… Játékos, szabad színházat kínálunk, ezzel az előadással csatlakozva a Petőfi-emlékévhez, amelyben a költő születésének 200. évfordulóját ünnepeljük. Továbbá: Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna
Az eutanázia kérdése az ókor óta foglalkoztatja a közvéleményt. Szókratész, Platón és Seneca is támogatta, de az orvostudomány megalapítója, Hippokratész például ellenezte. A kérdés, van-e joga az embernek beavatkozni saját halálának folyamatába, ma is sok helyen heves vitákat vált ki. Magyarországon jog szerint az aktív eutanázia minden formája tiltott és büntetendő: orvos nem segédkezhet tevőlegesen, aktív módon abban, hogy egy beteg véget vessen az életének. Az etikai kérdés ugyanakkor nyitva áll: segíthet-e egy orvos valakinek abban, hogy méltósággal fejezze be az életet? Ferdinand von Schirach darabjában egy hetvennyolc éves, negyvenkét év házasság után a feleségét elvesztő, de fizikailag és szellemileg tökéletesen ép férfi kér segítséget a háziorvosától ahhoz, hogy rendezett módon, legálisan fejezhesse be az életét. Az orvos vonakodik. A kérdésben nyilvános vitára ül össze az etikai tanács, hogy orvosszakértők, jogászok, és az egyház képviselőinek véleménye mentén döntsenek arról, teljesítheti-e, teljesítenie kell-e háziorvosának a férfi utolsó kívánságát. Az előadásban a nézők véleménye is teret kap. A Terror szerzőjének új darabja, az Isten a magyar jogrendre alkalmazva, és az elmúlás mindenkit érintő problémakörének hazai gyakorlatát is érintve a nagy sikerű németországi bemutatók után itthon az Örkényben látható először, folytatva színházunkban az aktuális közösségi, társadalmi kérdések színpadi megvitatását.
„A képmutatás mestersége a legelőnyösebb. Olyan művészet ez, amelynek csaló fogásait mindenki tiszteli, és ha fölfedezik is, senki sem mer tiltakozni.” Don Juan csaknem négy évszázada, 1630-ban lépett először színre. Tirso de Molina spanyol drámaíró két jól ismert, hazájában legendaként terjedő elbeszélést forrasztott össze: a gátlástalan csábító hódításainak szüzséjét és a sírjából kőszoborként visszatérő, ártatlanul lemészárolt hős bosszújának a történetét. E drámai alapanyag Mozart 1787-ben bemutatott Don Giovannijában nyerte el végső formáját, mint az „érzéki zsenialitás” diadala. Molière drámája, a Don Juan vagy a kőszobor lakomája (1665) műfaját tekintve komédia. Azoknak a 20. századi átiratoknak – Max Frisch, Bernard Shaw, Henry de Montherlant színpadi műveinek – az előképe, melyekben a csábító képtelen szerelembe esni. Mint mások boldogságának szemlélője, már csak árnyéka egykori önmagának, hisz csábításaival sorra kudarcot vall. Záró nagymonológja ugyanakkor – amelyben a képmutatás „mesterségéről” értekezik – annak a bizonyítéka, hogy csak egy hajszál választja el őt Molière-től, a korának „erényszámba menő bűneit” kipellengérező szerzőtől. „A képmutatás divatos bűn, és mint minden divatos bűn, erénynek számít” – fogalmaz Alekszandar Popovszki, aki A Mester és Margarita rendezése után tér vissza a Nemzetibe. – Don Juan utolsó monológjának alapgondolata ez, mely tükrözi Molière képmutatásra vonatkozó, lesújtó véleményét. Érdekes, hogy más tulajdonságok is, amiket az író drámáiban megvet vagy dicsér, valami íratlan szabály szerint, az ő értékrendjének ellentétévé válnak. Talán ebből következik, hogy amennyire Moliére szerette volna „befeketíteni” Don Juan alakját, az annál több együttérzést és rokonszenvet váltott ki a közönségből, majd végül hős lett belőle. Olyan hős, aki az élet nem megszokott szabályai szerint működik, és amely „szabályok”, őt végül a pokol tüzébe taszítják. Donna Elvira elrablása a kolostorból, vagy Donna Anna elcsábítása férje síremlékénél, Molière Istenhez és egyházhoz való személyes viszonyát idézi. Don Juan drámája tehát esetünkben is mint az emberi és az ember feletti szellemvilág kapcsolódásának lélektani elemzése kerül színre.
Kőhalmi Zoltán új önálló estje. Mi köze Kőhalmi Zoltánnak a szobanövényekhez? - A humorista új önálló estjéből ez is kiderül. De nem ez az egyetlen titok, amit leleplez, beszél kertészkedésről, kotyogós kávéfőző bűnözésről és homályos próféciákról. Összeesküvés-elmélet hívőknek kötelező!
Gyermekkor - halljuk - és máris feldereng lelki szemeink előtt egy békés, szeretettel teli mesevilág, bárányfelhőkkel keretezett idilli képe.* Ezúttal hősünk, Kosár Erika kalauzolja el Önöket saját kis világába. Bepillanthatunk hétköznapjaiba, megismerhetjük családját, kis barátait. Kérem, engedjenek a parányi kéz szorító ösztönzésének, és éljék át újra a gyermeklét örömeit, és bizony apró bánatait is. Azért ne féljenek! Jó vége lesz. Mi akkor lennénk a legboldogabbak, ha Önök a nézőtéren felkiáltanának - természetesen, szigorúan csak magukban - "Gyermek vagyok, gyermek lettem újra!"** Mert bizony mindannyiunk lelke mélyén ott szunnyad a tágra nyílt szemű gyermek.Pintér BélaCsak 16 éven felülieknek!****Akinek más jut eszébe a gyermekkorról, az most hagyja abba az olvasást, de az előadásra mindenképpen jöjjön el!**Petőfi Sándor: Szülőföldemen***Ez nem vicc!
Magyar katonáknak kell megszólaltatniuk Kálmán Imre zseniális operettjét, a Csárdáskirálynőt.Nincs jelmezük, díszletük, alig van hangszerük, nincs közöttük képzett színész, és a női szerepeket is nekik kell játszani. Viszont a hazajutás a tét, tehát nem kérdés: az előadásnak sikerülnie kell!Fergeteges humor, fülbemászó dallamok és mellbevágó üzenet: Tasnádi István igaz történeten alapuló, lélekemelő komédiája. Táncosok: Csonka Ildikó, Jakab Zsanett, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra, Jakab Roland, Horváth Ádám, Czakó Gábor, Matics Roland, Mocsár Patrik, Brunczlík PéterZenészek: Bartek-Rozsnyói Judit / Szentimrei Noémi, Bartek Zsolt / Tóth Csaba, FerencziJános / Peresztegi Attila, Nagy Zsolt / Papp Dániel
Családi együttlét Gerhart Hauptmann drámája alapján Az Isten, haza, család alkotócsapatával hónapok óta gondolkodunk, hogy ezúttal min dolgozzunk együtt a Kamrában, hogyan folytassuk a közös munkát, mik az előző produkció tanulságai. Arra jutottunk, hogy érdemes lenne tovább foglalkozni családtörténetekkel. Emellett fontosnak tartjuk, hogy a társulat frissen szerződött és legfiatalabb tagjai valamilyen fajsúlyos színészi feladatot kapjanak, és érvényesen beszélhessünk velük együtt a generációnk dilemmáiról. Ezúttal egyik kedvenc drámaíróm, Gerhart Hauptmann egy Magyarországon soha nem játszott darabjára esett a választás. Ez a Magányos emberek (Einsame Menschen). A drámát olvasni sem lehetett eddig magyarul, a friss nyersfordítást Boronkay Soma készítette nekünk, ez alapján dolgozunk a saját szövegkönyvünkön. A több mint százéves, gazdag anyag tökéletesen alkalmas arra, hogy improvizációk és saját élményanyagaink alapján újrastrukturáljuk, a színészekre illesszük és létrehozzuk a mi adaptációnkat. A kísérlet tárgya egy magyar család, illetve négy, önálló életét éppen elkezdő fiatalember néhány nyárvégi, feszültségekkel teli napjának érzékletes bemutatása. A történet alapvetően hat ember összezártságából eredő konfliktusainak stációit járja végig. A kísérlet tárgya továbbá, hogy az audiovizuális hatások éppen olyan fontosak legyenek az előadásban, mint az elhangzó párbeszédek. Tarnóczi Jakab
Truman Capote amerikai író Álom luxuskivitelben című kisregénye 1958-ban jelent meg, majd pár évvel később, a filmváltozatot is bemutatták; Audrey Hepburn alakítása nyomán a főszereplő Holly Golightly figurája ikonikus nőalakká vált. A fülledt-züllött New Yorkban a szerencséjét és önmagát kereső naivan bájos, dörzsölt és varázslatos lány, aki maga a féktelen szabadság, aki nem tartozik senkihez, egy nap talán megtalálja azt, akihez tartozhat. Addig pedig issza a koktélokat és tördeli a férfiszíveket. Elsősorban Fredét, a pályakezdő íróét, aki kitartóan és odaadóan igyekszik megszelídítenie ezt a megzabolázhatatlant tüneményt. A Radnóti Színház őszi bemutatójában Sodró Eliza és Rusznák András játssza a főszerepet, az előadást Valló Péter rendezi.
A Rising Sun című előadást a ritmus, a testeket és teret mozdító áram esszenciája és az elemi ösztön erejének sokszínűsége határozza meg. A zenét állítjuk az inspiráció központjába, ám ezúttal hangsúlyosabb módon, mint eddig valaha. A zene és a tánc harmóniája életünk drámáit is könnyeddé változtatja. Együtt, még a távoli ősidőkben keletkeztek. Útjaik később elváltak, de minden időben megmaradt az egymásra utaltságuk érzete. A szerkesztésben sok a közös vonás, amely összetartja őket: a ritmus, az ütem, a párhuzam, az ellenpont és a szólamok. Kusza, izgalmas és bonyodalmas, már-már átláthatatlan, mégis matematikai pontossággal leképezhető, kísérteties viszonykavalkád összegzi az előadást. Az együttest jellemző érzéki mozdulatvilág tisztasága, annak egyedisége és összetéveszthetetlensége, egy buja és dúsan mozgalmas színpadi világot kelt életre. A Rising Sun egy dinamikus, ámbár meditatív mozgásra épülő, a csendet, mint zeneiséget nem kímélve vezeti a nézőt belső tájakra. A GDC elmúlt éveinek felettébb energikus lendületét most élő zenével szeretné tovább fokozni. Az együttes darabjaira jellemzően a művészeti vezető Hámor József / Gangaray Experimental Music mellett az Ataru ütőegyüttes közreműködésével folytatjuk tovább munkánkat. Az előadáskülönlegessége még, hogy Hámor József mellett az együttes igazgatója Maday Tímea Kinga is részt vesz, mint alkotótárs a darabban. Zene: Ataru ütőegyüttesKosztüm, illetve kivitelező: Kasza Emese Táncművészek: Maday Tímea Kinga, Szalay Attila, Elisa Insalata, Varsányi Zoé Szonja, Fekete Zsófia
Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel: Nem vagyok bolond, csak szkizofrén című műve alapján. Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel története egy tehetséges fiú és egy érzékeny lány igaz története. Izgalmas, mint egy krimi, megható, mint egy romantikus film, s át meg átszövi a humor. A nagy kaland a szkizofréniával való találkozás és küzdelem. Nem csak azok számára érdekes azonban, akiknek az életében közvetlenül vagy közvetve megjelent már a szkizofrénia. Mindnyájunknak fel kell tennünk a kérdést: kik vagyunk mi, vajon mennyire szilárdan állunk a lábunkon, vajon mit jelentenek a meggyőződéseink, a hangulataink. És ha ez nem lenne elég, megmutatja azt is, mit jelent a szerelem, mit jelent valaki mellett állni igazán, jóban-rosszban. Az ember nagyon gyakran rávetíti a képzeletét a valóságra. Elképzeli, hogy mi van, és akkor bajban van. Főleg ha egyedül van, és nem beszélget senkivel. Akkor honnan tudná, hogy mit képzel csak és mi a valóság? És ha valaki azt mondja, hogy ez a valóság, és valaki meg azt, hogy ez a képzelet, akkor kinek higgyen? Skizofrénia. Ha senki sem beszél róla, hogyan fognak az emberek tisztába kerülni a skizofrén betegek problémáival? Hogyan várhatnánk el tőlük, hogy értsék ezeket a betegségeket, ha semmi információjuk nincs róluk? Valakinek el kell kezdeni! Az előadásban részletek hangzanak el Szép Ernő és Feldmár András írásaiból.
Tényleg a pepita a zsiráfok kedvenc színe? Miért esik a vajas kenyér mindig a vajas oldalára? És mitől olyan speciálisak a speciális karakterek? Ezekre a kérdésekre kaphatsz választ a Dumaszínház legújabb felfedezettjeinek műsorában, ahol az abszurditás határait feszegetik a feltörekvő fiatalok.* Said Dániel, Noé Bex és Nagy Kitti trióját Szabó Balázs Máté, humormatuzsálem egészíti ki.